PERKÁTAI LÁSZLÓ: KRÚDY GYULA. Szeretetreméltó, ügyes
könyvecske. Alapos előkészületről tanúskodik, mégsem nehézkes, céduláit (ezeken
készül a doktori értekezés) jól feloldotta, elrejtette. Tárgyát jól látja,
elemzései helyesek, mértéktartók. Különösen igen jó Krúdy legfőbb művének
(Boldogult úrfikoromban) jellemzése. Túloz viszont,
nézetem szerint, ritmikus prózája bizonyításában. Ritmikus, hogyne, jóval
inkább talán, mint más ilyen lírai írásmű, de alighanem mindegyikben ki lehetne
mutatni, Egészen jelentős, amit stílusának elemzésével végez. Ilyen
stílus-elemzés nálunk kevés van, pedig fontos, igen fontos. Szinte ez minden,
olyan íróknál főként, akiknek ugyancsak a stílus a fontos. A mű mögött rejlő
társadalomkritika taglalása nagyjából helytálló, de már kevésbé egyéni s a
Mikszáthéval való összevetés se szerencsés mindig, Mikszáth rovására.
Gondolatmenete, a könyv beosztása kitűnő; jó megfigyelő,
gazdaságos stiliszta, szemlélete, hogy így mondjuk. romlatlan,
elfogulatlan, ami nagy szó manapság. Ügyesen keveri a nemesebb szándékú
feloldott egyetemi szemléletet, a finomabb merészebb, „nem-hivatalos” elemző
módszerrel.
Füsi József
(Szép Szó, 1938/26. /szeptember-október/ II. köt. 1. füzet. 73. p.)