PERKÁTAI LÁSZLÓ: KRÚDY GYULA. Szeretetreméltó, ügyes könyvecske. Alapos előkészületről tanúskodik, mégsem nehézkes, céduláit (ezeken készül a doktori értekezés) jól feloldotta, elrejtette. Tárgyát jól látja, elemzései helyesek, mértéktartók. Különösen igen jó Krúdy legfőbb művének (Boldogult úrfikoromban) jellemzése. Túloz viszont, nézetem szerint, ritmikus prózája bizonyításában. Ritmikus, hogyne, jóval inkább talán, mint más ilyen lírai írásmű, de alighanem mindegyikben ki lehetne mutatni, Egészen jelentős, amit stílusának elemzésével végez. Ilyen stílus-elemzés nálunk kevés van, pedig fontos, igen fontos. Szinte ez minden, olyan íróknál főként, akiknek ugyancsak a stílus a fontos. A mű mögött rejlő társadalomkritika taglalása nagyjából helytálló, de már kevésbé egyéni s a Mikszáthéval való összevetés se szerencsés mindig, Mikszáth rovására.

Gondolatmenete, a könyv beosztása kitűnő; jó megfigyelő, gazdaságos stiliszta, szemlélete, hogy így mondjuk. romlatlan, elfogulatlan, ami nagy szó manapság. Ügyesen keveri a nemesebb szándékú feloldott egyetemi szemléletet, a finomabb merészebb, „nem-hivatalos” elemző módszerrel.

Füsi József

 

(Szép Szó, 1938/26. /szeptember-október/ II. köt. 1. füzet. 73. p.)