Méltó utcát Krúdynak

Szeretnék hozzászólni Török Tamás „Készülődés Krúdy- ünnepre” című hangulatos, lírai, Krúdyhoz méltó cikkéhez, a Magyar Nemzet február 15-i számában.

Hosszú évek, sőt évtizedek óta foglalkozom Krúdyval, tanulmányozom életét és műveit.

A Margitsziget nem teljes Krúdy emléke, Krúdy-szobor nélkül. Senki sem szerette úgy a Szigetet, mint ő, de senki nem is írt annyit és úgy a Szigetről, ahol hosszú évekig lakott. Óbudáról is egyre vissza vágyott oda.

Megalapította a Szigeti Séták c. lapot, mely sajnos, csak néhány példányszámot ért meg. Szent Margit című könyvecskéjében a szent életé csak ürügy volt, hogy a Szigetről mesélhessen. Csaknem valamennyi „nagy pesti” regényében szó van a Margitszigetről, a szerelmesek oda járnak hazudni, csókolózni, szeretni, veszekedni, bánkódni. A Hét bagoly felejthetetlen csúcspontja Józsiás úr, a csélcsap, romantikus költő és Zsófia, a gazdag, unatkozó, egzaltált szépasszony téli sétája a Margitszigeten, majd nászuk a Dunán, zajló jégtáblán.

Még nincs szobra a Margitszigeten Szindbádnak? Kopár nélküle a nagy sétaút, kívánják a tölgyfák, a rózsák. S szeretnők mi, mindnyájan, akik úgy gondoljuk, ennek a nagy írónak az emléke megérdemel ennyit a hazájától.

Ami a nyúlfarknyi Krúdy utcát illeti (amit Török Tamás szellemesen „utcácskának” nevezett), nincsen az sem a helyén. Hiszen ott sohasem lakott Rezeda Kázmér. Miért nem Óbudán, vagy az Üllői út környékén nevezünk el róla utcát, a mégiscsak méltóbbat, szebbet, hosszabbat?

Móricz Zsigmond, aki Kosztolányi szerint a „nap volt a magyar irodalom egén”, Buda egyik legforgalmasabb körterét kapta. S Krúdy „a hold a magyar irodalom egén” (ugyancsak Kosztolányi meghatározása) — vajon mit érdemelne? Legalább Krúdy sétányt a Szigeten!

G. Gaál Zsuzsanna

(Magyar Nemzet, 1976/55. /március 5./ 9. p.)