Könyvekről
Krúdy
Gyula három Szindbád-regénye
Krúdy
Gyulát, mint az utolsó magyar romantikust szokás elkönyvelni a magyar
irodalomban. Krúdy Gyula azonban nemcsak lezárója egy régi irodalmi
irányzatnak, hanem kezdője is az újabbkori szimbolizmusnak, amely a magyar
prózába is behatolt. A Szindbád-ciklus, amelyet az Uj Idők Irodalmi Intézet
most nyújt át a magyar olvasóközönségnek, Szindbád
három könyve gyűjtőcímmel, (Szindbád utazása, Szindbád feltámadása, A
francia kastély) ezt a kettős Krúdy Gyulát mutatja be a romanticizmus minden
lírájával és a szimbolizmus minden kékes fátyolával. A századforduló ma már
legendás, különös világa elevenedik meg Krúdy Gyula írásművészetén keresztül;
az akkori főváros és a vidék, amelynek legigazibb szerelmese Krúdy Gyula volt.
Senki jobban nem ismerte nálánál ezt a furcsa, gazdag és kissé könnyelmű
fővárosi és magyar világot, amelyben otthonosan mozgott s amelynek női és
férfialakjait maradandóan tudta megörökíteni. Az aranyos békeévek derengtek az
akkori Magyarország fölött, kék éggel, gazdag jóléttel, a férfiak gomblyukában
elhervadhatatlan virágokkal s a nők selymeinek suhogásában olyan poézissel,
amelyet ma már csak öreg operettekből ismerünk.
Ennek
a világnak volt szerelmese és gavallérja Krúdy Gyula. Szindbád-trilógiájában
kissé a maga életét is vetíti a mai olvasó elé, aki hajlamos arra, hogy mindig
csodálkozzék azon a boldog és bizonyos fokig felelőtlen Magyarországon, amelyet
Szindbád ideje jelen- tett.
Krúdy Gyulának még ma is megvan az a nagy ereje s megelevenítő művészete, hogy
frissen hat. Halálával sem csorbult ez a művészi készsége, soraiból édes líra
csurog felénk s az a megvesztegető bűbáj, amely Krúdy Gyula emberi alakját is
körülvette. Az Uj Idők Irodalmi Intézet csak kötelességét teljesíti, amikor a
közelmúlt magyar irodalmának jellegzetes íróit feltámasztja és az
olvasóközönség előtt népszerűsíti. Ennek az irodalmi programnak egyik legszebb
megnyilvánulása Szindbád három könyve, amelyet bizonyára olyan elmélyüléssel
forgat majd az olvasóközönség, mint Krúdy Gyula korának olvasótábora.
[…]
G. J.
(Uj Idők, 1944/32. /augusztus 12./
150. p.)