Szemle – Színházi Figyelő
[...]
A VÖRÖS
POSTAKOCSI. A Haláltáncnál szívesebben szólunk a Vígszínház másik
bemutatójáról, Krúdy Gyula darabjának, A vörös postakocsinak előadásáról. Nem
mintha ez igazi dráma és igazán jó darab lenne; a Strindberg
mesterségbeli tudása bizonyára nem fedezhető fel benne. Ambrus Zoltán, a
Nemzeti Színház akkori igazgatója 1918-ban, amikor Krúdy e darabot benyújtotta
hozzá előadásra – visszautasította. Éppen félévszázada tehát, hogy először kap
színpadot e Krúdy-figurákkal benépesített játék.
Most sem
az derül ki belőle, hogy gyér drámairodalmunk különleges értékű darabbal
gyarapodott. Nem új drámaírót avat és nem elfeledett színpadi szerzőt hoz
vissza az idő süllyesztőjéből ez a bemutató, inkább csak arról tanúskodik, hogy
milyen nagyszerű regényíró és novellista volt Krúdy. Mert az egész dráma nem
más, mint hangulatos novellák füzére, olvasmányainkból ismert és kedvelt
Krúdy-hősökkel. Illusztráció tehát ez a Kapás Dezső által rendezett,
szórakoztató előadás egy kevésbé ismert Krúdy-könyvhöz. Az illusztratív képek
élén Darvas Iván áll, remekbeszabott Alvinczy
Eduárdjával. Aki örül annak, hogy kedvelt írója népszerű könyvét képek, rajzok
színesítik, az föltétlenül szívesen találkozik ezekkel a képekkel a
Vígszínházban is. Egy pazar képeskönyvet láthat megelevenedni A vörös
postakocsi előadásán, és rácsodálkozhat arra, milyen modernek is – amellett,
hogy szépek – ezek a könyvet díszítő tarka képek.
Gábor
István
(Köznevelés, 1969/1. /január 10./ 35. p.)