Szemle – Színházi Figyelő

 

[...]

A VÖRÖS POSTAKOCSI. A Haláltáncnál szívesebben szólunk a Vígszínház másik bemutatójáról, Krúdy Gyula darabjának, A vörös postakocsinak előadásáról. Nem mintha ez igazi dráma és igazán jó darab lenne; a Strindberg mesterségbeli tudása bizonyára nem fedezhető fel benne. Ambrus Zoltán, a Nemzeti Színház akkori igazgatója 1918-ban, amikor Krúdy e darabot benyújtotta hozzá előadásra – visszautasította. Éppen félévszázada tehát, hogy először kap színpadot e Krúdy-figurákkal benépesített játék.

Most sem az derül ki belőle, hogy gyér drámairodalmunk különleges értékű darabbal gyarapodott. Nem új drámaírót avat és nem elfeledett színpadi szerzőt hoz vissza az idő süllyesztőjéből ez a bemutató, inkább csak arról tanúskodik, hogy milyen nagyszerű regényíró és novellista volt Krúdy. Mert az egész dráma nem más, mint hangulatos novellák füzére, olvasmányainkból ismert és kedvelt Krúdy-hősökkel. Illusztráció tehát ez a Kapás Dezső által rendezett, szórakoztató előadás egy kevésbé ismert Krúdy-könyvhöz. Az illusztratív képek élén Darvas Iván áll, remekbeszabott Alvinczy Eduárdjával. Aki örül annak, hogy kedvelt írója népszerű könyvét képek, rajzok színesítik, az föltétlenül szívesen találkozik ezekkel a képekkel a Vígszínházban is. Egy pazar képeskönyvet láthat megelevenedni A vörös postakocsi előadásán, és rácsodálkozhat arra, milyen modernek is – amellett, hogy szépek – ezek a könyvet díszítő tarka képek.

Gábor István

 

(Köznevelés, 1969/1. /január 10./ 35. p.)