Színház

Az arany meg az asszony

Magyar újdonság az Operaházban

Szinte még meg sem száradt a tinta Kenessey Jenő operájának „Az arany meg az asszony”-nak a kéziratán, máris előadta az Operaház ezt az egyfelvonásos zenedrámát. De helyesen is tette, mert csak így lehet ösztönözni, buzdítani a tehetséges, fiatal magyar zeneszerzőgárdát arra, hogy az eléggé szegényes operairodalmunkat érdemes műveikkel gyarapítsák. Kenessey Jenő, Krudy Gyulának egy majdnem elfeledett, hajdan nagy sikerrel játszott színművét választotta megzenésítésére és ki is használta a szövegkönyv valamennyi lehetőségét, hogy a zenedráma keretébe foglalva hiánytalanul adja vissza a megzenésített próza minden drámai mozzanatát a muzsika érzelmi és indulati motívumokat felnagyító eszközeinek a segítségével.

Kenessey technikai felkészültsége elsősorban a hangszerelésben mutatkozik meg. Már az első taktusok téli hangulatával megfogja a hallgatót. Ebből a csendes, szinte elmélázásra hangoló kezdetből fokozza fel a drámát egészen a főszereplő katona kivégzését szimbolizáló lassú, gyász-indulószerű melódiáig; majd ejti vissza a kibékülés hangulatát ecsetelő, mindenben megnyugvó hajnali harangszó záró akkordjáig. Hangszinfestő készsége elegánsan könnyed. Nem dolgozik sem rikító szinekkel, sem pedig a csak hangszinfestésre törekvő harmónia „pacnikkal”. A drámai mondanivalókat egyéni hanggal, egyéni szinkereséssel igyekszik kifejezni. Zenekultúrája a francia muzsika szellemében gyökeredzik, de nem vazallusa a gall szellemnek. A lekötöttség ellen tiltakozik a magyar motivumokat, ritmikát és melódia-fordulatokat tükröző zenevilág.

Kenessey zenéjének rokonszenves vonása, még az is, hogy mindég és minden körülmény között harmonikus benyomást kelt a hallgatóban. Modern zene, de nem szertelen.

Az operának, két kiemelkedő drámai csúcspontja van. A katona történetét elmondó ballada és az arany csábító, mindent elértéktelenítő hatását megéneklő kantátává fokozott ötszólamú tétel. E két kiemelkedő részben domborodik ki az alkonyattól hajnalig lejátszódó dráma lelki indítéka. Nevezetesen; az öregedő férjével elégedetlen asszony lázadozása, aki hogy otthonról menekülhessen az útjába akadó legelső szélhámossal is összeadná magát A katonában látja a menekülést, a feloldást, de a katona önmagával is békétlen, kiegyensúlyozatlan lélek, aki szinte eladta magát az ördögnek. Amikor azután arra kerülne a sor, hogy végre örülhet a régen várt szerelmi boldogságnak, eldobja magától azt, mert az arany varázsa magához ragadja elkárhozott lelkét.

A családi háromszög problémának ez a nem konvencionális beállítása feloldást nyer a normális befejezésben, amikor is a csábító katona mielőtt szétdúlta volna egy nyugalmas polgárcsalád életét, elnyeri büntetését. A morál, miként a férj mondja feleségének: „A polgár megvédi a hazát oly módon, amint tudja. Én kereskedő voltam, tehát mindenhez értek. Meg kell ismerni a vevőket, az embereket. Lásd egy marék hamis aranyért eladott a katona. De én nem adnálak az egész világért”.

A zenedrámát Nádasdy Kálmán rendezte. Nádasdy rendezése minden szereplőt a maga helyére állított. Oláh Gusztáv sötétzöld alaptónusu díszlete megnyugtató keretet ad a drámának. A színpadképből a fáradt, de jómódú öregedésében is erőteljes kereskedő bölcselkedése sugárzik és lelkünkbe a hamisítatlan tizenhatodikszázadbeli polgári gazdaság képét varázsolja. Márk Tivadar kosztümjei kifogástalanul, stílusosan illeszkednek a színpad egységéhez.

A szereplőkről a legjobbat mondhatjuk. Az előadás főpillére Koréh Endre, aki Wolfgang mester szerepében művészi pályájának egyik legragyogóbb állomásához érkezett el. Mélyenzengő, hömpölygő hangjával, s pompás játékával ábrázoltjának egész lelkivilágát feltárja a néző előtt Osváth Júlia szép hanggal mintázza a csapodár, kikapós fiatalasszonyt. Szerepének őszinte átélésével méltóan állja meg helyét Koréh mellett. Rösler nagy lendülettel énekli a zsoldoskapitányt. Olykor bizony túl is lő a célon és csak az opera közepe felé, a ballada részénél talál magára. Komáromy és Laurisin együttese a groteszk magasiskolája. Hisszük, hogy európai színpadon egyedülállók e szerepkörben. Alakításuk nyíltszíni tapsot kapott. Szabó Miklós egy félkegyelmű szolgát énekel széphanggal, de enyhe túlzással.

Az előadást a szerző Kenessey Jenő vezényelte s így valóban hiteles tolmácsolásban hallhattuk a szépen kidolgozott egyfelvonásos operát. „Az asszony meg az aranynak” a bemutatón nagy sikere volt. Remélhetőleg a Kenessey-Krudy opera sikere kihat a jövőre is és sokkal sűrűbben fogunk résztvenni magyar zenedrámák bemutatóján.

Gábri László

(Magyarság, 1943/104. /május 9./ 14. p.)