Krudy Gyula: Pest a világ­háborúban. (Officina-könyvtár 55/56. 8°. 114 l.)

Krudy Gyula napjainkban második renaissanceját éli s ő, aki eddig jobbára csak az írók írója volt, végre a nagyközönséghez is elérkezett. Kozocsa Sándor fenti cím alatt egy csokorra való Krúdy tárcát gyűjtött össze az első világháború újságjainak elsárgult lapjairól s ezzel nemcsak a feledéstől óvta meg ezeket az írásokat, hanem Krudy olvasótömegeinek is ünnepet szerzett. Bár a kis gyűjtemény egységesnek mondható, a cím nem fedi teljesen a tartalmat. Krudy ezekben a kis rajzokban is a félmúlt alakjait szólaltatja meg és aktuális sorait sem a nagy világégés gigantikus csatáihoz, tragikus napjaihoz fűzi, hanem hol az utolsó pesti telefonos kisasszony felett mond könnyes nekrológot, hol Blaha Lujza mosolyán mereng. Nem a világesemények érdeklik, hanem az esendő kisemberek apró örömei és bánata. Ezekben a kérészéletűnek készült írásokban is benne van Szinbád írójának minden jelentős stílusjegye s az író búgó gordonkahangja még a kötet elolvasása után is sokáig benne zeng az olvasó lelkében. Boldog kor, amikor még az újságokat is vérbeli írók írták. Krudynak ezek a kis írásai is amellett tanúskodhatnak, hogy ennek sem az újságírás, sem az irodalom nem vallotta kárát.

Galambos Gruber Ferenc

 

(Katolikus Szemle, 1944/2. 61. p.)