Kiküldött munkatársunk
telefonjelentése
A Szindbád Velencében
Szindbád – ez
az álomból, meséből, elhaló muzsikából szőtt ködlovag – itt, Velencében is
meghódította a közönséget. Erről tanúskodnak az olasz lapok is, amelyek bőséges
terjedelemben méltatják a magyar film értékeit. A legtöbb kritikus itt is – akárcsak
odahaza, a premier idején – a film hatására lírai átéléssel fogalmazza meg
gondolatait. A mondatokban szinte torlódnak a szép, érzelemmel töltött jelzők,
hasonlatok – még akkor is, ha esetleg a kritikusi
vélemény elutasításra törekszik. Az Il Popolo kritikusa
például hűvösen, fenntartásokkal kezdi a cikkét,
a továbbiakban
mégis így ír: „...fények és árnyak, ruhák, virágok,
női hajak ... helyek és személyek szenvedélyes és
kétségbeesett felidézése, fellazított elbeszélő stílusban. Tagadhatatlan,
hogy nagy megjelenítő értékű mű a Szindbád.”
A
legtöbb olasz kritikus fenntartás nélkül vállalja a szép dicséretét. A Messaggero Veneto tudósítója a következőket írja: „Ragyogó film.
Emberre ható képi művészettel elkészített alkotás. Nem lehet hidegen
szemlélni az inspirált fotogrammák szépségét. A kép
határtalan lehetősége másokat is megkísértett már, de a Szindbád szerzője
(Huszárik Zoltán) a legelsők közé tartozik. Nem feledkezhetünk el Sára
Sándorról sem, aki nagy művészi erővel, kitűnően fotografálta a filmet.” Hasonlóképpen viselkedik a Paese Sera kritikusa is, amikor arról ír, hogy a Szindbád
költőisége sehol sem öncélú. Az Il
Giorno cikkének a végkövetkeztetése különösen értékes
a számunkra. A kritikus, miután néhány szóval elemezte filmünk formai eleganciáját,
arra a megállapításra jut, hogy a magyar filmművészet az elsők közé
érkezett. „Ezt bizonyítja a
Szindbád is – írja –, amely jól példázza a
magyar filmművészet sokszínűségét, gazdagságát.”
[…]
Gantner Ilona
(Népszava, 1972/202. /augusztus 27./ 9. p.)