ADY

A Vörösmarty Akadémiában

A Vörösmarty Akadémia előkészítő tanácskozásán nem voltam jelen. De két egybehangzó „tanúvallomást” érdemes ideírnom.

Az egyik Tóth Árpádé, ...

Tóth Árpád ezt írja legjobb barátjának, Nagy Zoltánnak 1918 november 27-én:

[…]

Az első új név Krúdy Gyula volt. A többség elfogadta, de egyszerre csak felpattant Kassák, a Ma ultramodernje. Ez egy sovány, feketeinges ... hosszúhajú ... ifjú ... Kijelentette, hogy Krúdyt, aki azt írta Ibsenről, hogy egy őrült norvég patikus, megveti [...]

(70. p.)

SCHÖPFLIN ALADÁR

Az ember

[…]

Nevetve beszélte el, hogy egyszer Krúdy Gyula egy nagy paksaméta spárgával összekötött kéziratot tett le az asztalára. Új regényt írt. Előleget kér rá.

Schöpflin megemelte a nehéz papírcsomagot, megnézte a címlapot, aztán az első és második, tollal sűrűn teleírt oldalt.

— Hű, de hosszút írtál.

— Remélem, ehhez méred az előleget is.

És Schöpflin kiállította az utalványt, azzal Krúdy egy másik emeleten annak rendje és módja szerint felvette a pénzt.

Napok múlva Schöpflin elhatározta, hogy belekezd a Krúdy regényének olvasásába. Elolvasta az első két oldalt. Aztán to­vábblapozott. A harmadik oldal üres volt. A negyedik is. A szá­zadik is.

Nevetve mesélte el, hogyan csapta be őt Krúdy.

(229. p.)

TÓTH ÁRPÁD

Már a Pesti Napló levélpapírján 1918 januárjában:

[…]

… — mindenki udvarol a bárónak: a Naplónál már láttam előszobázni nála Krúdyt meg Révész Bélát s ő direkt várakoztatta őket: cézár ez az ember. […]

(311. p.)

KISEBB HALOTTI MASZKOK

*

KRÚDY GYULA! Milyen örömmel fogadta az ajánla­tomat, hogy fogadja el a Nyugat címlapján a főmunkatársi titu­lust. S milyen ridegen kért később arra, hogy vegyük le a fő­munkatársi listáról a nevét.

De ennek története van.

Hiszen a Magyar Géniusz idején, már 1902-ben Osvát volt az, aki akkor a már-már hallgató írót rávette arra, hogy vegyen tollat újra a kezébe. S mennyire örültem Osváttal együtt, ha a realitás és álomszerűség kettősségének talán legnagyobb meste­rétől kéziratot kapott a Nyugat. Nekem különösen azok a hús­vér novellái tetszettek, amelyek az evés gyönyörűségéről szóltak. De amikor e novella-sorozata befejező akkordjaként egy olyan novellát küldött, amelyben az evés hőse egy falusi árnyékszékben visszagondol mindarra a jóra és vissza is emészti mindazt a jót, amit a gyomra és a hasa bekebelezett és Osvát amellett volt, hogy adjuk ki ezt a novelláját is, én határozottan berzenkedtem ellene. A vége az lett, hogy ezt a novelláját nagy sajnálkozással visszaküldtem. Erre írta ő, hogy lemond a főmunkatársi címéről.

*

(330. p.)

*

HEVESI ANDRÁS […] modern polgári regényeket írt és nagy műveltségét bizonyító tanulmányokat magyar és külföldi írókról. […] Annál nagyobb öröm tellett abban a tanulmányban, melyet Krúdyról írt. […]

*

(337. p.)

 

(Gellért Oszkár: Kortársaim.
Bp. 1954, Művelt Nép.)