ADY
A
Vörösmarty Akadémiában
A Vörösmarty Akadémia előkészítő
tanácskozásán nem voltam jelen. De két egybehangzó „tanúvallomást” érdemes
ideírnom.
Az egyik Tóth Árpádé, ...
Tóth Árpád ezt írja legjobb barátjának, Nagy Zoltánnak 1918 november 27-én:
[…]
Az első új név Krúdy Gyula volt. A többség elfogadta, de egyszerre csak felpattant Kassák, a Ma ultramodernje. Ez egy sovány, feketeinges ... hosszúhajú ... ifjú ... Kijelentette, hogy Krúdyt, aki azt írta Ibsenről, hogy egy őrült norvég patikus, megveti [...]
(70. p.)
SCHÖPFLIN ALADÁR
Az
ember
[…]
Nevetve beszélte el, hogy egyszer Krúdy Gyula egy nagy paksaméta spárgával összekötött kéziratot tett le az asztalára. Új regényt írt. Előleget kér rá.
Schöpflin megemelte a nehéz papírcsomagot, megnézte a
címlapot, aztán az első és második, tollal sűrűn teleírt oldalt.
— Hű, de hosszút írtál.
— Remélem, ehhez méred az előleget is.
És Schöpflin kiállította az utalványt, azzal Krúdy egy
másik emeleten annak rendje és módja szerint felvette a pénzt.
Napok múlva Schöpflin elhatározta, hogy belekezd a Krúdy
regényének olvasásába. Elolvasta az első két oldalt. Aztán továbblapozott. A
harmadik oldal üres volt. A negyedik is. A századik is.
Nevetve mesélte el, hogyan csapta be őt Krúdy.
(229. p.)
TÓTH ÁRPÁD
Már a
Pesti Napló levélpapírján 1918 januárjában:
[…]
… — mindenki udvarol a bárónak: a Naplónál már láttam
előszobázni nála Krúdyt meg Révész Bélát s ő direkt várakoztatta őket: cézár ez
az ember. […]
(311. p.)
KISEBB HALOTTI MASZKOK
*
KRÚDY GYULA! Milyen örömmel fogadta az ajánlatomat, hogy fogadja el a Nyugat címlapján a főmunkatársi titulust. S milyen ridegen kért később arra, hogy vegyük le a főmunkatársi listáról a nevét.
De ennek története van.
Hiszen a Magyar
Géniusz idején, már 1902-ben Osvát volt
az, aki akkor a már-már hallgató írót rávette arra, hogy vegyen tollat újra a
kezébe. S mennyire örültem Osváttal együtt, ha a realitás és álomszerűség
kettősségének talán legnagyobb mesterétől kéziratot kapott a Nyugat. Nekem
különösen azok a húsvér novellái tetszettek, amelyek az evés gyönyörűségéről
szóltak. De amikor e novella-sorozata befejező akkordjaként egy olyan novellát
küldött, amelyben az evés hőse egy falusi árnyékszékben visszagondol mindarra a
jóra és vissza is emészti mindazt a jót, amit a gyomra és a hasa bekebelezett
és Osvát amellett volt, hogy adjuk ki ezt a novelláját is, én határozottan
berzenkedtem ellene. A vége az lett, hogy ezt a novelláját nagy sajnálkozással
visszaküldtem. Erre írta ő, hogy lemond a főmunkatársi címéről.
*
(330. p.)
*
HEVESI ANDRÁS […] modern polgári regényeket írt és nagy
műveltségét bizonyító tanulmányokat magyar és külföldi írókról. […] Annál
nagyobb öröm tellett abban a tanulmányban, melyet Krúdyról írt. […]
*
(337. p.)
(Gellért Oszkár: Kortársaim.
Bp. 1954, Művelt Nép.)