Gömöri György

(Az örökké élő Krúdynak)

Világítanak havas háztetők,
kong a harang, s dalol téli szél,
ó udvarházakban pihésnyakú nők
forralt bort isznak tűzhely fényinél,

Az országúton csilingel a szán,

messziről kürtszót hall az utas,

hópihe olvad a kocsis bajuszán –

látod? a vörös postakocsi az!

Szinbád utazik, s nem tudni, hova,
mosolyog a fagyöngy az ágon –
Örökké élni: a legnagyobb csoda
ez örökké változó világon.

(Széphalom /Miskolc/, 1955/1. /március/ 26. p.)