Az arany meg az asszony

Egyfelvonásos bemutató az Operaházban

Kenessey Jenő, Operaházunk kiváló karmestere, a sokoldalú zeneszerző és népdal-feldolgozó két éven át gondosan csiszolgatott, dédelgetett egyfelvonásos operáját tartotta keresztvíz alá legelső dalszínházunk. A kisopera címe: „Az arany meg az asszony”. Szövegírója nem kisebb szerző, mint Krúdy Gyula. Évekkel ezelőtt, eredeti alakjában nagy sikerrel játszották a Tháliában, Márkus László rendezésében. Kenessey Jenő jószemű muzsikus, akit külön elismerés illet azért, hogy kiásta az elfeledés porosodó kéziratai közül Krúdy Gyulának ezt a finom írói tollal megalkotott egyfelvonásos színművét. Krúdy Gyulát kereken tíz évvel halála után, egyre többen és többször emlegetik a legnagyobb magyar írók sorában. A mai világégés olyan tűz, amely menten elhamvasztja a közelmúlt kérészéletű szellemi termékeit, de tiszta nagyságában világítja meg a maradandó értékeket. Szegény Krúdy Gyula, ha ma élne, divatos író lehetne. Egy új kornak kellett megszületnie, hogy felfedezze őt. Egyfelvonásosa, amely mint dalmű, most Operaházunk színpadára kerül, nem nagyigényű mű, de levegőt teremt, korokat idéz fel.

A XVI. század Lőcséjén játszódik a cselekmény, egy gazdag kalmár otthonában. A kalmár öregedő, gazdag polgár, aki kincseinél is jobban félti fiatal, szépséges feleségét. Mindjárt a darab elején, mikor kettesben csendeskednek együtt az alkony óráiban, szelíd rajongással hangoztatja: nem adnálak téged egy világért. Az asszony azonban unatkozik és kalandra vágyik. Az ablaknál áll és sikerül felkeltenie egy zsoldos kapitány figyelmét, aki azon a címen, hogy mint a király katonája, szállásra tart igényt, beront a kalmár lakásába. A kalmár kedvetlenül és ellenségesen fogadja, de azért kiszolgálja vendégét. Mialatt bor és élelem után lát, a két fiatal szerelmet vall egymásnak, megbeszélik, hogy éjszaka, mialatt az öreg alszik, majd találkoznak. A kéretlen vendég még új zavargókról is gondoskodik, két vándorkomédiás személyében, akik rögtönzött mulattatásba kapnak. A szórakozásban részt vesz a zsoldos kapitány és a félig zárt ablak mögül a fiatal asszony, a házigazda azonban lámpavilágot gyújt és beletemetkezik ezalatt egy hatalmas fóliáns olvasásba. Csókon kapta rajta megelőzőleg a fiatalokat és ravasz cselt eszelt ki. Megvárta, amíg a móka véget ért, azután fortyogó üstben összekotyvasztott hamis aranyakkal megszédítette a zsoldos kapitányt. A zsoldos kapitány belemarkolt az aranyba, komédiástársait is megkínálta a csillogó pénzdarabokkal és éppen készül arra, hogy egy arannyal teli szelencét felnyalábolva, feledve a szép asszonyt és hirtelen támadt szerelmet, elloholjon sebtiben, amikor nyílik az ajtó és az emberismerő, élesszemű, ravasz, öreg férj, előzetes jelentésére behatolnak a városi őrség emberei és a leleplezett zsoldos kapitányt, mint pénzhamisítót, két társával együtt letartóztatják és tömlöcbe hurcolják. A kapitány most már későn ébred annak tudatára, hogy szép szerelmét egy marék aranyért bocsátotta áruba, de a bölcs kalmár miközben egyedül marad elszonytyolodott hitvesével, a kellő lelki hangulatban ismétli most, valóban igaznak ható vallomását, hogy bezzeg ő, egy világért nem adná oda szépséges asszonyát.

Ehhez az ízes magyar nyelven, eleven párbeszédekben görgő Krúdy-műhöz írt zenét Kenessey Jenő. Csaknem változtatás nélkül költötte át zenébe, Krúdy kötetlen szövegét és finom, művészi ízléssel ügyelt arra is, hogy zenéjével a cselekmény és a légkör hangulatát is visszaadja. Költői megelevenítő erővel, franciás világossággal indítja el a hangulatkeltést és ugyan ilyen gondolatébresztő, a képzeletet foglalkoztató, halk, pasztellszerű, ködbevesző hangszínjelzésekkel fejezi be értékes, művészi sikert aratott operáját. Kenessey Jenő humorérzékét emeljük ki elsősorban. Úgy látszik, őrá vár a feladat, hogy mint hivatott vígoperaszerző, öregbítse hírnevét. A szerkesztés, a zenei anyag csoportosítása kifogástalan. Az áriák és együttesek lélektani alapon, a szerényen öntudatos hatáskeltés nemes igényeihez igazodva, csendülnek fel. Biztos ösztönnel építi fel az egyes jelenetek csattanóit is, gondos, komoly, szép munkájával nemcsak arról téve tanúságot, hogy jól ismeri a mesterségét, hanem, mint a színpad őszinte rajongója, a közönséghez is közel tud férkőzni.

Ifj. Oláh Gusztáv tervezte a hangulatos, kifejező színpadot, Nádasdy Kálmáné a rendezés érdeme, Márk Tivadar tervei szerint készültek a kor levegőjét éreztető jelmezek. A szerepek a legjobb kezekben sikerre vitték a bemutatót, amelyet lendülettel, a szerző tanított be és vezényelt. Koréh Endre alakította az Öreg kalmárt, pompás erővel, meggyőző színészi játékkal, nemesen zengő, mély hangján. Osváth Júlia vitte színpadra a szépséges, élet után vágyódó fiatal asszonyt. Ha nem volna ilyen gyönyörű, behízelgően kellemes hangja, ösztönös színjátszó tehetségével kitűnősége lehetné bármely színpadnak is. Már megjelenésével, a legegyszerűbb mozdulataival is híven kelti életre azt az asszonyt, akit Krúdy álmodott meg és, zeneileg olyan finom beleéléssel Kenessey Jenő keltett életre az operaszínpadon. Rösler Endre énekelte a zsoldos kapitányt, ragyogóan. Olyan oszlopa ma már Rösler az ország első színpadának, hogy őrá mindig számítani lehet és kell. A két komikus színész szerepében Laurisin és Komáromi remekelt. Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból kisebb szerepeikben Szabó, Szomolányi és Málly nevét sem.

Hanvay Géza

(Új Magyarország, 1943/104. /május 9./ 13. p.)