Beszélgetés Krúdy Gyuláról

– A tudós komolyságával, a szerzetes csendességével üldögél odahaza, a Szigeten, abban a régi sárga házban, amelyet ugyan igazgatósági épületnek titulálnak, de ha kinyitja az ablakot, fűrészelés és kalapálás hallatszik be. Ezért betett ablakon keresztül figyeli az őszi fákon röpködő madárkákat, különösen a télire itt maradt fuvolahangú vörösbeggyel tart barátságot

– Jubilálják, hogy három évtizede munkálkodik s tíz kötet könyve jelent meg ebből az alkalomból a már megjelent és elfogyott hetvenöt kötet könyv után. Azért óráját, úgy mint eddig, az óbudai hajnali harangszóhoz igazítja, amely mindennap pontosan bekukkant a zöld zsalugáterek között.

– Kr. Gy. ilyen kora reggeli órában telepedik íróasztala mellé, az árkuspapírosok gyorsan telnek meg az apró gyöngyszembetűkkel, amelyek aztán a magyar irodalom kincsei lesznek, hiszen Vörösmarty óta még egyetlenegy író sem szólalt meg ilyen magyar nyelven. Közben megpihenteti a pennát s mert nemcsak igével él az ember, az ablak közül kikerül szalonna vagy csülök, melléje rozskenyér és valami innivaló.

– Sokszor délig tart a munka, csak akkor megy félrecsapott kalappal a kőrengeteg felé. Az első kocsit megállítja, megfordítja, úgy hajtat a budai országúton lefelé a Duna mentén. Nem árulja el, hogy hová mennek, csak az irányt mutatja meg. A kocsist kikérdezi: hova való s ha történetesen várpalotai, akkor jutalmat is kap, mihelyt a tabáni ráctemplom zöldpatinás tornyai alá érnek.

– Nagy az öröm, ahová Kr. Gy. betoppan. Az örökösen bóbiskoló csárdásgazda szeméből elröppen az álom s szalad a pincébe külön borért. A nyitva felejtett ajtón Zászlós kutya fut be s mindenképpen a nyakába akar ugrani. A kedveskedő csaholásra ebédutáni álmából felébred a ház asszonya s csaknem ifjú menyecskének képzeli magát, amíg ura a pincében van. A kis kövér cigány is sietősen gurul be az ajtón és a világért sem mondja azt, hogy nótafáját a zálogba csapta, nyomban a Repülj fecskémet pengeti. A kockás abroszt ketten is szeretnék megfordítani, mindenki Kr. kedvében jár. Itt igazán piros betűt mutat a kalendárium, mint a Krúdy-regényekben.

– Tatán még ott szerették jobban, ahonnan «A vörös postakocsi» alakjait vette. Szemere Miklós: az unghi fejedelem, Erdélyi Gyula, a régi író: Szilveszter, a sokat emlegetett Bonifácz Béla, aki Krisztusról hosszú költeményt írt: Pongrácz Béla, a költő. És Ferdinánd katolikus gróf, akinek alakja magyar író kezére talált, nem más, mint a mostanság is sokat szereplő A. A. gróf. A Hét bagolyban a felejthetetlen Kálnay Laci alakját üdvözölhetjük. A velszi hercegben is sok ismerős bukkan elénk. Sok helyen találkozunk Kauser Jenővel, Pártos Gyuszival, az Ökrök asztaltársaságának egykori vezetőivel.

– Hát Szindbád, Rezeda Kázmér, Józsiás és Az útitársban az a titokzatos férfiú ki lehet?

– Azt mondják, az író magamagát rajzolta meg egyik-másik helyen, persze a valóságban Kr. Gy. aligha töltött hosszú téli éjszakákat jól záródó, kegyetlen ablakok alatt. Úgy bizony, csak papiroson követi a zajló Duna jegére az imádott hölgyeket, hogy ott, az úszó jégtáblán suttogja el a gondosan megfogalmazott szerelmi vallomásokat. Kr. Gy. okos, nyugodalmas magyar úriember és ismeri a nőket. De azért olyan fiatalos, ábrándos férfiú, hogy ha valahová szüretre elvetődik, azt gondolják a boldog édesanyák, hogy biztosan leánynézőbe jár... A kiszolgált szilvafa pattogva főzi a Szinva pisztrángjait s az összes legényeknek át kell ugornia János bácsi vezetésével a szüreti tüzet... Másnap pedig, amerre jár, mindenütt női fejek bukkannak fel a muskátlis ablakok mögött. '

– Hanem legjobban mégis csak Nyíregyházán érzi magát Kr. Gy. Nem is csoda. Ott lakik az édesanyja, aki alig várja, hogy láthassa a legnagyobb fiát. De sok időt nem tud otthon tölteni, mert mások is látni akarják a város nagy fiát. Így aztán megosztódik a nap, bölcsen, helyesen.– Jut idő még a Morgó temetőnek is. Minden szabolcsi családnak van itt valakije. Bereznay-, Gencsy-, Jármy-, Kállay-, Kubányi-, Labay-, Nádassy-, Saáry-, Szarvady-, Vay-, Tresztyánszky-családok neveit olvashatjuk a főút mellett. Aztán az egyik kriptán ez a büszke felirat: «Az Aba-törzsből de genere eredt Sütő-nemzetség letört ága és virágai». Tovább fekete márványon: «A szécsény-kovácsi Krúdy-család sírboltja».

– Itt temették el Kr. Gy. édesatyját, nagyatyját, a 48-as kapitányt. Ebben a szótalan csendet társaságban is gyorsan telik az idő.

– A szomszéd sír egészen irigylésreméltó – mondotta egyszer Kr. Gy. — Ezt a sírt egyetlen hatalmas lapos kődarab jelzi, felirat nélkül. De a Krúdy-sírkert körül is fejlődnek szomorúfüzek s akácok és lassankint eltakarják az aranyozott betűket.

– Hanem sietni kell a Kis koronába, tovább hallgatni Kállay András nagyhalászi uraság ragyogó magyar történeteit. Aztán a tirpákok életsora is megtárgyalandó Lovag Kovács Jánossal (új karcos mellett), de csak Estók bácsi jelenlétében, aki a szomorú dolgokba is tud valami keserű vidámságot vegyíteni. Csak tudományos Álmos Zoltán hallgat, neki senki se elég szabadgondolkodó.

– Kr. Gy. borongós kedvű férfiú. Csak akkor mosolyog, amikor azt fogják reá, hogy beteg. Pedig ő nem volt beteg soha. Amilyen hatalmas ember szellemileg, olyan erős fizikailag is. Krúdy Gyula a legegészségesebb ember Magyarországon.

Hargitay István.

(A Mai Nap, 1928/269 /november 24./ 2. p.)