Várpalota

 

Krúdy Gyula író (Nyíregyháza, 1878—Bp., 1933). K. Gy. vár­palotai emlékei és közvetlen kapcsolatai főleg nagyanyja, Radics Mária személyével és hatásával függnek össze. A mai Váripalota öregjei sok ellentmondást tartalmazó emlékezései mellett az anya­könyvi bejegyzésből bizonyítható, hogy az író apja, ugyancsak K. Gy. Várpalotán született 1850-ben. Tudjuk azt is, hogy fiatalon Nyíregyházára költözött, ahol ügyvédi irodát nyitott. A nagyanya életének nagy részét Várpalotán töltötte, és unokája is több ízben járt itt. A hiányos adatoknál jóval gazdagabb bizonyítékot nyúj­tanak az író művei. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején felesé­gével együtt járt Veszprémből jövet Palotán. Útinaplómból és a Betyárok országútján (Magyar tájak c. kötetben, 1959) c. művei idézik ekkori emlékeit. A Palotai álmok (1914), valamint az Ál-Petőfi (1922) c. művek hőseit a nagyanya elbeszéléseiből, illetőleg személyes élményeiből rajzolta. A Loncsos, Bögre, Badacsony, Jó­zan, Sárrét, Várberek és Pusztapalota erdőrengetege tűnnek fel a ködlepte múltból. Szekszti kisasszony, Radics Mária, Amanda kis­asszony és Hoszter Fülöp alakja az idősebb palotaiak emlékeiből is felidézhető. A romantika eszközeivel rajzolt események, hősök helyenként kitapintható közelségben maradnak a palotai élettel. K. Gy. „Kedvesen bolondozik a tényekkel, mert hiszen nem törté­nelmet ír, hanem irodalmat ad, mesét, költészetet, egyszerre gyúr­va képzeletből és valóságból. Várpalotának Krúdy marad legked­vesebb írója, mert írhatnak róla megbízhatóbban, de szebben, izgatóbban, a képzelet és műélvezet majd minden árnyalatait kielé­gítőbben aligha.” (Szíj Rezső: Krúdy Gyula és Várpalota, 1964.) Várpalotai tárgyú művei: Aranykéz utcai szép napok, 1958, 1949. Asszonyságok díja, Öreg idő, Dunántúli Tiszántúlnál. Irod.: Krúdy Péter: K. Gy. élettörténete. 1938; Kárpáti Aurél: Palotai álmok, előszó, 1943. K.-emlékkönyv. Nyíregyháza, 1968.

 

(Harmath István–Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai.
Harmadik, bővített kiadás.

Veszprém, 1969, Megyei Könyvtár. 282. p.)