„A PESTI NŐRABLÓ”

 

Egyike a magyar irodalom hiánytalan kis remekeinek, Krudy Gyula, a hangulatok mestere a „Pesti nőrabló”-ban úgyszólván nem is ír másról, csupán vattás puha hóról, éjféli uccáról, korareggeli, derengő templomhajóról, kocsmai pörköltszagról és dohányfüstről s e hangulati elemekből tömören és valóságosan áll össze egy múltszázadi kisváros, Budapest, polgári világának reális és tündéri, avagy tündérien reális rajza. S a képet könnyű, csillogóan áttetsző ragyogásba vonja Krudy Gyula szinte érzékelhetetlenül finom humora, csúfondárossága, annak az embernek a tréfálkodása, aki tudja, hogy egy olyan világot teremt játékából újjá, amely már régen nincs, sőt talán nem is volt soha, csak az ő képzeletében épült egy valóságosabb s vaskosabb múlt helyén. A magyar s talán az európai irodalomban is Krudy bírt először a varázsvesszővel, amely a játékból valóságot, az időből anyagot képes formálni. Varázsereje a pesti nőrabló, kellemkedő és szándékoltan bájos történetéből sajátos Krudy-remekművet alkotott s ez a kis könyv szinte töményen tartalmazza még mindig felfedezésre váró csudáit. (Fehér holló)

H[árs]. L[ászló].

 

(Kortárs, 1948/12. /március 15./ 338. p.)