„A PESTI NŐRABLÓ”
Egyike a
magyar irodalom hiánytalan kis remekeinek, Krudy
Gyula, a hangulatok mestere a „Pesti nőrabló”-ban
úgyszólván nem is ír másról, csupán vattás puha hóról, éjféli uccáról, korareggeli, derengő templomhajóról, kocsmai
pörköltszagról és dohányfüstről s e hangulati elemekből tömören és valóságosan
áll össze egy múltszázadi kisváros, Budapest, polgári
világának reális és tündéri, avagy tündérien reális rajza. S a képet könnyű,
csillogóan áttetsző ragyogásba vonja Krudy Gyula
szinte érzékelhetetlenül finom humora, csúfondárossága, annak az embernek a tréfálkodása, aki tudja, hogy egy olyan világot teremt
játékából újjá, amely már régen nincs, sőt talán nem is volt soha, csak az ő
képzeletében épült egy valóságosabb s vaskosabb múlt helyén. A magyar s talán
az európai irodalomban is Krudy bírt először a
varázsvesszővel, amely a játékból valóságot, az időből anyagot képes formálni.
Varázsereje a pesti nőrabló, kellemkedő és szándékoltan bájos történetéből
sajátos Krudy-remekművet alkotott s ez a kis könyv
szinte töményen tartalmazza még mindig felfedezésre váró csudáit. (Fehér holló)
H[árs]. L[ászló].
(Kortárs,
1948/12. /március 15./ 338. p.)