Krúdy Gyula könyve. (A 42-ős mozsarak.) Háborús szépirodalmunk nagyon lassan lendül komoly irodalmi célok felé. Művészi szempontból is értékelhető nagyobb munkát eddig sem a drámában, sem a regényben nem produkált. Ennek a körülménynek vannak különböző magyarázatai, ezek között azonban az elnagyolást, a vásári portékát jellemző elhamarkodást a komoly kritika semmi szín alatt sem fogadhatja el. A posta-munka jellemzi Krúdy Gyula háborús regényét, A 42-ős mozsarakat is. Tartalma ösztövér, semmitmondó, a nagy időkhöz egyáltalán nem méltó. Egy pesti milliomos leány két udvarlója, egy ötvenöt esztendős amerikai s egy bicegő, sehonnai pesti ifjú a főszereplők, kik mozgóképek felvétele végett lemennek előbb a szerb harctérre, ott különböző kalandokon esnek át, azután az orosz harctérre indulnak, ott is szélhámoskodnak egy kicsit, míg az amerikait az oroszok elfogják, a fiatal pesti uracsért pedig a milliomos leány felutazik az északi harctérre, mint ápolónő és sok érdektelen epizód után haza hozza Pestre. Ez a regény tartalma. Mikor írója belekezdett a megírásába, maga sem tudta, mikor és mivel fogja befejezni. Csak írta, írta egymásután a senkit nem érdeklő kalandozásokat; az olvasó bármikor kész szívesen abbahagyni az olvasást, mert a szereplők sorsán nem aggódik, a türelmes papír pedig évekig, vagy akár a háború befejezéséig tartotta volna a hátát, ha a kiadó egyszer csak azt nem mondja: elég volt! Az író még a kronológiai sorrendről is megfeledkezett. Hat heti szerb harcok után indítja hőseit Lembergbe, holott Galícia gyöngye a harcok megindulásakor, szeptember 3.-án már orosz kézre jutott. A kárpáti orosz betörésről is teljesen hamis időrendi képet ád. Havazást emleget az egyik helyen s utána hetekkel ugyanott zöldelnek a lombos fák s a kis magyar városokból menekülő asszonyok tearózsaszínű napernyőkkel integetnek búcsút a vonatból. Az orosz betöréskor temettek el a Kárpátokban egy magyar katonát, kinek a torkát Ravaruszkánál lőtték át, holott tudvalevő, hogy a ravaruszkai csata pontosan szeptember 8.-án zajlott le. A vértelen, szétfolyó, költőietlen esemény s a kusza szerkezet Krúdy egyik legrosszabb könyvévé avatja ezt az elnagyolt munkát. A legnagyobb hibája azonban az, hogy amit mi vártunk: a világháború lelke, a felemelő érzések, a háborús megújhodás, a gigászi erőkifejtés, a lángba borult Magyarország morális emelkedettsége s a minden hódolatra érdemes magyar föld fiai teljesen hiányoznak belőle. Ehelyett ledér asszonyok utazgatnak a harctérre szeretőik után. Az ilyen könyv nem háborús regény, hanem gyöngyházszínű jelzőkkel megtűzdelt olcsó, vérszegény romantika. Krúdy Gyula oly mohó az utóbbi időkben, annyit ír a különböző újságokba, hogy a közönség megdöbbenve nézi ezt a csekély értékű termelést s kezdi megunni íróját, mielőtt régebbi könyveiért igazán megszerette volna.

Harsányi Lajos.

 

(Élet, 1915/8. /február 21./ 187. p.)