Krúdy Gyula könyve. (A 42-ős
mozsarak.) Háborús szépirodalmunk nagyon lassan lendül komoly irodalmi célok
felé. Művészi szempontból is értékelhető nagyobb munkát eddig sem a drámában,
sem a regényben nem produkált. Ennek a körülménynek vannak különböző
magyarázatai, ezek között azonban az elnagyolást, a vásári portékát
jellemző elhamarkodást a komoly kritika semmi szín alatt sem fogadhatja el. A
posta-munka jellemzi Krúdy Gyula
háborús regényét, A 42-ős mozsarakat is. Tartalma ösztövér,
semmitmondó, a nagy időkhöz egyáltalán nem méltó. Egy pesti
milliomos leány két udvarlója, egy ötvenöt esztendős amerikai s egy bicegő,
sehonnai pesti ifjú a főszereplők, kik mozgóképek felvétele végett lemennek
előbb a szerb harctérre, ott különböző kalandokon esnek át, azután az orosz
harctérre indulnak, ott is szélhámoskodnak egy kicsit, míg az amerikait az
oroszok elfogják, a fiatal pesti uracsért pedig a milliomos leány felutazik az
északi harctérre, mint ápolónő és sok érdektelen epizód után haza hozza Pestre.
Ez a regény tartalma. Mikor írója belekezdett a megírásába, maga sem tudta,
mikor és mivel fogja befejezni. Csak írta, írta egymásután a senkit nem érdeklő
kalandozásokat; az olvasó bármikor kész szívesen abbahagyni az olvasást, mert a
szereplők sorsán nem aggódik, a türelmes papír pedig
évekig, vagy akár a háború befejezéséig tartotta volna a hátát, ha a kiadó egyszer
csak azt nem mondja: elég volt! Az író még a kronológiai sorrendről is
megfeledkezett. Hat heti szerb harcok után indítja
hőseit Lembergbe, holott Galícia gyöngye a harcok
megindulásakor, szeptember 3.-án már orosz kézre jutott. A kárpáti orosz betörésről
is teljesen hamis időrendi képet ád. Havazást emleget
az egyik helyen s utána hetekkel ugyanott zöldelnek a
lombos fák s a kis magyar városokból menekülő asszonyok tearózsaszínű napernyőkkel integetnek búcsút a vonatból. Az orosz
betöréskor temettek el a Kárpátokban egy magyar katonát, kinek a torkát Ravaruszkánál lőtték át, holott tudvalevő, hogy a ravaruszkai csata pontosan szeptember 8.-án zajlott le. A
vértelen, szétfolyó, költőietlen esemény s a kusza szerkezet Krúdy egyik
legrosszabb könyvévé avatja ezt az elnagyolt munkát. A legnagyobb hibája
azonban az, hogy amit mi vártunk: a világháború lelke, a felemelő érzések, a
háborús megújhodás, a gigászi erőkifejtés, a lángba borult Magyarország morális
emelkedettsége s a minden hódolatra érdemes magyar föld fiai teljesen
hiányoznak belőle. Ehelyett ledér asszonyok utazgatnak a harctérre szeretőik
után. Az ilyen könyv nem háborús regény, hanem gyöngyházszínű jelzőkkel
megtűzdelt olcsó, vérszegény romantika. Krúdy Gyula oly mohó az utóbbi időkben,
annyit ír a különböző újságokba, hogy a közönség megdöbbenve nézi
ezt a csekély értékű termelést s kezdi megunni íróját, mielőtt régebbi
könyveiért igazán megszerette volna.
Harsányi Lajos.
(Élet, 1915/8. /február 21./ 187. p.)