KRÚDY GYULA : PEST, 1916.
Tevan-kiadás.
Emlékszem Krúdy Gyulának egy régi ifjúsági
könyvére, amelynek címlapján magyar ruhás, lobogó hajú ifjú hatalmas nemzeti
szín zászlót lengetett s a zászlóra a könyvcímeként ez volt írva: Hazám tükre.
Annak idején, mikor olvastam, természetesen az a végtelen és boldog szomorúság
áradt el bennem, amelyet régebben honfibúnak neveztek és a márciusi szél
illatát éreztem, amely szakadásig tágulni ingerli a tüdőt és mély lélegzetével
duzzasztja, emeli a fenséges zászlókat a tetőkön. Most is, ezeknél a kedves
naplójegyzeteknél, amelyeket Krúdy ebben a könyvben összegyűjtött, gyakran
gondoltam erre, de már zavaró mellékízek kíséretében. Minthogy pedig nem vagyok
hajlandó gyermeki érzékem tisztaságában kételkedni, azt kell hinnem, hogy nem a
«Hazám tükré»-ben van a hiba, - ami bizonyára jó volt annak, aminek íródott -
hanem inkább abban, hogy Krúdy kissé túlzott felelőtlenséggel hagyja magában
visszhangozni akkori akkordjait, ami azután néha az őszinteség rovására megy.
Mert amily tiszteletreméltó és kedves, sőt bármily őszinte is a ragaszkodás,
amellyel az író a magyar ízek, színek és hangok felé figyel: kínos és épen a
magyar érzést sérti, ha ez a bárminő szempontból való magyar vonatkozásoknak
mindenütt és mindenben való elszánt, eltökélt, keresett keresésévé fajul, az
asszociációknak talán igen gazdag, de sokszor oly felelőtlen és vég nélküli
áradatában, mely önkényesen gázol keresztül logikán, célokon és mondat
szerkezeteken.
A napisajtónak szánt cikkeiben kevés író
tudja elkerülni hangjának itt-ott való erőtlenedéseit, színeinek
el-elhalványulását, konceptív készségének feledkezéseit. Még kevesebb írónak
adatott, hogy ilyfajta cikkei egymásután olvasva modor helyett ne modorosságot,
s egység helyett ne egyhangúságot éreztessenek. És ha minduntalan találkozunk
is e cikkekben Krúdy ismert tehetségének komponenseivel, komorságokat és
vigasztalanságokat feledtető, kedvesen ringató és érzékenyítő, nemesen
emlékeztető mondataival, sok igazsággal és harmóniával, a melódiáknak bár
túlságosan egy húrra hangolt, de gazdag áradatával, kedves bölcsességgel és
bájos fantáziával, - mégis, a rezultáns közelebb áll ahhoz a vonalhoz, amely a
koncessziókkal és sok felületességgel írt újságcikkek grafikonjában gyakran egy
nívóra hozza a legkülönfélébb tehetségűek írásait, a közepesen értéktelenétől
egészen a határozottan értékeséig.
A könyv, - amely még így is igen kedves
olvasmány és amelyből külön ki kell emelnünk néhány kellemes erőteljességgel
kirívó mondatot, a háborús zavarokon élősködő irodalmi piócák ellen fordulót,
Pólya csinos címlapjával jelent meg.
HAVAS
GYULA
(Nyugat, 1917/6.
/március 16./ I. köt. 587. p.)