A Margitsziget fejlesztése már a Fővárosi Közmunkák Tanácsa idején állandóan napirenden tartott téma volt, nagyratörő tervekkel, amelyek között a monte-carlóival vetélkedő játékkaszinó is előfordult. Az első világháború előtt nagyszabású földmunkákba kezdtek, amelynek jórésze elkészült, de folytatását a háború megakadályozta.

A Sziget Buda felé eső partja – a mai Fedettuszodától a Felsőszigetig – elvadult, elgazosodott árterület volt, részben különálló kis sziget, amelyet a többi területtől kis Duna-ág választott el: Festőszigetnek nevezték. Az első világháborúig a szigetek egyesítését elvégezték, és a lápos, zsombékos, vadon termett fűz- és nyárfákkal, gazzal belepett terület legalább két évtizedig milliárdszámra tenyésztette a szúnyogokat, amelyek az egész szigetet belepték. Ezen a területen, körülbelül a Fedettuszoda helyén létesült az első budapesti Duna-strand; a deszkákból eszkábált kabinsor előtt a vízig lejtő homokos-kavicsos területet megtisztították a gaztól. A terep lejtése a vízben látszólag egyenletesen folytatódott, de nem várható helyeken meredekfalú gödrök rejtőztek és örvények kavarogtak. Talán mindössze két hónapig volt ez a strand nyilvános használatban, ugyanis a Duna napról napra több halálos áldozatot szedett. Ezért végül is bezárták a strandot, és vörösőrök vigyáztak arra, hogy a titkon fürdőzni szándékozók a vízbe ne merészkedjenek.

A Szigetre belépés utáni egyenes útvonal mentén a látvány nem sokat változott. A jegyszedőházikók eltűntek, de jobboldalon lent a növényzet ugyanúgy eltakarta a partot, amely a szigetcsúcs felé húzódott. A partot hosszú éveken át csak azok a víz szélére dobott nagy kődarabok szegélyezték és védték a hullámverés ellen, amelyekből a harmincas évek elején a rézsüt valóban kiépítették. A sziget alsó csúcsa akkor csak nagyon alacsony vízálláskor tette megközelíthetővé a Margit-híd lábazatát, de még akkor is körül lehetett csónakázni a híd és a Sziget között a szigetcsúcsot.

Ma a Sziget elérte a hidat, és a pillért is körülveszi. Egyesek szerint a Sziget a folyam irányában állandóan vonulóban van, régi római kori villák és melegvízforrások maradványait fedezték fel a felső szigetcsúcs felett a Dunában, amelyek a Sziget felső végéhez csatlakozó, 1850-ben még megvolt, de azután el kotort, úgynevezett Fürdőszigeten álltak.

A belépő útvonal bal oldala mentén – mint most – teniszpályák, lelátóval ellátott labdarúgó- és atlétikai pályák terültek el. Az akkor még fedett lelátó alatt csónakház volt, folytatásában favázas, sok tornyocskás németes stílusú épületben a Magyar Athlétikai Club helyiségei; ezekkel a sportlétesítményekkel a MAC rendelkezett. Ez a születési és vagyoni előkelőségek zártkörű egyesülete volt; a magamfajta polgári halandó nem merte arra venni útját, mert szigorú őrök rivalltak arra, akinek „nem úgy tapad fején a haj”, mint az odavalóknak.

A hídtól az út egyenesen a ma is meglevő kerek virágágyhoz vezetett, amely mögött – a mai szökőkút területén – kezdődött a fedett sétány. Ettől balra pár lépésnyire – a mai kocsiút helyén – az utolsóként üzemelt budapesti lóvasút alsószigeti végállomása volt, két kitérő vágánypárral. Az egy lovacska-vontatta vasalkotmány olyan lassan haladt, hogy gyorslábú fiúcskák bátran felvehették vele a versenyt akár a felsőszigeti végállomásig.

A fedett sétány – szürkésfehérre és helyenként kékre mázolt, kátránypapírral gondosan fedett faépítmény – az ilyenféle alkotmányoknak elég szép példánya volt. Toronyszerűen kimagasodó, nyolc-tíz méteres négyzet alaprajzú teret lefedő kezdete hat–hét méter széles és hatvan-nyolcvan méter hosszú, kétoldalán nyitott sétányban folytatódott. Két oldalán padok és székek kínálkoztak a közepén fel-alá sétálókat bámulóknak. Ez a második rész kiszélesedő térségbe vezetett, amely a bejárati résznél jóval nagyobb terjedelmű volt, magasabb és bonyolultabb kiképzésű tetőzet fedte. Balra trafik és cukorkabolt nyílt, jobbra pedig az első részre merőlegesen, a sétány még körülbelül negyven-ötven méter hosszúságban folytatódott. Ezen rövidebb rész mögött néhány lépésnyire kör-alaprajzú, rozsdabarnára színezett, fedett emelvény magasodott, a naponta délutánonként itt játszó katonazenekarok számára.

Hiányzik ez a fedett sétány, amely a második világháború egyik áldozatává lett, egy ideig helyet adva a felrobbantott Margit-hidat pótló Manci-híd Szigetet átvágó útvonalának. Esős időben a Sziget látogatói alája menekülhettek, a délutáni órákban pedig a társadalmi élet nyüzsgő színtere volt. Akadtak nevezetes, közismert törzsvendégei, akik naponta megjelentek és figyelmet keltettek. A két világháború közötti időszakban majdnem minden délutánon végigtipegett alatta Szomory Dezső, fanyar képpel, tétova léptekkel, kamásnisan, kínosan gondozott századeleji divatú választékos öltözetben, egyénien fejére húzott, felhajtott karimájú kalapban. Elgondolkodva lépdelt, és egy lépéssel mögötte, hozzá tartozva egy mártírarcú, elegáns hölgy ballagott minden alkalommal.

Ugyancsak a külvilág semmibevevése rítt le a délutánonként megjelenő lovag Freystädtlerről, a tiszteletbeli perzsa konzulról, az akkoriban még dúsgazdag ember hírében álló világfiról. Őt odaadó lelkületű hölgy helyett szolgálatkész titkár kísérte, két lépés tisztes távolságot tartva, amint elhagyta az éjfekete paripák vontatta zárt batárt, és a fedett sétány melletti térségen átvonulva (sohasem a fedett rész alatt!) a Sziget ember alig járta közepe felé vette útját.

A part mellett levő kávéház törzsvendége volt a malackodó írásairól hírhedtté vált Újhelyi Nándor: hatalmas pocakját kidüllesztve, fejét hátravetve, monokliján átható tekintettel méregette az eléje kerülő csinosabb nőszemélyeket. Újhelyi jelenéseinek valamelyik írásműve vetett véget; ugyanis erkölcstelenség címén bírósági eljárást indítottak ellene, ami elől Bécsbe menekült.

Gyermekeiket „rossz társaságtól” féltő szülők maguk kísérgették, vagy nevelőnők felügyeletében küldték a Szigetre gyermekeiket, a belépődíjjal váltva meg a zártkörűséget. A Margitsziget vidám ifjúsága a közelében levő iskolák növendékeiből szerveződött. Két-három jobbmódú és jólelkű iskolatárs bérletével egész sereg lopózott be, vagy a kezelt jegyek kosarából kimarkolt féljegyeket ragasztották eggyé és nyomták a mit sem sejtő jegyszedők kezébe. Az iskolai nyári szünidők szokásává vált az estébe nyúló délutáni szigetlátogatás, udvarlással és magasröptű szellemi vitákkal töltve az időt. Karinthy Frigyes szelleme kísértett az ifjúság körében, mert egy részük abba az iskolába járt, ahonnan ő első irodalmi sikereit megalapozó témáit merítette; sőt a pellengérre állított tanárok egyike-másika még ott oktatott. Ezek a viták nem egy később beérett tehetséget bátorítottak.

Éveken át naponta találkozhattunk a sétány alatt a mindig barátságosan mosolygó, de szavát alig hallató Bálint Györggyel, akinek már tizenhat éves korában szép újságírói jövőt jósoltak. Kamasztréfák állandó kezdeményezője és a társaság tréfacsinálója volt Gál György, tréfás rejtvények ötletes szerzője és rejtvényújságok aránylag fiatalon elhunyt szerkesztője. A már fiatalon is zseniális zenész, Rózsa Miklós, aki filmzene-szerzőként világsikereket ért el, valamint a brazíliai egyetemi tanárrá lett Rónai György irodalomtudós szintén az állandó szigetjáró fiatalok közé tartoztak.