Krúdy Gyula: Három király. Regény. Franklin kiadása.

A lágy pasztellek, finom hangulatok újraértékelt mestere, Krúdy egybefogott bárom történelmi regényében megmutatja, hogy a nagyszabású munkának is ura. A «Mohács»-ban, «Festett király»-ban és «Az első Habsburg«-ban a mohácsi időket vetíté elénk korát megelőző, most már végérvényesen igazolt szemlélettel. Igazságot szolgáltat azoknak, akiket eddig félreismertünk és lerántja az álszent álarcot a tömjénezett vélt-hősökről. Nagy vonásokkal fest, de azért hű marad önmagához: a részleteket sem hanyagolja el, sőt kedvteléssel szinezgeti. Nem a szokásos módon nyit történelmi távlatokat, nem is «történelmet» ad a szó elkopott, könyvízű, rendszerező értelmében, hanem egy darab magyar életet. S bár a történelmi fényekhez hű marad, bár regényének izgalmas a sodra, az örök magyar problémákat akarja megfejteni. Részletrajzaival, vonalvezetésével sikerül is ezt elérnie. Húsból- vérből gyúrt alakjainak szavai, cselekedetei nagy magyar sorskérdések megoldását lehelik. A mű krudyi érdekessége egyébként az is, hogy tulajdonképen asszonyok könyve. Irodalmunkban «Szinbádnál» jobban senkisem volt asszonyi titkoknak tudója. Hármas regényében is élvezettel kavargatja ritka ételek csábító ízeit, huncut mosollyal suttogja el szerelmes szívek hódító fortélyát. Könyvének zamata édes — bár színei a szokottnál árnyalattal halványabbak — meséje megkapó, igazságtevése jóleső: egyszóval szerencsés ötlet volt az új kiadás.

Horváth Miklós

(Katolikus Szemle, 1944/3. /március/ 92-93. p.)