Napló - Mozaik

 

Krúdy Gyula legeredetibb és legérdekesebb művei a Szindbád-történetek, amelyekről sokan azt állítják, hogy az író önéletrajz-jellegű al­kotásai. Ő maga „Mikor az író találkozik regényalakjaival” című vallo­másában tagadja, hogy ő lenne Szindbád, „Szindbád titka” című elbeszé­lésében azonban mégis azonosítja magát hősével. Ma mindez mellékes kérdés, a Szindbád-művek önéletrajzi vonatkozása tagadhatatlan, legfel­jebb a szokásos felfogástól tér el. Nem életének folyását, nem az ese­ményeket meséli el, hanem ábrándjait és elképzeléseit örökíti meg; a valóságon túl, rejtett, belső énjét, az életről alkotott vágyait és elképzelé­seit világítja meg lírai árnyalású hangon, páratlan művészi módszerrel. Mindazokat a vágyakat és álmokat, amelyeket önmaga nem élhetett meg és a hétköznapok harcában elvesztett, egy „ködlovag”, az önmaga szá­mára legjobban megfelelő és leginkább óhajtott, lelke mélyéből fakadt hős. Szindbád alakjába és kalandjaiba öntötte, így olyan jellemet és olyan kalandokat alkothatott, amilyen ő akart lenni és amelyeket ő maga szere­tett volna megélni. Szindbád tehát magát Krudyt idézi, akiről az össze­gyűjtött Szindbád-történetek utószavában így ír méltatójuk: „Szindbád, a kalandor hajós, néha sötét, dickensi sarkokban mellére gubbasztott fej­jel, az asztal alatt messze elnyújtott hosszú lábbal, feje felett kioltott vészlámpával húzódik meg; de ott láthatjuk a fényes udvari bál forga­tagában is, amikor ismeretlenül áll helyt, mint a legvonzóbb dominó lovagja. Ott látjuk a lóversenyek túlfűtött izgalmában, a liget bokrai között, ott ágaskodik királyi pompák tündöklő fényében, majd fejét le­hajtva nézi a föld után sóvárgó parasztok nyugodt, becsületes arcát, mert ő mindenhol ott van, őt mindenben megtalálhatod. Költői név köntösét öltötte magára, egy költői álnevet, amelyet nemessé és halhatatlanná tett.”

Szindbád alakja alapjában véve romantikus, de az írói megelevenítés realista módszerrel ábrázolja, reális környezetbe helyezi. Kalandjait és meséit eldugott kis vidéki városok félhomályos zugaiban szövi. Az író nosztalgikus elvágyódása, a történet hangulata és a környezet megválasztása együtt alkotják a mű sajátos, még a sokszínű élet forgatagának ábrázolásán is átütő, szomorkásan lemondó hangulatai.

Szindbád összes történeteinek kiadása Kozocsa Sándor nevéhez fű­ződik. Rövid időn belül ez második hatalmas Krudy-kiadása. Először a jóformán teljesen ismeretlen írói arcképeket állította össze, most pedig ezt a két regényből, hat elbeszélésgyűjteményből és huszonegy, eddig fo­lyóiratokban és hírlapokban kallódó elbeszélésből összeválasztott munkát. Nemcsak az avatott kézzel végzett kiegészítelek és a rendszerezés, hanem a mű hangulatának megfelelően ihletett utószó megírása és a kimerítő jegyzetek is a sajtó alá rendező szakértelmet dicsérik. (IKS.)[Kozocsa Sándor Géza]

 

(Vigilia, 1958/4. /április/ 242-243. p.)