Joós Ferenc:

ÚJ KÖNYVEKET LAPOZGATVA

Soha annyi magyar könyv nem látott egyszerre napvilágot, mint amennyi mostanában kínálgatja a műveltség és szépség kincseit az olvasók egyre növekvő táborának. A demokrácia egyik csodája ez: megsokszorozódott könyvtermés és megsokszorozódott olvasóközönség. A fővárosi és vidéki könyvkiadók egymással versenyezve bocsátják ki a sajtó alól a szebbnél szebb és értékesebbnél értékesebb könyveket. Vágyakozva állunk meg az ünnepi díszbe öltözött könyvkirakatok előtt. Miért nem tudjuk az új könyvpiac minden kincsét magunkhoz váltani! Ha nem is mindbe, jól esik legalább egyikbe-másikba belelapozni, hogy lássuk, micsoda világot tud föltárni előttünk. Az alábbiakban néhány különösen kedvünkre való könyvre szeretnénk felhívni a figyelmet.

[…]

Krúdy Gyula »Írói arcképek« című, a Kozocsa Sándor páratlan türelmű bibliográfusunk által összegyűjtött két testes kötetet megtöltő írás szintén irodalomtörténeti vonatkozású. A tudományos irodalomtörténetírók szemszögéből talán nem elég szakszerűen mutatja be a gyűjtemény közel másfél évszázad magyar íróit, mégis azt kell mondanunk, hogy irodalomtörténetünk szempontjából hézagpótló a munka, amelynek egyes darabjait sárguló újságlapok, folyóiratok hasábjairól gyűjtötte össze Kozocsa Sándor. Így könyvbe gyűjtve először kerülnek az olvasó kezébe. És bámulatos! Ezek az író kezéből egy-két napi életre szétszóródott forgácsok, így együtt döbbenetesen egységesen hatnak. Hatásuk élményszerű. Valahogy mélyebb, mint a tudomány szabályai szerint írót és művet elemezgető dolgozatok. Krúdy nem száraz adatokat közöl, hanem utolérhetetlen művészettel elmuzsikálja az író életének és műveinek hangulatát. Jobban magunk előtt látjuk a Krúdy-elbeszélte írót, mintha a legrészletesebben ismernők minden rajzi adatát és életművének teljes megnyilvánulását. Irodalomtörténet ez a könyv és mégsem az, több annál: varázslat. Hogyan éri el ezt a hatást Krúdy?

Apró írásainak hőseit, az írókat koruk társadalmába és hangulatába állítva vetíti elénk. Nem vonja le megállapításainak következéseit. Éppen csak a szemünkbe tükrözi az elmúlt idők valóságát. A tükör visszaverődő fényénél magától értetődővé válik, hogy azokban az elmúlt, szépen elmesélt időkben miért kellett az írónak barátok, ismerősök vendégeként lakástalanul bolyongnia, miért kellett a főpincér kegyéből kávén tengődnie, miért kellett öngyilkosságba menekülnie, miért kellett minden tiszta szerelemről lemondania, míg a lap- és könyvkiadók művei közvetítésével vagyont szereztek maguknak.

Az első kötet Kármántól Kiss Józsefig villanásszerű tárcaírásokban követi a magyar irodalom útját a XIX. századon át. A század elején élt írókat nem ismerheti közvetlenül, csak irodalomszeretetével rajongja őket körül. Köztük két kecskeméti is van: — Jókai és Petőfi kecskeméti kapcsolatait ezúttal figyelmen kívül hagyva — Losonczy László, aki kecskeméti születésű is és Bulcsu Károly. Mindketten a ref. kollégium tanárai és koruk emlegetett költői voltak. Losonczyról »A három Zoltán« költője címen emlékezik meg. (I. kötet, 165. old.) Bulcsu Károlyt meg úgy mutatja be, mint akinek nevére túlélő kortársai asztaltársaságot alapítottak. A Krúdy Gyula-i hangulat szivárványszínében olyanok ezek a kis portrék, hogy szeretnénk együtt letelepedni a vendéglői asztalhoz valami, csak ott kapható étel- vagy italkülönlegességre és közben hallgatni a beszéd melegen áradó folyamát.

A kötetek minden darabja külön-külön érték, de növekszik becsük, amikor Krúdy személyesen ismert kortársai köré fonja bűvös meséinek fonalát. Ezek a visszaemlékezések élménytartalmuknál fogva forrásul kínálkoznak a tudományos irodalom- történet művelői számára is. Az első kötet egy része is ilyen visszaemlékezés, de a második kötet, amely

Ambrus Zoltántól Móricz Zsigmondig ad képet a századforduló és a XIX. század elejének magyar íróvilágáról, már egészen az. Ez az a kor, amelynek irodalma még csak itt-ott van feldolgozva és így széleskörű áttekintésével — hiszen Krúdy korának minden írójával személyes kapcsolatban állott — egészen hézagpótló. E nemben kiváltképp a kötet két, szinte kisregénnyé szélesedő darabja válik ki. Az egyik az »Ady Endre éjszakái« (II. követ 76— 230 old.), a másik »Bródy Sándor, vagy a nap lovagja« (II. kötet 231— 432. old.). Mindkettőben a főszereplőkön kívül felvonul az egész korukbeli pesti íróvilág és ennek a világnak minden mellékalakja is. Mindezt Krúdy szavain keresztül megismerni olyan élmény, amit senki sem mulaszthat el, aki az igazi irodalmat szereti.

A könyvet a Magvető adta ki jó papíron, kifogástalan nyomdai technikával, fénykép- és rajzillusztrációkkal. A fényképek közt főképp Adyra vonatkozó kevésbé ismert képek is vannak. Kár, hogy az illusztrációk elosztása aránytalan. A könyv több szereplője is megérdemelt volna legalább egy-egy képet. Egy másik baja a könyvnek az ára: 70 Ft. Ennek az aránylag kevés példányszám (5000) lehet az oka. Ez bizonyára nem lesz elég a jelentkező igények kielégítésére. — Az összeállító Kozocsa Sándort ötletéért és annak kiviteléért dicséret illeti.

[…]

(Kiskunság /Kecskemét/, 1958/augusztus. 48-52. p.)