Zoltánka.

Krúdy Gyulának.

 

E kis szobában, hol e verset írom,
Lakott Zoltánka, a szép, bús gyerek
S merengett egy korai, messze síron,
Hol apja alszik. Ó, hol is lehet?

 

S borongott S. M. kisasszony szerelmén
S eszébe jutott Júlia anya
És fájt neki a titkos, végtelen ég
Reá sugárzó vörös csillaga.

 

Borok és lányok mindhiába csalták
Rövid mámorba: nyomta valami,
Egy szent örökség roppant álmai.

 

Ez ablakból kitárta vézna karját
Felétek: élet, nagyság és halál
És vitte, vitte az Illés-batár.

 

(Szeged.)

Juhász Gyula.

 

(A Hét, 1913/33. /augusztus 17./ 522. p.)