Krudy Gyula: N. N. (Egy szerelem-gyermek.) (Az Athenaeum kiadása 134 l.) Az első Krudy-könyv – a Nyíri csend – felejthetetlen, búsongó, őszi hegedűk fájó zengését idéző hangulata száll felénk ebből a kicsiny, de szinte túlzsúfoltan gazdag regénykéből. Nyírségi pusztuló, magányos udvarházak fölött pirosló októbervégi alkonyatok, kéken harsanó nyári hajnalok és zúzmarás, ezüstfehér telek, keleti szőnyegek arabeszkjeiből hosszú, néma éjszakákon szövődő álmok, egybefolyva a múltból visszaálmodott valósággal, bánatos szerelmek lassan hervadó virágai, düledező kocsmák füstön átpirosló lámpafénye, csitri parasztszolgálók, névtelen vándorlegények és kemence zugában megbújó tücskök csodálatos meséi színesednek ki a fekete sorokból. Régi, elfelejtett duhaj urak kurjantásait halljuk, csendes magyar nóták remegését, cinkék és őszi szelek titokzatos beszédét a borzas sövényben, holdas éjfélkor elröppent sóhajait egy kis diákfiúnak, amíg szemünk mohón fut tovább a magától forduló lapokon s lelkünk megtelik nehéz, boldog, fájdalmas mámorral, amilyent csak a tokaji Kopasz aszú-fürtjeiből sajtolt aranynedv rejteget. Álom és valóság összeszövődik itt az író történetében is, – amely méltó pendantja Turgenyev Első szerelmének – minden szimbólummá mélyül, a halott dolgok átlelkesülnek a a mondatok költőisége könnyes muzsikában olvad fel. A színeknek, képeknek, hasonlatoknak és hangulatoknak túlhabzó kicsordulása, káprázatos, szüreti bősége, szinte Jókai fantáziájával vetekszik. Vagy az ősz panorámája vetődik elénk ugyanennyi fejezetből és mind más, mindnek más színe, illata, hangulata, pompája és bánata van és hogy él mindegyikben minden: kő; út, léckerítés, állat, fű, bokor, patak, felhő, szél, ember... Őszi levelek bíboros esője záporozik N. N., a szerelem-gyermek kalandos életregénye fölött, arany piros halkzenéjű zápor, amelynek andantéjára olyan odafeledkezetten hallgatunk, mint távoli cselló férfias zokogására. Szép, igaz, költői írás N. N. tücsökmesében elmondott története. Talán a legszebb Krúdy Gyula minden eddigi írása között.

K. A.

 

(Pesti Napló, 1922/35. /február 12./ 7. p.)