Krudy Gyula: N. N. (Egy
szerelem-gyermek.) (Az Athenaeum kiadása 134 l.) Az első Krudy-könyv – a Nyíri
csend – felejthetetlen, búsongó, őszi hegedűk
fájó zengését idéző hangulata száll felénk ebből a kicsiny, de szinte
túlzsúfoltan gazdag regénykéből. Nyírségi pusztuló,
magányos udvarházak fölött pirosló októbervégi alkonyatok, kéken harsanó nyári
hajnalok és zúzmarás, ezüstfehér telek, keleti szőnyegek arabeszkjeiből hosszú,
néma éjszakákon szövődő álmok, egybefolyva a múltból visszaálmodott
valósággal, bánatos szerelmek lassan hervadó virágai, düledező kocsmák füstön
átpirosló lámpafénye, csitri parasztszolgálók, névtelen vándorlegények és
kemence zugában megbújó tücskök csodálatos meséi színesednek ki a fekete
sorokból. Régi, elfelejtett duhaj urak kurjantásait halljuk, csendes magyar
nóták remegését, cinkék és őszi szelek titokzatos beszédét a borzas sövényben, holdas
éjfélkor elröppent sóhajait egy kis diákfiúnak, amíg szemünk mohón fut tovább a
magától forduló lapokon s lelkünk megtelik nehéz,
boldog, fájdalmas mámorral, amilyent csak a tokaji Kopasz aszú-fürtjeiből
sajtolt aranynedv rejteget. Álom és valóság összeszövődik itt az író
történetében is, – amely méltó pendantja Turgenyev Első
szerelmének – minden szimbólummá mélyül, a halott
dolgok átlelkesülnek a a
mondatok költőisége könnyes muzsikában olvad fel. A színeknek, képeknek,
hasonlatoknak és hangulatoknak túlhabzó kicsordulása, káprázatos, szüreti
bősége, szinte Jókai fantáziájával vetekszik. Vagy az ősz panorámája vetődik
elénk ugyanennyi fejezetből és mind más, mindnek más színe, illata, hangulata,
pompája és bánata van és hogy él mindegyikben minden: kő; út, léckerítés,
állat, fű, bokor, patak, felhő, szél, ember... Őszi
levelek bíboros esője záporozik N. N., a
szerelem-gyermek kalandos életregénye fölött, arany piros halkzenéjű zápor,
amelynek andantéjára olyan odafeledkezetten hallgatunk, mint távoli cselló férfias zokogására. Szép, igaz, költői írás N. N. tücsökmesében elmondott története. Talán a legszebb Krúdy
Gyula minden eddigi írása között.
K. A.
(Pesti Napló, 1922/35. /február 12./ 7. p.)