Körutazás
könyvországban
Wells csodálatos szerkezete, az időgép előre röpül velünk
az idők határtalanságába. A könyveken visszafelé is megtehetjük ezt az utat.
Századokat ugorhatunk vissza s mint a filmoperatőr
játékos szeszélye visszafelé forgathatjuk letűnt korok fantasztikus szalagját.
Szinte kétszeresen is érezzük a múlt és a múlás szelének suhanását, ha Krudy Gyula legújabb könyvével, Az első Habsburg című
történeti regénnyel indulunk vissza a múlt birodalmába.
Halott író könyve megölt országról. Magyarország a
mohácsi vész után olyan, mint temetetlen halott, amelyet kikezdtek már a
pártoskodás, a féktelen hatalomvágy, a kapzsi önzés, vagy sokszor csak a bamba
szűklátókörűség nyüvei. Krúdy mester e lassú feloszlás tragikus folyamatának
könnyű kezű és mégis döbbenetes erejű rajzában. A mohácsi vész négyszáz éves
fordulója alkalmával merült el ennek a kornak tanulmányozásában s ebből a
termékeny elmerülésből ezzel a harmadik kötet született. Először a mohácsi
balsors félelmes eredőit tárta fel. Azután megkezdte Király-regényeinek
sorozatát, amelyet a nyugtalan vérű, féktelen becsvágyú, de kis akaraterejű és
még kisebb teremtő ihletű Szapolyai János története
vezet be: A festett király címen. Ennek folytatása a második Király-regény,
amely pillanatnyi zökkenés nélkül szövi tovább a történetet ott, ahol az első elhagyta s azt regéli el a hivatott mesemondó
ellenállhatatlan varázsával, hogy szerzi meg s teteti fejére az első Habsburg,
a zárkózott s egy súlyos kor roppant terhe alatt roskadozó Ferdinánd az ország
elárvult és méltatlan kezekbe került koronáját. De a regény főalakja mégsem az,
akiről a kötet címét kapta, hanem a hervatag bájú, keserűségeinek,
csalódásainak fekete fátylaiban borongó ifjú özvegy királyné, Mária s a sír
szélén sántikáló Báthory nádor, akit titkolt szerelem rajongása fűz a sújtott
sorsú királynéhoz. Krudy nem fest széles freskókat,
inkább ódon miniatűrök halkuló színeivel idézi a kor lelkét, mégis megrázó
valósággal állítja elénk az egész zilált, beteg magyar tépettséget, amiben nagy
része van tökéletesen kiforrott, különös hatások titkát rejtő írásművészetének.
A kötetet a Franklin Társulat adta ki.
[…]
Kállay Miklós
(Képes Krónika, 1933/23. /június 4./ 25. p.)