A baumgarten ház lakói

Írta: Kálmán Jenő

 

Az olvasóközönség talán még nem felejtette el, hogy mintegy két esztendővel ezelőtt elhalálozott egy Baumgarten Ferenc nevű, magyar születésű, dúsgazdag német esztétikus, aki vagyont érő pesti házát és tekintélyes értékeinek egy részét alapítványul hagyta a magyar íróknak. Mint ez már szokott lenni, az alapítvány kezelését intéző bizottság nem tudta mitevő legyen a nagy vagyonnal, míg végre valakinek az a korszakalkotó ötlete jött, hogy ki kéne lakoltatni az Erzsébet-téri Baumgarten-ház eddigi lakóit és a szabaddá vált lakásokba betelepíteni az örökösöket, vagyis a jogigénylő magyar írókat.

Az ötletet ezúttal kivételesen határozat követte, a lakáskiutaló-bizottság működésbe lépett és az Erzsébet-téri palota ormán csakhamar megjelent a büszke felirat:

 

MAGYAR ÍRÓK HÁZA

 

Igen ám, de a dolog nem ment olyan simán, mint ahogy a beköltöztető bizottság képzelte. Alig jelentek meg az első bútorszállító kocsik a ház előtt, amikor híre jött, hogy megérkezett Krudy Gyula és követelte, hogy a ház keleti frontját bontsák le.

– De miért? – kérdezte Babits Mihály, a bizottság elnöke.

– Mert én már a Margitszigeten megszoktam, hogy romok között lakjam.

[...]

 

(Színházi Élet, 1928/35. /augusztus 26-szeptember 1./ 66-67. p.)