Koktél

Írta: Karinthy Frigyes

 

Koktél, cocktail, kakasfark – kevert pálinka, angol találmány, vagy inkább amerikai: nyilván onnan nyerte nevét, hogy tarka, mint ama tüzes és hetyke baromfikirály farktollazata s hatása is kitör belőled – néhány jól kevert pohár s úrnak érzed magad a világ legválogatottabb és legelőkelőbb szemétdombján és lyukketrecében.

A nemes találmány, pálinkák szeszélyes és egyéni kompozíciója, valamikor a pénz és rangarisztokrácia kiváltsága, az életfölösleg duhaj ötlete, demokratizálódik. Egy körúti büfében automata gép keveri a koktélt húsz és negyven fillérért: tárcsázni kell, mint a telefonon, felhívni Whisky urat és Gin kisasszonyt, hogy szíveskedjenek házasságra lépni, egyenlő arányban és feltételek mellett.

Mindez nagyon szép és népszerű – de hol marad a művészet, a perszonalitás külön törvénye? Úgy aránylik ez a masina a valódi „mixelés”-hez, mint a gépzongora játéka egy Dohnányi-produkcióhoz, a legnemesebb hangverseny-Bösendorferen.

Minap művésztársaságban voltam, egy kedves és finom úr vendége – éjfél után előkerült a jeges „rázópohár” s mindenki azt kereste magának a gazdag pálinka-park palackjaiból, ami jólesett – egyéb alkatrészek is rendelkezésre álltak, volt olyan vendég, aki paprikát és gyömbért (ginger) toldott a szivárványszínű úri pancsba és esküdött rá, hogy e nélkül semmit nem érne az egész.

Valaki szóbahozta, mennyire jellemző az egyéniségre, hogy miket kever össze és milyen arányban. Általában igaza volt. Általában, de csak annyiban, hogy az egyéniségre minden megnyilatkozásunk jellemző, ha nem mesterkélt és szándékos, hanem önkéntelen és őszinte – a jellemzés tudományán és művészetén múlik, melyik megnyilatkozást választjuk tanulmány tárgyául. Volt, aki kézírást választotta – egész tudomány lett belőle, a grafológia: másik tenyérből jellemez (sőt jósol), harmadik fejformából, a negyedik abból, hogy ki-ki hogy nevet, hogy tüsszent, hogy fog kezet. Így tekintve a dolgot, persze, hogy nagyon karakterisztikus rám és rád, miből keveri a maga kis kakasfarknyi mámorát és zsongító italait, az élet bajaival szemben.

A jellemzés magasiskolája és zsenialitása azonban nem ott kezdődik, hogy egy ténykedésből következtessünk az emberre. Megfordítani a dolgot valamivel nehezebb és ritkább gyakorlat és képesség. Sok ügyes grafológussal találkoztam, de imponálni csak Schermann mester tudott nekem, aki öt perccel azután, hogy bemutatkozásom nélkül megismerkedett velem, hirtelen papírszelet után kapott s ideges és látnoki ujjakkal leírt néhány szót az én kézírásommal: a beszédmódomból és mozdulataimból és külsőmből találta el, milyen lehet a betűvetésem.

Próbáljuk meg ezt a nehezebbet.

Vajjon milyen pálinkát kever magának, ha kever – (csak így kapásból, ahogy eszembe jutnak ismert karakterű, népszerű emberek) – mondjuk

[...]

Krudy Gyula?

Régi asszonyságok levendulaillata, Magyar Úribor, Nyíri Vinkó, Sziklalelke, szilva, törköly, barack, Ferenccsászár-körte, tevebor Szindbád hajójáról, posta-kocsi-vörös és egy sorozat a borlapon szereplő italok mindegyikéből.

 

(Színházi Élet, 1932/41. /október 2-8./ 8-9. p.)