Koktél
Írta: Karinthy Frigyes
Koktél, cocktail, kakasfark – kevert pálinka, angol találmány, vagy inkább
amerikai: nyilván onnan nyerte nevét, hogy tarka, mint ama tüzes és hetyke
baromfikirály farktollazata s hatása is kitör belőled – néhány jól kevert pohár
s úrnak érzed magad a világ legválogatottabb és legelőkelőbb szemétdombján és lyukketrecében.
A nemes találmány, pálinkák szeszélyes és egyéni
kompozíciója, valamikor a pénz és rangarisztokrácia kiváltsága, az életfölösleg
duhaj ötlete, demokratizálódik. Egy körúti büfében automata gép keveri a
koktélt húsz és negyven fillérért: tárcsázni kell, mint a telefonon, felhívni Whisky
urat és Gin kisasszonyt, hogy szíveskedjenek házasságra lépni, egyenlő arányban
és feltételek mellett.
Mindez nagyon szép és népszerű – de hol marad a művészet,
a perszonalitás külön törvénye? Úgy aránylik ez a masina a valódi
„mixelés”-hez, mint a gépzongora játéka egy Dohnányi-produkcióhoz,
a legnemesebb hangverseny-Bösendorferen.
Minap művésztársaságban voltam, egy kedves és finom úr
vendége – éjfél után előkerült a jeges „rázópohár” s mindenki azt kereste
magának a gazdag pálinka-park palackjaiból, ami jólesett – egyéb alkatrészek is
rendelkezésre álltak, volt olyan vendég, aki paprikát és gyömbért (ginger) toldott a szivárványszínű úri pancsba és esküdött rá,
hogy e nélkül semmit nem érne az egész.
Valaki szóbahozta, mennyire jellemző az egyéniségre, hogy
miket kever össze és milyen arányban. Általában igaza volt. Általában, de csak
annyiban, hogy az egyéniségre minden
megnyilatkozásunk jellemző, ha nem mesterkélt és szándékos, hanem önkéntelen és
őszinte – a jellemzés tudományán és művészetén múlik, melyik megnyilatkozást
választjuk tanulmány tárgyául. Volt, aki kézírást
választotta – egész tudomány lett belőle, a grafológia: másik tenyérből
jellemez (sőt jósol), harmadik fejformából, a negyedik abból, hogy ki-ki hogy
nevet, hogy tüsszent, hogy fog kezet. Így tekintve a dolgot, persze, hogy
nagyon karakterisztikus rám és rád, miből keveri a maga kis kakasfarknyi
mámorát és zsongító italait, az élet bajaival szemben.
A jellemzés magasiskolája és zsenialitása azonban nem ott
kezdődik, hogy egy ténykedésből következtessünk az emberre. Megfordítani a dolgot valamivel nehezebb
és ritkább gyakorlat és képesség. Sok ügyes grafológussal találkoztam, de
imponálni csak Schermann mester tudott nekem, aki öt perccel azután, hogy bemutatkozásom nélkül megismerkedett velem,
hirtelen papírszelet után kapott s ideges és látnoki ujjakkal leírt néhány szót
az én kézírásommal: a beszédmódomból
és mozdulataimból és külsőmből találta
el, milyen lehet a betűvetésem.
Próbáljuk meg ezt a nehezebbet.
Vajjon milyen pálinkát kever magának, ha kever – (csak így
kapásból, ahogy eszembe jutnak ismert karakterű, népszerű emberek) – mondjuk
[...]
Krudy Gyula?
Régi asszonyságok levendulaillata, Magyar Úribor, Nyíri Vinkó, Sziklalelke, szilva, törköly, barack,
Ferenccsászár-körte, tevebor Szindbád hajójáról, posta-kocsi-vörös
és egy sorozat a borlapon szereplő italok mindegyikéből.
(Színházi Élet, 1932/41. /október 2-8./ 8-9. p.)