KATONA BÉLA:

Irodalom, színház, sajtó a várossá nyilvánítástól a felszabadulásig

3. A sajtó helyzete, újságok és folyóirat-kísérletek

[...]

1892-ben [...] indult meg Porubszky Pál szerkesztésében a Nyíregy­házi Hírlap, amely igényes szerkesztésével, színvonalas irodalmi anyagával magasan túlszárnyalta a korábbi helyi újságokat. Tárcarovatában sűrűn láttak napvilágot a di­ák Krúdy novellái is.

[…]

 

A Nyíregyházán megjelent korabeli újságok fejlécei

 

[...]

Az első szépirodalmi hetilap 1899-ben indult Nyíregyházán Szabolcsi Híradó címen. Kálnay László szerkesztette nagyon érdekesen és színesen. Krúdynak is több novellá­ja jelent meg benne, bár akkor ő már évek óta Pesten élt.

[…]

4. Írók és tudósok a századforduló Nyíregyházájába

Míg korábban az irodalomnak és a tudománynak csak néhány magányos képvi­selőjét emlegethettük Nyíregyházával kapcsolatban, a 90-es évektől kezdve ezen a té­ren is kedvező változások következtek be. Különösebben élénk és szervezett irodalmi és tudományos életről természetesen e korszakot illetően is túlzás lenne beszélni, de mindenképpen figyelemre méltó a városban tevékenykedő írók és irodalmárok szá­mának megnövekedése, s a múzeum és a főgimnázium vonzáskörében kialakulhattak a tudomány első műhelyei is Nyíregyházán. Később pedig, a XX. század elejétől már szervezetileg is igyekezett összefogni és irányítani az irodalmi és tudományos munkát a Bessenyei Kör.

A szépirodalom nyíregyházi művelői közül a század végén Dálnoki Gaál Gyula volt a legidősebb (1838—1901). Szatmáron született, eredetileg színész volt, 1859-ben lépett színpadra Keszy József társulatában, s mint intrikus és jellemszínész ismert névre tett szert. Később rendező és színházi ellenőr lett, de megpróbálkozott a színda­rabírással is. A 60—70-es években több színművét bemutatták különböző vidéki tár­sulatok. Világosvári gyásznapok című drámáját, amelyet nemcsak a hazai színpado­kon, hanem Németországban és Lengyelországban is játszották, 1861-ben betiltották. Spanyol inquisició című művét 1873-ban Budapesten adták elő. Vidéki színpadokon játszották még következő műveit: Itt van Kossuth!, Menyasszony a sírig, Honfoglalás, Oroszok Bulgáriában. Ilyen színészi és drámaírói múlttal a háta mögött vonult nyu­galomba 1894-ben, és Nyíregyházán telepedett le. Ő volt az első nyugdíjas színész Ma­gyarországon. Az irodalommal azonban nyugalomba vonulása után sem szakított. Ne­vével gyakran találkozhatunk a korabeli helyi lapokban, főként a Szabolcsi Szabad­sajtó című újságban. Alkalmi verseket írt a nevezetesebb évfordulókra, hazafias ódá­kat Kossuth Lajos halála alkalmából, stb. Krúdy Gyula gyakran emlegette írásaiban igazi nevén is, a Szindbád ifjúsága című művében pedig Ketvényi Nagy Sámuel néven szerepelteti.

Dálnoki Gaál legjobb barátja, ivócimborája és vitapartnere a nyíregyházi kiskocs­mákban Kálnay László volt (1853—1931). A Felvidékről származott Nyíregyházára. Ri­maszombatban született, a gimnáziumot szülővárosában és Iglón végezte. Jogi tanul­mányokat folytatott Budapesten, s ügyvédként telepedett le Nyíregyházán. írni aránylag későn kezdett, jóval elmúlt már 40 éves, amikor első írásai megjelentek a Nemzet, A Hét, a Budapesti Hírlap és más újságok hasábjain. Eötvös Károly még inkább Vas Gereben modorában írt elbeszélések voltak ezek, a 40-es, 50-es évek beszély-irodalmának megkésett folytatásai. Elbeszéléseiből két kötet is napvilágot látott Jaj és kacaj, valamint Arisztokraták és a többiek címmel. Deli Mara című színművét a nyír­egyházi színházban mutatták be, Az öreg bojtár című népszínműve kéziratban maradt. Művei egy időben népszerűek voltak, különösen Szegény Patyus c. legendája tette or­szágosan ismertté a nevét. A 90-es évek közepén állt írói hírneve tetőfokán, később dicsősége rohamosan lehanyatlott, a fővárosi lapokban egyre ritkábban szerepelt a neve. A század végén társadalmi és szépirodalmi lapot indított Nyíregyházán Szabol­csi Híradó címmel, de ez nem sokáig élt.

Később Kálnay abbahagyta az írást, Nyíregyházáról is elkerült. Rahóra ment köz­jegyzőnek. Az első világháború után azonban ő is Pestre sodródott, s jellegzetes figu­rája lett a tabáni kiskocsmáknak. Krúdy több írásában is megrajzolta alakját. Mint író már rég halott volt, de feltámadt mint regényhős. A Hét bagoly című kisregény egyik hősének, Szomjas úrnak az alakjában nem nehéz felismerni a kocsmajáró, anekdotázó Kálnayt.

[...]

[...] nem annyira szépirodalmi műveivel, mint inkább szerkesz­tői és irodalomszervezői tevékenységével szerzett magának hírnevet Porubszky Pál (1855—1913). Rozsnyón született, a kolozsvári egyetemen szerzett tanári oklevelet magyar-történelem szakból. Egy ideig nevelősködött egy főúri családnál, majd a rozsnyói gimnáziumban tanított. 1887-ben került a nyíregyházi főgimnáziumba. Sokoldalú egyéniség volt, tevékeny tagja a város közéletének és kultúrájának. Már Rimaszom­batban is lapot szerkesztett Gömör—Kishont címmel, 1892-ben pedig ő indította meg a Nyíregyházi Hírlapot. Maga is verselt, ünnepi ódái gyakran jelentek meg a helyi lapokban vagy az iskolai évkönyvekben, de maradandóbb nyomot hagyott az iroda­lomban mint jószemű tanár és szerkesztő. Szívesen támogatta a fiatalokat, többek kö­zött az ifjú Krúdyt is, aki később így emlékezett róla egy vallomásos írásában: „Hogy író lettem, azt neki köszönhetem. Az első álmokat, ábrándokat ő ojtotta belém, ő ne­velte fel...”

 

Krúdy Gyula „szülőháza”.

 

[…]

Dálnoki Gaál, Kálnay, Inczédy, Porubszky már az idősebb nemzedékhez tartoztak, Vietórisz, Gróh, Koncz erejük teljében lévő férfiak voltak, amikor a 90-es évek elején egy új név jelent meg a Szabolcsi Szabadsajtó egyik tárcacikke alatt: Legifjabb Krúdy Gyula. (1878—1933). A név viselője 14 éves gimnazista volt, az írás még botladozó, de ez a diák hamarosan túlszárnyalta mestereit, bár akkor még nem sokan sejtették, hogy vele valóban megszületett az első igazán jelentős nyíregyházi író.

Nyíregyházán látta meg a napvilágot, a gimnázium alsó osztályait Szatmáron és Podolinban végezte, 1891-ben került vissza szülővárosába. A főgimnáziumban többek között Porubszky és Vietórisz tanítványa volt, iskolán kívül pedig Kálnay László és Dálnoki Gaál Gyula, a két öreg író-bohém fogadta barátságába. Ezek az emberek ideális szellemi környezetet jelentettek az írói pályára készülő diák számára. Mind tanáraitól, mind öreg barátaitól sokat tanult, s az ő védőszárnyaik alatt bontakozott ki meglepően korán sajátos művészete.

 

Krúdy Gyula (Reprodukció.)

 

A Szabolcsi Szabadsajtó mellett Porubszky újságja, a Nyíregyházi Hírlap is gyak­ran közölte írásait, s az iskolában ő maga is diáklapokat szerkesztett előbb Nagy Dob, majd Gimnáziumi Híradó címmel. A helyi publikációs lehetőségek azonban nem so­káig elégítették ki, sűrűn küldözte írásait különböző fővárosi és vidéki lapoknak. Érett­ségi után pedig előbb Debrecenben, majd Nagyváradon újságíróskodott rövid ideig. 1896-ban került fel Budapestre, s ettől kezdve csak hosszabb-rövidebb ideig tartó ha­zalátogatásai alkalmával találkozott szülővárosával. A nyíregyházi gyermek és ifjúkor emlékei azonban sohasem halványultak el benne, egész életművét át meg átszövik a nyírségi vonatkozások. Utolérhetetlen művészettel ábrázolta a nyírségi tájat s a nyíri embereket. Ha nem is ő írt először Nyíregyházáról, Nyíregyháza mint sajátos hangu­latú kisváros Krúdy írásaiban vonult be igazán az irodalomba. Legismertebb nyírségi és nyíregyházi témájú művei: Nyíri csend, Szindbád ifjúsága, N. N., Az utolsó gaval­lér, Valakit elvisz az ördög, stb.

[…]

 

(Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből.
Nyíregyháza, 1973, Nyíregyházi Városi Tanács. 79-87. p. /Nyíregyházi kiskönyvtár 8./)