Krúdy regénytrilógiájának új kiadása

A vörös postakocsi

(SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ, 1956)

HOSSZÚ ÉVEKEN ÁT antikváriumi fehér holló volt minden Krúdy-kötet. A régi könyvek boltjai­ban az előjegyzők hosszú névsorait tartották nyil­ván, és tartják még ma is. Ezért jelent különös örömet Krúdy egyre nö­vekvő olvasótábora szá­mára a nagy nyírségi író minden művének megje­lenése, s egészségesen fej­lődő, mind sokszínűbbé váló könyvkiadásunk igyekszik is törleszteni adósságát, kielégíteni az olvasók igényeit. Alig né­hány hónappal ezelőtt je­lent meg négy kisregénye Valakit elvisz az ördög címmel, s most két vas­kos kötetben Krúdy leg­népszerűbb regényciklu­sának három darabját veheti kezébe az olvasó.

A ciklus három része: A vörös postakocsi, Őszi utazások a vörös posta­kocsin és A kékszalag hőse. Az egyes művek külön-külön is befejezett, lezárt művészi alkotások. Nem a cselekmény foly­tatólagossága kapcsolja össze őket, mint a több­kötetes műveket, hanem az ábrázolt világ egysége és a többé-kevésbé azo­nos szereplők. Nem vélet­lenül jelentkezik ez a szerkezeti megoldás Krú­dy pályájának második szakaszában. Nyilván összefügg ez a kor irodal­mának általános forma­bontó törekvéseivel, amely a regény területén első­sorban abban nyilvánult meg, hogy a szélesen höm­pölygő, egyenesvonalú cselekmény helyét mind­inkább a líraiság, az asszociációk szabad áramlá­sa váltotta fel. A cselek­mény összetartó erejét azonban pótolni kellett valamivel, erre szolgál­tak az állandó figurák, így születtek meg azok a hősök, akik köré azután az író a lazán összefüggő történetek tetszésszerinti sorozatait kapcsolta. Nyil­ván így jött létre Krúdy két regény-ciklusa, a Szindbád-sorozat, és az Alvinczi Eduárd—Rezeda Kázmér-ciklus is. Ez utób­bihoz a most megjelent három regényen kívül még egész sor Krúdy-mű tartozik, pl. A velszi her­ceg, Nagy kópé, Rezeda Kázmér szép élete, Vala­kit elvisz az ördög stb. E rövid ismertetés keretében a ciklus első darab­járól, A vörös postakocsi­ról lesz szó.

A VÖRÖS POSTAKO­CSI első ízben 1913-ban jelent meg a Hét-ben, majd még ugyanabban az évben könyvalakban is. Krúdy mögött akkor már csaknem két évtizedes írói múlt áll, jelentős mű­vek egész sorával. Iga­zán népszerű, országosan ismert és elismeri íróvá azonban mégis A vörös postakocsi megjelenése avatja. A Nyugatiban Ady Endre ír a regényről lel­kes hangú kritikát. – „Könnyes, drága, gyönyö­rű könyv”-nek, egy „prózaizált és krúdysitott, de mégis annyira belső versű Byron-hősköltemény”-nek, egy „mindenkitől nemesen különböző, erős poéta írásá”-nak nevezi. Saját ifjúkorának s a szá­zadforduló Budapestjének történetét írta meg Krú­dy A vörös postakocsi­ban, vagy ahogy Ady mondja: „eldalolta tegnapi ifjúságának bo­szorkányos muzsikájú da­lát.” A regény valóban rengeteg önéletrajzi vo­natkozást tartalmaz, még­sem ezek megírása volt az író elsődleges célja.: Egy nyíltan tendenciózus, nagy, leleplező művet akart írni a korabeli Bu­dapestről, könyörtelen élességgel feltárva korá­nak ellentmondásait, a társadalom erkölcsi züllöttségét, a hazugság ál­arca mögé rejtett igazi arcát. Nyíltan is bevallja a mű előszavában, hogy

Le Sage sánta ördögének szerepére vállalkozik, aki leemeli a házak tetejét, és úgy mutatja, meg az emberek életét Don Cleofásnak, a diáknak. Mi lát­ható Krúdy világában a leemelt háztetők alatt? „Emberi arcok, alakok és hangok, amelyek mellet­tünk elsuhannak, ismerő­sök, ismeretlenek; osto­bák és okosok találkája, tolvajok és hamispénz­verők gyülekezete, a be­csületes ember, mint a fehér holló, ellenben több ékszerrel és erkölccsel kalmárkodó úr és hölgy; a pesti vásár, amint vala­ki az ablakon át nézi a dolgokat. Az urak és höl­gyek ruha nélkül közle­kednek, a sánta ördög be­néz a háztetőkön...” (A vörös postakocsi, 9. lap.)

KÉT VILÁGOT MUTAT BE KRÚDY e regé­nyében, az arisztokrácia és a kispolgárság világát. A letűnő, már csak külső formákban, gesztusokban élő arisztokrácia megtes­tesítője Alvinczi Eduárd, a legendás gazdagságú, különc főúr, a híres kár­tyás és turf-király. Krúdy – akit különben is oly sok szál kapcsolt a klasszikus orosz irodalomhoz, különösen Puskinhoz és Turgenyevhez – ezúttal Lermontov nyomán egy Új „korunk hősét” akart teremteni Alvinczi alak­jában. Alvinczi vörös postakocsija éppen ana­kronisztikus volta miatt nemcsak a múltnak, hanem a századforduló ma­gyar társadalmának is jelképe.

A polgári, kispolgári világ fő képviselője a re­gényben Rezeda Kázmér hírlapíró, akiben az író tulajdonképpen saját ma gát rajzolja meg. A cse­lekmény szálai Madame Louise szalonjában futnak össze, itt találkozik egymással a két világ. Re­zeda Kázmér és Horváth Klára elégikus, tiszta sze­relme az, ahogyan ez a vidéki színésznő a londo­ni vásár haláltánc jelenetének Évájához hasonlóan átlép egy hanyatló világ erkölcsi sírgödrén, a tisztaság és jóság diada­lát hirdeti egy hamisság­ra, kufárságra épült vi­lágban.

PÁLYÁJÁNAK MÁSODIK SZAKASZÁBAN alkotott Krúdy A vörös postakocsinál jelentősebb műveket is, e regényé­nek népszerűségét azon­ban egyetlen alkotásival sem sikerült túlszárnyal­nia. Művészi értékei mel­lett kétségtelenül szerepet játszottak ebben a népszerűségben más té­nyezők is, így legfőkép­pen az, hogy Krúdy hő­seinek nagy részét közis­mert, élő személyekről mintázta. Ma ezek a sze­mélyi vonatkozások, századeleji irodalmi és tár­sasági pletykák legfel­jebb az irodalomtörténet benfentesei számára ért­hetők, a regény azonban túlélte a változó divatot és a múló aktualitást. Minden bizonnyal sokmindent másképpen ol­vasunk benne ma, mint a századeleji olvasó, de őszinte embersége és tisz­ta költőisége hozzánk is szól. Sokminden egyéb mellett ez is a remekmű egyik próbája.

KATONA BÉLA.

 

(Keletmagyarország, 1957/76. /március 31./ 4. p.)