Kettős Krúdy-jubileum előtt

 

1953 kettős Krúdy-jubileum éve. Májusban lesz halálának 25., októberben pedig születésének 80. évfordulója. A kettős jubileum a nagy író szülővárosára, Nyíregy­házára is megtisztelő feladatokat ró. Öt évvel ezelőtt csak egykori iskolája, a Kossuth Gimnázium emlékezett meg róla. Az akkori szűklátókörű irodalompolitika Krúdyval sem tudott mit kezde­ni, így hát inkább hallgatott. Az utóbbi években azonban sok minden megváltozott ezen a té­ren is. Krúdy klasszikusaink so­rába emelkedett, műveit egyre nagyobb ütemben adják ki, va­lóságos Krúdy-reneszánsznak le­hetünk tanúi. A 25 éve halott Krúdy ma egyike legélőbb íróinknak. Csak az elmúlt év­ben, 1957-ben a következő művei jelentek meg, és hozzátehetjük: fogytak el napok alatt:

1. A vörös postakocsi, Őszi uta­zások a vörös postakocsin. (Két regény 1 kötetben.) 2. A kék­szalag hőse. (Regény.) 3. A podolini kísértet. (Regény az Olcsó Könyvtár sorozatban.). 4. Váloga­tott novellák. (Magyar Klasszi­kusok sorozat.) 5. Rezeda Kázmér szép élete, A nagy kópé, Az utolsó gavallér. (Három regény egy kötetben.) 6. Az élet álom. (Novellák.) 7. Írói arcképek I—II. (Tanulmányok 2 kötetben.) 8. Szindbád I—II. (A teljes Szinbád-ciklus 2 kötetben.) Sőt még határainkon túl, Romániában is megjelent egy elbeszélés-kötete: 9. Árnyékból szőtt vendég cím­mel.

Vagyis egyetlen évben össze­sein 11 kötet Krúdy-írás! 7 re­gény, 3 kötet elbeszélés, a teljes Szindbád-sorozat és 2 kötet iro­dalmi tanulmány. De még ez nem minden. Két regényének (Magyar jakobinusok, Andráscsik örököse) hangjáték-változatát mutatta be a rádió, az Operaház pedig felújította Kenessey Jenő Krúdy: Az arany meg az asszony című színművének szö­vegére írt operáját. Túlzás nél­kül mondhatjuk tehát, hogy ke­vés magyar író versenyezhet ma vele.

Műveinek ez a nagyarányú ki­adása a kiadói tervek szerint az idén és az elkövetkező években még csak fokozódni fog. Így ké­szül az ország a kettős Krúdy-jubileumra. De mit teszünk, mit tehetünk mi, szabolcsiak? Mi, nyíregyháziak, akik mégis csak leginkább magunkénak vallhatjuk őt, hisz innen indult el és legtöbb írásában rólunk beszélt. Nyíregyházának nem szabad le­maradnia, amikor az egész or­szág emlékezik majd nagy fiára. Az országos megemlékezések programját még nem ismerjük, de nem is kell megvárnunk, amíg mások kezdeményeznek. Éppen nekünk kell példát mu­tatnunk! Gondoljunk Nagykőrös tavalyi ragyogó példájára az Arany-napok megrendezésével kapcsolatban,

Mit tehetünk hát, hogyan ün­nepelhetjük méltóképpen váro­sunk nagy írófiát? Mindenek­előtt úgy, hogy igyekszünk meg­ismerni és megismertetni minél szélesebb körben Krúdy művé­szetét. Mert minden szobornál, márványnál, bronznál, mauzóle­umnál maradandóbb az az em­lékmű. amit a szívünkben épí­tünk. Az igazi megbecsülés a nagy ember számára nem a szobor, az emléktábla, hanem esz­méinek a megvalósítása, a belő­le fakadó szépségek továbbrezgése az emberi szívekben. A szo­bor és az emléktábla csak annyit ér, amennyiben erre figyelmeztet bennünket. Ilyen figyelmeztetők­re azonban föltétlenül szükség van. Meg kell ragadnunk a ket­tős évforduló alkalmait, hogy pó­toljuk eddigi mulasztásainkat ezen a téren. Az illetékeseknek (elsősorban a Hazafias Népfront­ra és a TTIT-re gondolok) rész­letes programot kell kidolgoz­niuk a jubileummal kapcsolatban, mégpedig hamarosan. Itt most nem akarok teljes prog­ramtervezetet adni, ezt nem is készítheti el egy valaki, csak né­hány ötlettel, javaslattal szeretném felhívni a figyelmet, hogyan ünnepelhetné Nyíregyháza nagy szülöttét:

1. Az évforduló alkalmából, május 12-én adjon ki a Kelet-Magyarország Krúdy-emlékszámot, tehát egy 4 oldalas Műve­lődési-mellékletet szenteljen Krúdy emlékének. 2. Jelöljük meg emléktáblával Krúdy Gyula szülőházát. (Vöröshadsereg útja 8. sz.) 3. Egy Krúdy-emlékszoba berendezésével vessük meg az alapját egy jövendő Krúdy Gyu­la irodalmi múzeumnak. 4. Épülő és remélhetőleg még ebben az évben megnyitásra kerülő szín­házunkat nevezzük el Krúdy Gyula színháznak. A színház együttese mutassa be Krúdy: Az arany meg az asszony című szín­művét, az Operaház együttese pedig e színdarab opera-változa­tát. 5. A színházzal szemben lévő parkban állítsunk mellszobrot Krúdy Gyulának. 6. A TTIT az Értelmiségi Klubban és az ér­deklődő üzemekben szervezzen előadás-sorozatokat Krúdy életé­nek és munkásságának minél szélesebb körű megismertetésére, az évforduló alkalmából pedig rendezzen színvonalas, kiállítás­sal egybekötött, reprezentatív emlékünnepélyt. 7. A Nyíregyhá­zi Stúdió az évfordulót megelő­zően sugározzon előadássoroza­tot Krúdy életéről és műveiről, hogy megyénk egész népe megismerhesse a szabolcsi táj nagy megelevenítőjét.

Ezek a javaslatok természete­sen korántsem merítik ki az összes lehetőséget. Mások tegyenek hozzá újabbakat, vagy hagyjuk el, illetve halasszuk későbbre belőle azokat, amelyek egyelőre megvalósíthatatlanoknak bizo­nyulnak. A fontos az, hogy Nyíregyháza se maradjon néma ak­kor, amikor az egész ország ün­nepli majd a Nyírség halhatatlan álmodóját!

KATONA BÉLA

 

(Keletmagyarország, 1958/34. /február 9./ 4. p.)