KRUDY-EMLÉKEK NYÍREGYHÁZÁN

 

Hatvany Lajos kezdeményezésére és szerkesztésében rövidesen érde­kes irodalomtörténeti gyűjtemény lát napvilágot Beszélő házak címmel. A mű Budapest irodalmi nevezetességű épületeivel, nagy íróink egykori ottho­naival akarja megismertetni az olvasókat. Az olvasókat, akik nemcsak a műre, hanem a mögötte álló életre is kíváncsiak. S mi mond többet a haj­dani életről, mint a tárgyi emlékek, az épületek, a szobák, a bútorok, ame­lyek annak az életnek tanúi voltak? Minden dologban, amellyel érintkeztünk, amelyhez közünk volt, ott van belőlünk egy darab, s ezek a dolgok évtize­dek vagy évszázadok múlva is rólunk vallanak, ha van, aki meghallgassa beszédjüket. Ezért állunk megdöbbenten, mikor egy kiskőrösi parasztház előtt visz el utunk, ahol egykor Petrovics István mészárosnak és Hruz Má­riának fiúgyermeke született. Ezért szorul össze a szívünk egy régi szárszói penzió előtt, ahonnan 1937. december 3-án egy vézna, súlyosan beteg fiatal­ember az állomás felé indult...

De vajon értjük-e minden „beszélő ház” vallomását? Vajon nem ha­ladunk-e el városunkban is nap-nap után hideg közönnyel olyan épületek előtt, amelyeknek pedig lenne mondanivalójuk, ha meghallgatnánk őket? Ezért indulunk most el Krudy nyomában, ezért szeretnénk szóra bírni egy­kori nyíregyházi lakásait.

Szülői ház. A köztudat, sőt az irodalomtörténetírás is egészen a legutóbbi időkig helytelen adatot tartott nyilván, egyszerűen azonosította a szülőházat azzal a házzal, amelyben Krudy gyermek- és ifjúkorát töltötte. Még az 1955-ben megjelent A magyar irodalom helyi hagyomágyai című ki­advány is a következőket mondja: „Szülőháza a mai rádióépület helyén állt.” (Vörös Hadsereg útja 42. sz.)

Az igazság ezzel szemben az, hogy Krudy az egykori Kállói utcai 1009-es számú házban született, amely mind a régi nyíregyházi térképen végzett pontos mérések, mind az emlékezet szerint a mai Vörös Hadsereg útja 8. sz. házával azonos. (Valent József ny. tanár hívta fel először a fi­gyelmet a Városi Tanács Műszaki Osztályán látható, 1840-ből származó Nyíregyháza-térképre, amelyen pontosan megfigyelhető az 1009-es számú ház is.) Hogyan történhetett tehát ez a helytelen azonosítás? Az 1009-es szám eddig is ismeretes volt, hiszen az benne van az anyakönyvi bejegyzés­ben is, a házak többszöri újraszámozása után azonban senki sem nézett utána, vajon az 1009-es számú ház azonos volt-e a Krudy-család egykori, ugyancsak a régi Kállói utcában lévő házával. Tényként fogadták el azt, aminek a helytelenségéről pedig könnyű lett volna meggyőződni nemcsak a telekkönyvi helyrajzi számok alapján, hanem Krudy származását és szüle­tésének körülményeit ismerve is.

Mint eléggé köztudomású, Krudy törvénytelen gyermek volt. Apja nemesi származású ügyvéd, anyja pedig egyszerű szolgálóleányként került a Krudy-házba. Amikor a Krudy-szülők megtudták, hogy a 15 esztendős Csákányi Juliska gyermeket vár fiuktól, első felháborodásukban elkergették a háztól a kis cselédet, aki azonban, úgy látszik, anyjához sem mehetett haza, s nyilván így került az 1009-es számú házba, ahol aztán 1878. októ­ber 21-én világra is hozta gyermekét. Hogy milyen minőségben lakott Csá­kányi Júlia ebben a házban, arra vonatkozóan egyelőre semmi biztos ada­tunk nincs, annyi azonban, bizonyos, hogy nem sokáig maradt ott, mert a Krudy-szülők — talán éppen az unoka hatására — csakhamar megenyhül­tek, s a fiatal anyát, visszafogadták házukba. A szülői ház így tehát csupán rövid ideig jelentett otthont a gyermek Krudy számára, ifjúkori emlékei nem is szülőházához, hanem a nagyapai-apai házhoz kapcsolódtak, s ilyenfor­mán érthető, hogy a szülőház idővel csaknem teljesen feledésbe merült. An­nál is inkább megtörténhetett ez, mert a szülők később érthető módon nem­igen szívesen beszéltek első gyermekük születésének körülményeiről. Krudy azonban mégis tudta az igazságot, ismerte ezeket a körülményeket. Erre vall, hogy egyik önéletrajzi írásában, amelyet éppen itt, Nyíregyházán olva­sott fel a 25 éves írói jubileuma alkalmából tiszteletére rendezett ünnepsé­gen, meg is emlékezett róla. (Egy élettörténet, Nyírvidék, 1924. okt. 30.) Azt írja ebben az írásában, hogy „az egykori Sztárek-ház szomszédságában” született, egy „nádfedelű házban”. A Sztárek-ház a Vörös Hadsereg útja 6. számú házával azonos, az 1009-es számú ház tehát valóban tőszomszédos volt vele.

A szülőház helyének tisztázása után fölmerül azonban a kérdés, vajon a most álló ház azonos-e Krudy szülőházával, avagy ezt már csak később építették annak helyén. A kérdés megnyugtató eldöntése nem könnyű fel­adat. Megbízható írásos adatok ugyanis a házak korára vonatkozóan, saj­nos, nem állnak rendelkezésünkre, az emberi emlékezet pedig 70—80 évre visszamenőleg már könnyen tévedhet, tehát nem tekinthető perdöntő bizo­nyítéknak. A már említett, 1840-ből származó Nyíregyháza-térkép tanúsága szerint már akkor is ház állott ezen a helyen. Az a ház azonban aligha lehet a maival teljes egészében azonos. A térképen, amelyen pontosan látható az épületek alaprajza, csak egy hosszú, az utcára véggel néző ház látható, a mai L-alakú épület helyén. Egy 1890-ből származó várostérképen viszont már a mai L-alakú épület alaprajza látható, bár az utcai rész akkor még rövidebb volt, a kapu felé eső részét nyilván később toldták hozzá. A mai ház utcai része tehát 1890 előtt, de minden valószínűség szerint már Krudy szü­letése után épült. Erre vall Krudy idézett önéletrajzi megjegyzése is. Ha azonban Krudy születésekor nem is állt még az épület mai formájában, az udvari szárny hátsó, alacsonyabb, az épület többi részétől észrevehetően el­különülő és szemmelláthatóan jóval régibb része minden valószínűség sze­rint az eredeti ház maradványa. Nyilvánvalóan az történt, hogy a falusias típusú hosszú utcai végét lebontották, de meghagyták annak hátsó felét, és ahhoz építették hozzá a modernebb utcai részt.

Arra, persze, nincsen adatszerű bizonyítékunk, hogy Krudy az egy­kori 1009-es számú háznak éppen ebben a ma is álló hátsó részében szüle­tett; bármilyen minőségben lakott is azonban itt a Krudy-házból elkergetett Csákányi Juliska, az általános gyakorlatot és szokást szem előtt tartva, nagyon is valószínűnek látszik, hogy a fiatal leányanya nem a lakás utcai részében kapott szállást, ahol nyilván a család szobái voltak berendezve, hanem a ház hátsó felében húzta meg magát, és ott szülte meg gyermekét. Ott segítette világra jönni az újszülöttet Fitkonideszné, a bábaasszony, aki egyébként keresztanyja is lett. Jellemző adat a fiatal leányanya elhagyatottságára, társadalmi helyzetére, hogy nem akadt más keresztanya, a bába­asszonynak kellett vállalnia a tisztséget. Ha adatszerű bizonyítékunk nincs is rá, az elmondottak alapján, azt hiszem, csaknem bizonyosra vehetjük, hogy Krudy az egykori 1009-es számú ház hátsó részében született, szülő­háza tehát ma is áll.

A ház tulajdonjogi helyzetére vonatkozóan a telekkönyvi bejegyzések és néhány fennmaradt korabeli választási névjegyzék alapján tájékozódha­tunk. Egy 1872-ből származó névjegyzék szerint Márkus Mihályné és Ungerleider Jónás laknak az 1009-es szám alatt, 1875-ben, 3 évvel Krudy születése előtt viszont már Schwarcz Adolf orvos lakott a házban. Ettől kezdve, úgy látszik, hosszú időn át a Schwarcz-család birtokában maradt. 1890-ben a telekkönyvi bejegyzés szerint Schwarcz Izidor ügyvéd tulajdona, majd örök­ségként gyermekeire szállt, akik nevüket később Szabóra változtatták. Sza­bó Miklós ügyvédé maradt egészen a második világháborúig, azóta Dr. Losonczy Ferenc orvos tulajdona.

A Krudy-ház: a gyermek és ifjúkor színtere. Gyermek és ifjúkorának nagy részét szülei házában töltötte Krudy Gyula. Ez a ház is a Kállói utcá­ban volt, de jóval kijjebb, a régi számozás szerint az 1026-os, ma Vörös Hadsereg útja 42. szám. Az eredeti ház ma már, sajnos, nincs meg, az egy­kori Korompay-féle szanatórium, a mai rádió-studió épülete áll a helyén. L-alakú, sárga színre meszelt, ötablakos ház volt. Még az író nagyapja, leg­idősebb Krudy Gyula szerezte, aki a szabadságharc idején huszárkapitány volt, majd a kiegyezés után egy ideig Nagykállóban megyei ügyész, végül pedig Nyíregyházán telepedett le, ahol ügyvédi irodát nyitott. A ház később fiának, ifjú Krudy Gyulának, az író apjának tulajdonába ment át, aki maga is ügyvéd volt. A tágas, nagy épület kényelmes otthont jelentett a népes család számára. A kapu melletti szélső szoba volt az ügyvédi iroda, ebből nyílott a fogadószoba, s utána következtek a család szobái: ebédlő, háló és gyermekszoba. Az iroda előtt lévő széles, beüvegezett tornác volt a kliensek várószobája, amelyet egy nagy tejüveg ajtó választott el a család által hasz­nált többi résztől. A lakás az akkori idők polgári igényeinek megfelelően volt berendezve. A szobákban régi bútorok, régi képek, az irodában két író­asztal és iratállvány, hatalmas almárium perirat-csomókkal és törvény- könyvekkel. A család udvari szobái után következett a nagymama, Radics Mária lakása, s az udvar végében volt a konyha, cselédszoba, istálló, ko­csiszín stb.

A házhoz tágas udvar és hatalmas kert tartozott, amely alkalmas játszótér volt nemcsak a népes család gyermekei, hanem a szomszéd gyer­mekek számára is. Az udvar közepén modern tornafelszerelés volt a gyerme­kek részére. Az udvar folytatása egy nagy gyümölcsös és szőlőskert volt, amely átnyúlott egészen a következő utcáig, s amelynek a végében épült fel majd a Közép utcai ház, ahol az özvegyen maradt Csákányi Júlia és a család maradéka később lakott.

Ez a ház s ez a környezet vette körül gyermek- és ifjúéveiben Krudy Gyulát, s ennek az emléke kísérte el egész életére az otthon melegéből oly korán kiszakadó írót.

A ház 1913-ig maradt a Krudy-család birtokában. Korompay Károly és Spányi Géza orvosok vették meg az özvegytől, a régi házat lebontatták, és annak helyén építtették fel a szanatórium emeletes épületét, amely néhány év óta a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának központja.

Az épület homlokzatán egy 1949 áprilisában leleplezett, az író arc­képét ábrázoló dombormű emléktábla van elhelyezve. (Berky Nándor műve.)

Közép utca 19. A Kállói utcai ház eladása után Krudy édesanyja a Közép utca 19-es számú házába költözött. Ez a háromszobás L-alakú ház i909-ben épült, a mellette lévő 17-es számúval együtt, a Kállói utcai ház egészen odáig nyúló kertjének végében. Krudy akkor már hosszú ideje Pes­ten élt, de kapcsolatát sohasem szakította meg a családdal s a szülőfölddel, gyakran hazalátogatott édesanyjához, akit rajongásig szeretett, és ilyenkor a Közép utcai ház falusias csöndjében keresett nyugalmat és felüdülést a főváros lármás, kávéházas, bohém éjszakai élete után. Huzamosabb ideig egy-egy alkalommal nemigen tartózkodott itt, de sűrűn megfordult itthon. Ügy kellett neki az itthoni környezet, mint a növénynek a víz s az éltető levegő, hisz annak ellenére, hogy Pesten élt. és egész sor Pesten játszódó regényt írt, vidéki író maradt egész életére, anélkül, hogy ez valami leszű­kítő provincializmust jelentett volna nála. Innen szívta éltető nedveit, ez a táj volt élményeinek legmélyebb forrása.

Utoljára 1930-ban járt Nyíregyházán, a repülőtér avatásának napján. Az első, Nyíregyházára érkező repülőgéppel jött haza, hogy búcsút vegyen édesanyjától és a nyírségi tájtól, ahonnan elindult útjára. Akkor járt utol­jára a Közép utcai házban is. A ház azonban egészen 1955-ig megmaradt a Krudy-család birtokában. 1945-ben bekövetkezett haláláig ott élt az író édes­anyja, majd özv. Votisky Gézáné, Krudy Ilona, az író húga lakott benne. Jelenleg Katz Ármin tulajdona.

A sóstói ,,Svájci-lak”. 1924-ben ünnepelte Nyíregyháza az örökváltság századik évfordulóját. Ebből az alkalomból a város emlékkönyvet adott ki, amelyben Krudynak is hosszabb írása jelent meg Nyíri emlék címen. A mű tulajdonképpen visszaemlékezés. A régi, múlt századvégi Nyíregyházát idézi fel benne az író, gyermek és ifjúkorának városát. Azt a Nyíregyházát, amely maga is serdülőkorát élte abban az időben. Tulajdonképpen anekdo­ták sorozata a mű, amelyet azonban mégis egységes egésszé fűz össze az azonos színhely, a régi Nyíregyháza.

A város tízmillió korona honoráriumot fizetett Krudynak az emléke­zésekért, és meghívta, hogy a nyarat a Sóstón töltse. Így került Krudy 1924 nyarán a Sóstóra, ahol néhány héten át a víztorony mögötti, úgynevezett „Svájci-lak”-ban lakott, amely akkor a Nagyszálló és Vendéglő bérletéhez tartozott. Ez a „Svájci-lak” a Sóstó egyik legrégibb épülete, a múlt század 70-es, 80-as éveiben épülhetett. Tervezője Mehlhaus Ottó híres építész volt, akinek nevéhez sok épület fűződik Nyíregyházán. Nevét németes-svájcias stílusáról kapta. Krudy az épület középső, emeleti részében kapott elhelye­zést. Itt tartózkodása idején egyszer-kétszer belátogatott ugyan a városba, többnyire azonban szobájában üldögélt, vagy a tó körül sétálgatott. Elsősor­ban pihenést, nyugalmat keresett. Erre utal az a levele is, amelyet elutazása előtt, még Pestről, margitszigeti lakásából küldött Kardos Istvánnak, Nyír­egyháza akkori kulturtanácsnokának, s amelyben többek között a követke­zőket írta: „Azt hiszem, hogy itt találok olyan csendességet, amely a mostani margitszigeti lárma után jótékony befolyással lesz munkakedvemre.” A pi­henés mellett azonban dolgozni is akart. Itt fejezte be a már említett Nyíri emlék című írását!

Ha ő nem is nagyon járt be a városba, barátai, ismerősei többször felkeresték sóstói otthonában. Egy alkalommal például Nyíregyházán élő volt osztálytársai látogatták meg, Moravszky Ferenc tanárral az élükön. A hajnali órákig mesélték egymásnak a régi nyíregyházi történeteket, anek­dotákat. Krudy inkább csak hallgatott, figyelt a nyíri vinkó mellől, s ki tudja, melyik művében használta fel ezeket a históriákat.

A néhány hetes itt tartózkodás után Krudy visszatért a fővárosba, a „Svájci-lakban” töltött kellemes nyár emléke azonban elkísérte haláláig. Egy héttel halála előtt írta édesanyjának utolsó levelét, amelyben a beteg, ha­lálra készülődő író többek között a következőket mondja: „Nyíregyházára vágyom. Ott szeretném öreg napjaim eltölteni, az erdő egyik villájában. De vajon elérem-e ezt a boldog időt, nem tudom.”

Kívánsága nem teljesült, nem jutott el többé szülővárosába, Nyíregy­házára, ahol azonban sok minden egyéb mellett, az egykori „Svájci-lak”, a mai Sóstói Gyermeküdülő is őrzi emlékét.

Katona Béla

 

(Szabolcs-Szatmári Szemle (Nyíregyháza), 1956/1-4. 70-74. p.)