Hatvany Lajos kezdeményezésére és szerkesztésében rövidesen
érdekes irodalomtörténeti gyűjtemény lát napvilágot Beszélő
házak címmel. A mű Budapest irodalmi nevezetességű épületeivel,
nagy íróink egykori otthonaival akarja megismertetni az olvasókat. Az
olvasókat, akik nemcsak a műre, hanem a mögötte álló életre is kíváncsiak. S mi
mond többet a hajdani életről, mint a tárgyi emlékek, az épületek, a szobák, a
bútorok, amelyek annak az életnek tanúi voltak? Minden dologban, amellyel
érintkeztünk, amelyhez közünk volt, ott van belőlünk egy darab, s ezek a dolgok évtizedek vagy évszázadok múlva is rólunk
vallanak, ha van, aki meghallgassa beszédjüket. Ezért állunk megdöbbenten,
mikor egy kiskőrösi parasztház előtt visz el utunk, ahol egykor Petrovics
István mészárosnak és Hruz Máriának fiúgyermeke
született. Ezért szorul össze a szívünk egy régi szárszói penzió előtt, ahonnan
1937. december 3-án egy vézna, súlyosan beteg fiatalember az állomás felé
indult...
De vajon értjük-e minden „beszélő ház” vallomását? Vajon
nem haladunk-e el városunkban is nap-nap után hideg közönnyel olyan épületek
előtt, amelyeknek pedig lenne mondanivalójuk, ha meghallgatnánk őket? Ezért
indulunk most el Krudy nyomában, ezért szeretnénk
szóra bírni egykori nyíregyházi lakásait.
Szülői ház. A
köztudat, sőt az irodalomtörténetírás is egészen a
legutóbbi időkig helytelen adatot tartott nyilván, egyszerűen azonosította a
szülőházat azzal a házzal, amelyben Krudy gyermek- és
ifjúkorát töltötte. Még az 1955-ben megjelent A magyar
irodalom helyi hagyomágyai című kiadvány is a
következőket mondja: „Szülőháza a mai rádióépület helyén állt.” (Vörös Hadsereg
útja 42. sz.)
Az igazság ezzel szemben az, hogy Krudy
az egykori Kállói utcai 1009-es számú házban született, amely mind a régi
nyíregyházi térképen végzett pontos mérések, mind az emlékezet szerint a mai
Vörös Hadsereg útja 8. sz. házával azonos. (Valent
József ny. tanár hívta fel először a figyelmet a Városi Tanács Műszaki
Osztályán látható, 1840-ből származó Nyíregyháza-térképre, amelyen pontosan
megfigyelhető az 1009-es számú ház is.) Hogyan történhetett tehát ez a
helytelen azonosítás? Az 1009-es szám eddig is ismeretes volt, hiszen az benne
van az anyakönyvi bejegyzésben is, a házak többszöri újraszámozása után
azonban senki sem nézett utána, vajon az 1009-es számú ház azonos volt-e a Krudy-család egykori, ugyancsak a régi Kállói utcában lévő
házával. Tényként fogadták el azt, aminek a helytelenségéről pedig könnyű lett
volna meggyőződni nemcsak a telekkönyvi helyrajzi számok alapján, hanem Krudy származását és születésének körülményeit ismerve is.
Mint eléggé köztudomású, Krudy
törvénytelen gyermek volt. Apja nemesi származású ügyvéd, anyja pedig egyszerű
szolgálóleányként került a Krudy-házba. Amikor a Krudy-szülők megtudták, hogy a 15 esztendős Csákányi
Juliska gyermeket vár fiuktól, első felháborodásukban elkergették a háztól a
kis cselédet, aki azonban, úgy látszik, anyjához sem mehetett haza, s nyilván
így került az 1009-es számú házba, ahol aztán 1878. október 21-én világra is
hozta gyermekét. Hogy milyen minőségben lakott Csákányi Júlia ebben a házban,
arra vonatkozóan egyelőre semmi biztos adatunk nincs, annyi azonban, bizonyos,
hogy nem sokáig maradt ott, mert a Krudy-szülők —
talán éppen az unoka hatására — csakhamar megenyhültek, s a fiatal anyát,
visszafogadták házukba. A szülői ház így tehát csupán rövid ideig jelentett
otthont a gyermek Krudy számára, ifjúkori emlékei nem
is szülőházához, hanem a nagyapai-apai házhoz kapcsolódtak, s ilyenformán
érthető, hogy a szülőház idővel csaknem teljesen feledésbe merült. Annál is
inkább megtörténhetett ez, mert a szülők később érthető módon nemigen szívesen
beszéltek első gyermekük születésének körülményeiről. Krudy
azonban mégis tudta az igazságot, ismerte ezeket a körülményeket. Erre vall,
hogy egyik önéletrajzi írásában, amelyet éppen itt, Nyíregyházán olvasott fel
a 25 éves írói jubileuma alkalmából tiszteletére rendezett ünnepségen, meg is
emlékezett róla. (Egy élettörténet,
Nyírvidék, 1924. okt. 30.) Azt írja ebben az írásában, hogy „az egykori Sztárek-ház szomszédságában” született, egy „nádfedelű
házban”. A Sztárek-ház a Vörös Hadsereg útja 6. számú
házával azonos, az 1009-es számú ház tehát valóban tőszomszédos volt vele.
A szülőház helyének tisztázása után fölmerül azonban a
kérdés, vajon a most álló ház azonos-e Krudy
szülőházával, avagy ezt már csak később építették annak helyén. A kérdés
megnyugtató eldöntése nem könnyű feladat. Megbízható írásos adatok ugyanis a
házak korára vonatkozóan, sajnos, nem állnak rendelkezésünkre, az emberi
emlékezet pedig 70—80 évre visszamenőleg már könnyen tévedhet, tehát nem
tekinthető perdöntő bizonyítéknak. A már említett, 1840-ből származó
Nyíregyháza-térkép tanúsága szerint már akkor is ház állott ezen a helyen. Az a
ház azonban aligha lehet a maival teljes egészében azonos. A térképen, amelyen
pontosan látható az épületek alaprajza, csak egy hosszú, az utcára véggel néző
ház látható, a mai L-alakú épület helyén. Egy 1890-ből származó várostérképen
viszont már a mai L-alakú épület alaprajza látható, bár az utcai rész akkor még
rövidebb volt, a kapu felé eső részét nyilván később toldták hozzá. A mai ház
utcai része tehát 1890 előtt, de minden valószínűség szerint már Krudy születése után épült. Erre vall Krudy
idézett önéletrajzi megjegyzése is. Ha azonban Krudy
születésekor nem is állt még az épület mai formájában, az udvari szárny hátsó,
alacsonyabb, az épület többi részétől észrevehetően elkülönülő és szemmelláthatóan jóval régibb része minden valószínűség szerint
az eredeti ház maradványa. Nyilvánvalóan az történt, hogy a falusias típusú
hosszú utcai végét lebontották, de meghagyták annak hátsó felét, és ahhoz
építették hozzá a modernebb utcai részt.
Arra, persze, nincsen
adatszerű bizonyítékunk, hogy Krudy az egykori
1009-es számú háznak éppen ebben a ma is álló hátsó részében született;
bármilyen minőségben lakott is azonban itt a Krudy-házból
elkergetett Csákányi Juliska, az általános gyakorlatot és szokást szem előtt
tartva, nagyon is valószínűnek látszik, hogy a fiatal leányanya nem a lakás
utcai részében kapott szállást, ahol nyilván a család szobái voltak berendezve,
hanem a ház hátsó felében húzta meg magát, és ott szülte meg gyermekét. Ott
segítette világra jönni az újszülöttet Fitkonideszné,
a bábaasszony, aki egyébként keresztanyja is lett. Jellemző adat a fiatal
leányanya elhagyatottságára, társadalmi helyzetére, hogy nem akadt más
keresztanya, a bábaasszonynak kellett vállalnia a tisztséget. Ha adatszerű
bizonyítékunk nincs is rá, az elmondottak alapján, azt hiszem, csaknem
bizonyosra vehetjük, hogy Krudy az egykori 1009-es
számú ház hátsó részében született, szülőháza tehát ma is áll.
A ház tulajdonjogi helyzetére vonatkozóan a telekkönyvi
bejegyzések és néhány fennmaradt korabeli választási névjegyzék alapján
tájékozódhatunk. Egy 1872-ből származó névjegyzék szerint Márkus Mihályné és Ungerleider Jónás laknak az 1009-es szám alatt, 1875-ben, 3
évvel Krudy születése előtt viszont már Schwarcz
Adolf orvos lakott a házban. Ettől kezdve, úgy látszik, hosszú időn át a
Schwarcz-család birtokában maradt. 1890-ben a telekkönyvi bejegyzés szerint
Schwarcz Izidor ügyvéd tulajdona, majd örökségként gyermekeire szállt, akik
nevüket később Szabóra változtatták. Szabó Miklós ügyvédé maradt egészen a
második világháborúig, azóta Dr. Losonczy Ferenc orvos tulajdona.
A Krudy-ház: a
gyermek és ifjúkor színtere. Gyermek és ifjúkorának nagy
részét szülei házában töltötte Krudy Gyula. Ez a ház
is a Kállói utcában volt, de jóval kijjebb, a régi számozás szerint az
1026-os, ma Vörös Hadsereg útja 42. szám. Az eredeti ház ma már, sajnos, nincs
meg, az egykori Korompay-féle szanatórium, a mai rádió-studió épülete áll a helyén. L-alakú, sárga színre
meszelt, ötablakos ház volt. Még az író nagyapja, legidősebb Krudy Gyula szerezte, aki a szabadságharc idején
huszárkapitány volt, majd a kiegyezés után egy ideig Nagykállóban megyei
ügyész, végül pedig Nyíregyházán telepedett le, ahol ügyvédi irodát nyitott. A
ház később fiának, ifjú Krudy Gyulának, az író
apjának tulajdonába ment át, aki maga is ügyvéd volt. A tágas, nagy épület
kényelmes otthont jelentett a népes család számára. A kapu melletti szélső
szoba volt az ügyvédi iroda, ebből nyílott a fogadószoba, s utána következtek a
család szobái: ebédlő, háló és gyermekszoba. Az iroda előtt lévő széles,
beüvegezett tornác volt a kliensek várószobája, amelyet egy nagy tejüveg ajtó
választott el a család által használt többi résztől. A lakás az akkori idők
polgári igényeinek megfelelően volt berendezve. A szobákban régi bútorok, régi
képek, az irodában két íróasztal és iratállvány, hatalmas almárium
perirat-csomókkal és törvény- könyvekkel. A család udvari szobái után
következett a nagymama, Radics Mária lakása, s az udvar végében volt a konyha,
cselédszoba, istálló, kocsiszín stb.
A házhoz tágas udvar és hatalmas kert tartozott, amely
alkalmas játszótér volt nemcsak a népes család gyermekei, hanem a szomszéd gyermekek
számára is. Az udvar közepén modern tornafelszerelés volt a gyermekek részére.
Az udvar folytatása egy nagy gyümölcsös és szőlőskert volt, amely átnyúlott egészen a következő utcáig, s amelynek a végében
épült fel majd a Közép utcai ház, ahol az özvegyen maradt Csákányi Júlia és a
család maradéka később lakott.
Ez a ház s ez a környezet vette körül gyermek- és
ifjúéveiben Krudy Gyulát, s ennek az emléke kísérte
el egész életére az otthon melegéből oly korán kiszakadó írót.
A ház 1913-ig maradt a Krudy-család
birtokában. Korompay Károly és Spányi
Géza orvosok vették meg az özvegytől, a régi házat lebontatták, és annak helyén
építtették fel a szanatórium emeletes épületét, amely néhány év óta a Magyar
Rádió nyíregyházi stúdiójának központja.
Az épület homlokzatán egy 1949 áprilisában leleplezett, az
író arcképét ábrázoló dombormű emléktábla van elhelyezve. (Berky
Nándor műve.)
Közép utca 19. A
Kállói utcai ház eladása után Krudy édesanyja a Közép
utca 19-es számú házába költözött. Ez a háromszobás L-alakú ház i909-ben épült,
a mellette lévő 17-es számúval együtt, a Kállói utcai ház egészen odáig nyúló
kertjének végében. Krudy akkor már hosszú ideje Pesten
élt, de kapcsolatát sohasem szakította meg a családdal s a szülőfölddel,
gyakran hazalátogatott édesanyjához, akit rajongásig szeretett, és ilyenkor a
Közép utcai ház falusias csöndjében keresett nyugalmat és felüdülést a főváros
lármás, kávéházas, bohém éjszakai élete után. Huzamosabb ideig egy-egy
alkalommal nemigen tartózkodott itt, de sűrűn megfordult itthon. Ügy kellett
neki az itthoni környezet, mint a növénynek a víz s az éltető levegő, hisz
annak ellenére, hogy Pesten élt. és egész sor Pesten játszódó regényt írt,
vidéki író maradt egész életére, anélkül, hogy ez valami leszűkítő
provincializmust jelentett volna nála. Innen szívta éltető nedveit, ez a táj
volt élményeinek legmélyebb forrása.
Utoljára 1930-ban járt Nyíregyházán, a repülőtér avatásának
napján. Az első, Nyíregyházára érkező repülőgéppel jött haza, hogy búcsút
vegyen édesanyjától és a nyírségi tájtól, ahonnan elindult útjára. Akkor járt
utoljára a Közép utcai házban is. A ház azonban egészen 1955-ig megmaradt a Krudy-család birtokában. 1945-ben bekövetkezett haláláig
ott élt az író édesanyja, majd özv. Votisky Gézáné, Krudy Ilona, az író húga lakott benne. Jelenleg Katz Ármin
tulajdona.
A sóstói ,,Svájci-lak”.
1924-ben ünnepelte Nyíregyháza az örökváltság századik évfordulóját. Ebből az
alkalomból a város emlékkönyvet adott ki, amelyben Krudynak
is hosszabb írása jelent meg Nyíri emlék
címen. A mű tulajdonképpen visszaemlékezés. A régi, múlt századvégi
Nyíregyházát idézi fel benne az író, gyermek és ifjúkorának városát. Azt a
Nyíregyházát, amely maga is serdülőkorát élte abban az időben. Tulajdonképpen
anekdoták sorozata a mű, amelyet azonban mégis egységes egésszé fűz össze az
azonos színhely, a régi Nyíregyháza.
A város tízmillió korona honoráriumot fizetett Krudynak az emlékezésekért, és meghívta, hogy a nyarat a
Sóstón töltse. Így került Krudy 1924 nyarán a
Sóstóra, ahol néhány héten át a víztorony mögötti, úgynevezett „Svájci-lak”-ban lakott, amely akkor a Nagyszálló és Vendéglő
bérletéhez tartozott. Ez a „Svájci-lak” a Sóstó egyik legrégibb épülete, a múlt
század 70-es, 80-as éveiben épülhetett. Tervezője Mehlhaus
Ottó híres építész volt, akinek nevéhez sok épület fűződik Nyíregyházán. Nevét
németes-svájcias stílusáról kapta. Krudy az épület
középső, emeleti részében kapott elhelyezést. Itt tartózkodása idején
egyszer-kétszer belátogatott ugyan a városba, többnyire azonban szobájában
üldögélt, vagy a tó körül sétálgatott. Elsősorban pihenést, nyugalmat
keresett. Erre utal az a levele is, amelyet elutazása előtt, még Pestről,
margitszigeti lakásából küldött Kardos Istvánnak, Nyíregyháza akkori kulturtanácsnokának, s amelyben többek között a következőket
írta: „Azt hiszem, hogy itt találok olyan csendességet, amely a mostani
margitszigeti lárma után jótékony befolyással lesz munkakedvemre.” A pihenés
mellett azonban dolgozni is akart. Itt fejezte be a már említett Nyíri emlék című írását!
Ha ő nem is nagyon járt be a városba, barátai, ismerősei
többször felkeresték sóstói otthonában. Egy alkalommal például Nyíregyházán élő
volt osztálytársai látogatták meg, Moravszky Ferenc
tanárral az élükön. A hajnali órákig mesélték egymásnak a régi nyíregyházi történeteket,
anekdotákat. Krudy inkább csak hallgatott, figyelt a
nyíri vinkó mellől, s ki tudja, melyik művében használta fel ezeket a
históriákat.
A néhány hetes itt tartózkodás után Krudy
visszatért a fővárosba, a „Svájci-lakban” töltött kellemes nyár emléke azonban
elkísérte haláláig. Egy héttel halála előtt írta édesanyjának utolsó levelét,
amelyben a beteg, halálra készülődő író többek között a következőket mondja:
„Nyíregyházára vágyom. Ott szeretném öreg napjaim eltölteni, az erdő egyik
villájában. De vajon elérem-e ezt a boldog időt, nem tudom.”
Kívánsága nem teljesült, nem jutott el többé szülővárosába,
Nyíregyházára, ahol azonban sok minden egyéb mellett, az egykori „Svájci-lak”,
a mai Sóstói Gyermeküdülő is őrzi emlékét.
Katona Béla
(Szabolcs-Szatmári
Szemle (Nyíregyháza), 1956/1-4. 70-74. p.)