MAGYAR JAKOBINUSOK

Krúdy Gyula regénye

A Népszava könyvkiadó új kiadásban adta ki Krúdy Gyula, kis Martinovics-regényét. A kis regény csupa báj és közvetlenség s mégis az az érzésünk, hogy Krúdy Gyula erőszakot követett el magán, amikor Martinovics-féle összeesküvés történetét dolgozta fel regényében. Nem azért, mintha szemben állt volna a magyar felvilágosodás mozgalmával, a magyar radikalizmussal, hanem azért, mert történelmi regényt kellett írnia, ragaszkodnia kellett apró tényekhez, bizonyos időbeli sorrendhez s emiatt munkája nem igazi Krúdy-mű, hanem némileg írói dolgozat, egy feladat megoldása.

Krúdy csodálatos íróművészete csak részletekben, a félmondatokban érvényesül. Egyébként sokszor iskolás leckét mond fel, s olyan hangnemben ír, mintha a legközepesebb magyar írók sorába tartoznék. Ez egyébként érthető is. Krúdy világa kötetlen és szabad, az ő remekműveiben, a Szindbád- regényekben, a novellákban, a hosszabb elbeszélésekben összekeveredik múlt és jelen, ha azonban köti őt a történelmi pontosság, elveszti a vezérfonalat s ilyenkor igyekszik eleget tenni az iskolás értelmezésű követelményeknek, vagy pedig megpróbál író is lenni.

A „Magyar jakobinusok” e kettős magatartás eredménye. Még így is kitűnő a munka, csak éppen nem Krúdyhoz méltó. Krúdy igyekszik kiszabadulni a vaskos történelmi realitás ólomnehezékei alól. Ódon hangulatot próbál köríteni a történéshez, úgy ábrázolja Martinovicsék korának Bécsét, mintha az már a XVIII. század végén is ódon Bécs lett volna. Könyve ilymódon felemás alkotás, mégis szívesen és szívdobogva olvastuk végig, mert erről a korról, minden írói gyöngéi és hibái ellenére is Krúdy Gyula adta a legtökéletesebb képet. S a Martinovicsék korának mégis csak ez a legszebb megjelenítése.

Krúdy stílusa szétfolyik, áradozó, mederbe nem fogható. Itt azonban igyekezett realisztikusabban fogalmazni. Ennek sajátos hátrányait figyelhettük meg, de vannak még sajátosabb és meglepőbb erényei. Valami feszültség van mondataiban, ezekben az egyébként iskolásán megfogalmazott mondatokban. Szeme éles: meglátja az osztrák abszolutizmus aljas fogásait és a magyar rebellió ezernyi gyávaságát. Kitűnően ábrázol egy kort, amikor az emberek már ki akartak szabadulni a sötétségből, de csak messziről sejtették a világosságot s amikor a tomboló reakció vak elfogultsággal próbált kiirtani minden megmozdulást, minden szabadságmozgalmat. A mozdulatlanságnak és az új élet sarjadásának kitűnő regénye — számos hibája ellenére is — Krúdy Gyula könyve, amelyet mindenkinek el kell olvasnia, aki meg akarja ismerni történelmünk egyik döntő korszakát és meg akarja ismerni egyik legnagyobb írónkat.

Kelemen János

(Esti Szabad Szó, 1948/151. /július 4./ 6. p.)