ADY ENDRE ÉJSZAKÁI

Csodálatos kis könyv jelent meg a „Fehér Holló” kiadásában. Krúdy Gyula néhány írását tartalmazza a régi pesti éjszakai életről, a Három Hollóról, a „kakasos házról”, az egykori New-york-kávéházról. Különös alakok, örökre eltűnt árnyak kavarognak ebben az álomszerű világban: Zuboly, Révész Béla, Reinitz, az „Esperes”, Cholnoky Viktor, s még annyi sok más alakja a régi Pestnek, ennek a forrongó, hol Párist, hol Bécset utánzó városnak, amelynek jónéhány évre volt egy királyi látogatója is: Ady Endre. De csak látogatója s nem polgára.

Ady alakja Krúdy írásaiban álomszerűén úszkál a kocsmák, bordélyházak, kávémérések gőzében. Aki irodalomtörténeti segédforrásnak használja a könyvet, ugyancsak csalódik majd. Az igazi Ady jelenik meg ezekben a sorokban, de nem a hűs irodalomtörténet Ady ja. Krúdy valami csodálatos könnyelműséggel és tündéri felelőtlenséggel sokkal nagyobb figyelmet szentel Jolán asszonynak, vagy „Diogénesz-Blau”-nak s a Vörös Grajnának, mint a „Vér és arany” költőjének. Csak a légkört eleveníti meg kísérteties hitelességgel, önkínzó nosztalgiával, de így még inkább kirajzolódik Ady rettenetes magányossága. Ady ebben a környezetben vidéki nemesifjú, debreceni kollégista, kárhozott nagyváradi újságíró. Mindvégig idegen marad Pesten s mégsem tud elszakadni tőle.

Krúdy nem született íródeáknak, krónikásnak. Nem lehetett Ady fullajtárja, mert tehetsége egyenrangú volt az Adyéval, szemléletükben pedig milliónyi volt a rokonvonás. Úgy ereszkedtek le a pesti életbe, mint korhely ember a gőzfürdőbe. De Krúdyban több volt a türelem, a nyugalom, a kivárás, mint gőgös és ingerlékeny társában. Ebben a kis könyvben apró villanásokon, tömör képeken át életre támad az a régi Magyarország, amelynek Ady legnagyobb ostorozója. Krúdy Gyula pedig legnagyobb álmodozója volt. Az ostorozó, biblikus költő néha gyermekien könyörgő szavakkal fordult mostoha hazájához, az álmatag prózaíróról pedig azóta kiderült, hogy nagyon is ismerte a valóságot; csak félszemmel álmodott: másik szeme mohón legelt a való életen... A Szilágyság és Nyírség — Ady és Krúdy között — nem volt nagy a távolság. Ady messzibbre — Krúdy mélyebbre tekintett: mindketten a valóságot kutatták — a titokzatos Magyarországot, a kavargó magyar társadalmat, az eltemetett népet. Soha még két lángész ilyen csodálatos módon, ennyire cinkos közelségbe nem került egymáshoz, mint Krúdy Gyula felejthetetlen könyvében. Az „Ady Endre éjszakái” örök emlék az elsüllyedt régi Magyarországról, a múltba merült Pestről, a rejtelmes magyar vidék Adyjáról s az elmúlt világ legnagyobb varázslójáról: magáról Krúdy Gyuláról.

Kelemen János

(Esti Szabad Szó, 1948/38. /február 15./ 7. p.)