Új
könyvek
Krúdy Gyulának most jelent meg új kiadásban egy régi
regénye (Révai-kiadás). Nem igazi Krúdy-regény, helyesebben: több van
benne a közismert Krúdynál, a hangulatok, az óbudai kocsmák, a ferencvárosi
bordélyházak, a józsefvárosi lupanárok megelevenítőjénél. Ezt a regényt csak
bevezetőnek szánta egy ciklushoz, a ciklus nem készült el, maga Krúdy
eliszonyodott a feladattól, mert a halált, az enyészetet, az elmúlást kellett
volna ábrázolnia.
A könyv emlékeztet Krúdy legszebb regényének, a
„Hét bagoly”-nak a befejezésére. Valami beteges hangulat lebegi át ezt a
könyvet, s Krúdy mintha túllépne önmagán, úgy ábrázolja a Ferencvárost, a
kiskocsmák, a marhapörköltek, a kövér házmesternék, a nagyétkű fiatal költők
világát, mintha csupán egy idilli világot akarna megrajzolni, egy olyan
világot, amely tovább él Óbudán, az Angyalföldön, a Józsefvárosban és szerte
egész Magyarországon.
Ez a munka
azonban – talán Krúdy ellenére is – túlságosan nagyra nőtt, tragikussá vált,
holott idillikusan indult, Krúdy csodálatos könnyedséggel, a nagy író
gyakorlottságával lát neki a vasárnap délutáni ferencvárosi ablakok leírásának,
a kikönyöklő asszonyok, a nagybajuszú férjek megelevenítésének s néhány oldal
múltán a vasárnap délutáni idillből tragédia lesz: Krúdy. Gyula egyik
legnagyobb és legtragikusabb regénye. A környezet krúdyas környezet: kocsma,
bordélyház, kocsis-udvar, ámde mégis megjelenik az iszonyat, megjelenik az új
élet születésének első mozzanata. Krúdy nem tudta tovább folytatni a regényt,
abbahagyta, s mégis ebben a töredék alkotásban akaratán kívül is nagyobbat
csinált, mint akár egyéb formailag is befejezett művében.
(Szabad Szó, 1949/119. /május 24./ 6. p.)