Száz év – újságcikkekben
Krúdy
Gyula (1878–1933) igazi arca tulajdonképpen még mindig megrajzolásra vár.
Vannak, akik elsősorban rég letűnt világ krónikását látják benne, mások irodalmunk
„ködlovagját”, akinek rövidebb-hosszabb írásait már-már belepi a múló idő pora.
Pedig Krúdy ennél lényegesen több volt. Műveiben regényes élete tükröződik. Az
utókor összeállíthatja soraiból századunk első három évtizedének társadalmi,
kulturális, emberi keresztmetszetét. Példamutató bátorsággal forgatta tollát:
nem riadt vissza a népszerűtlen, a hatalom szemében gyanús kérdések
boncolgatásától sem, és utolérhetetlenül egyéni stílusában, ha kellett alaposan
odamondogatott azoknak, akik magatartásukkal, cselekedeteikkel veszélyeztették
az emberi méltóságot vagy azt, ami az életet értékessé teszi. Ilyen írás az is,
amelyet alább közlünk. Ez a „kurzus”' virágzása idején, a forradalmak bukása
után jelent meg, és félreérthetetlen keménységgel mutat rá arra a nyomorúságos
helyzetre, amelybe az ellenforradalom korszaka juttatta a magyar írót, a magyar
irodalmat.
Krúdy
rengeteg újságcikket írt. Ezeknek egy része megjelent a Krúdy-művek sorozatában
(Pesti levelek, 1963 stb.), valamint az Írói arcképek című kétkötetes
gyűjteményben (1957).
K[emény]. I[stván].
KRÚDY
GYULA Magyar író című cikke a Magyarország, 1920. október 10-i számából.
(Magyar
Sajtó, 1967/8. /augusztus/ 245-246. p.)