Száz évújságcikkekben

Krúdy Gyula

Krúdy Gyula (1878–1933) igazi arca tulajdonképpen még mindig megrajzolásra vár. Vannak, akik elsősorban rég letűnt világ krónikását látják benne, mások irodalmunk „ködlovagját”, akinek rövidebb-hosszabb írásait már-már belepi a múló idő pora. Pedig Krúdy ennél lényegesen több volt. Műveiben regényes élete tükröződik. Az utókor összeállíthatja soraiból századunk első három évtizedének társadalmi, kulturális, emberi keresztmetszetét. Példamutató bátorsággal forgatta tollát: nem riadt vissza a népszerűtlen, a hatalom szemében gyanús kérdések boncolgatásától sem, és utolérhetetlenül egyéni stílusában, ha kellett alaposan odamondogatott azoknak, akik magatartásukkal, cselekedeteikkel veszélyeztették az emberi méltóságot vagy azt, ami az életet értékessé teszi. Ilyen írás az is, amelyet alább közlünk. Ez a „kurzus”' virágzása idején, a forradalmak bukása után jelent meg, és félreérthetetlen keménységgel mutat rá arra a nyomorúságos helyzetre, amelybe az ellenforradalom korszaka juttatta a magyar írót, a magyar irodalmat.

Krúdy rengeteg újságcikket írt. Ezeknek egy része megjelent a Krúdy-művek sorozatában (Pesti levelek, 1963 stb.), valamint az Írói arcképek című kétkötetes gyűjteményben (1957).

K[emény]. I[stván].

 

KRÚDY GYULA Magyar író című cikke a Magyarország, 1920. október 10-i számából.

 

(Magyar Sajtó, 1967/8. /augusztus/ 245-246. p.)