Könyvismertetés – Doktori értekezések 1938-39-ben.

3. Kelemen László: Krúdy Gyula. Szeged, a szerző kiadása, 1938 8-r. 182 l.

Napjaink irodalmában egyre többször halljuk Krúdy Gyula nevét, de nem az olvasók emlegetik, hanem az írók. Egész csoportjuk vallja Krúdyt mesterének; hatását sok jelben láthatjuk is.

Kelemen László doktori értekezése az első összefoglaló dolgozat Krúdy szerteágazó, iránynélküli munkásságáról. Mint első dolgozatnak, az anyagrendezés, az útkeresés sok nehézségével kellett megbirkóznia, de tegyük mindjárt hozzá: feladatát jelesül elvégezte. Dolgozata ugyan a mai irodalomban élő Krúdy-arcképpel indul, de fejezetei fokozatosan tanúsítják, hogy szemlélete mindjobban mélyült, s higgadtabbá, történetibbé vált. A disszertáció jórészében vázlat, de megírását érezhetőleg elmélyedt munka előzte meg, s ezért nem érezzük hiányosnak, egyes megállapításai pedig komolyak, megfontoltak. A bevezetésül adott életrajz még sok adattal bővül majd, de amit Kelemen kiemel belőle, az már is elég Krúdy munkásságának megértetésére. A bevezető életrajz után «Krúdy világa» címmel írói fejlődésének áltekintését adja, összeszedi a Krúdyt megvilágító irodalmi és miliőbeli motívumokat. Talán kissé lírai az így választott forma, de Kelemen szervesen, tárgyilagosan föl tudja fűzni az alkotások sorát erre a szálra. Két fejezetben — a szerkezetekről, s Krúdy nyelvéről, meg stílusáról — csak vázlatot ad, az utóbbiban itt-ott iskolás kezdetlegességeit is érezzük, de bizonyára megtalálja az alkalmat még hiányainak pótlására. A dolgozat végére csatolt összegezés pontos megállapításokat sorol egymásmellé, Krúdy dekadens impresszionizmusának minden jegyét összegyűjti. Mint minden megállapítását, ezeket is szigorú tárgyilagossággal. Végeredményben: Kelemen disszertációját — egy kitűnő iskola nyilván jelentős dolgozatát — a Krúdy-irodalom komoly útmutatójának tekinthetjük.

Kenyeres Imre.

(Irodalomtörténeti Közlemények, 1940/1. 91. p.)