|
Mindig messzi Budán szerettem volna lakni, de csak a
Margitszigetig jutottam, egy régi házba, ahol hosszú, elgondolkodtató
őszöket, emberhangtalan teleket töltöttem. [krúdy
gyula] Arról, hogy a kézzel
tapintható valóságok mögött a képzelet, a fenyegetettség, a vágy és álom alig
megfogható, ismeretlen világa is ott kavarog, nemcsak újromantikus költők,
hanem modern prózaírók is hírt adtak. A látomásos elbeszélők egész sora
lépett fel. Közülük sokan - például Cholnoky Viktor
(2) – csak „a tegnap ködlovagjai”-ként szereztek
helyet maguknak: eredményeik azonban erjesztői lettek az újraszülető magyar
próza fejlődésének. Korán elpusztultak, vagy elnémultak; teljes, igen gazdag
életművet csak Krúdy Gyula (1) hozott létre közülük. |
|
|
|
|
Kitartó törleszkedés, tolongás és feltűnőség jellemzi egy
ideig a pesti sajtót. Csak az elvek, meggyőződések, ideálok szentek még,
amelyet oltáriszentség módjára őriznek a különböző hírlapok
szerkesztőségeiben. De már a szent öregeket, akik úgy írták a vezércikket
esténként, hogy az előszobában a szolga levette a csizmáját, a szomszédos
serházból hozatták fel a vacsorát, és éjfél után még visszatértek a nyomdába,
hogy nincs-e hiba a cikkben - az öregeket már kezdik áttologatni Budára. [KRÚDY GYULA] Teljes gazdagságában még
áttekinthetetlen Krúdy Gyula (2) életműve. Egyik főhőse, Szindbád (4) az
Ezeregyéjszakából lép át Krúdy korának magyar valóságába s egyszerre meseszerűvé
teszi az álom (3), a hangulat, a zene eszközeivel újra felidézett világot. A
hétköznapi valóságot a csoda zománca vonja be; a múlt szivárványos fényeiben
varázslattá lesz a történelem (4) és a jövő. |
|
(Keresztúry Dezső: A magyar irodalom
képeskönyve.
Bp. 1981, M. Helikon/Móra F. Ifj. K. 216. és 259. p.)