A KÖNYVNAP KÖNYVEI
Krudy Gyula:
Meglepő
könyv. Mégpedig nem annyira tárgya, mint felfogása révén. Az, hogy Krudy a múlt nagy romantikusa, a múltnak e forradalmi
romantikájával is felkínálkozó epizódjához, Martinovicsok összeesküvéséhez
hozzányúl, nem meglepő. A regény hangulata valóban Krudy
romantikájáé, ódon bécsi vendégfogadókban, a császári palota hűvös és titkos
folyosóin, a pesti Dunaparton, kolerás külvárosokban
és nyüzsgő báltermekben játszódik le a történet, titokzatos francia küldöttek
bukkannak fel, arcukat köpenyükkel eltakaró forradalmárok és rendőrkémek cikkáznak a naftalámpák halvány fényében. Idilli mese-e az
egész összeesküvés, a még meg sem született magyar polgárság e legpolgáribb
forradalmi kísérlete? Szó sincs róla. Maga Martinovics meglepetésszerűen
elárulja az utolsó lapon a mozgalomnak — és egyszersmind a könyvnek — a titkát:
„Mindig csak terveztünk, mindig csak reménykedtünk, hogy majd magától mozdul
meg a föld a lábaink alatt. Gyűlésbe gyűltünk és titokban kopogtattunk az
ajtókon, holott fejszével kellett volna mennünk a bezárt kapuknak. Könyveket
írtunk, melyeket rajtunk kívül csak a titkos rendőrség olvasott: a néppel nem
tudtuk megértetni magunkat.” Krudy romantikus
művészete ezzel a nagyszerű beismeréssel nő egyszerre önmaga fölé, népivé és
realistává. (Népszava).
[…]
k–i–e
(Szabad Nép, 1948/123. /június 1./ 6. p.)