KŐ ANDRÁS:

„A SPORTOK A LÉLEK JEGESFÜRDŐI”

HAJÓS ALFRÉD ÉS KRÚDY GYULA BARÁTSÁGÁRÓL

1908. Mit jelent ez az évszám a magyar sporttörténelemben? Világcsúcsok idehaza, olimpiai bajnokságok külföldön. Kóczán Mór 57,08 méterre repíti a gerelyt, Halmay Zoltán 2:26.8-at úszik 220 yardon. A londoni olimpián kardozóinké a dicsőség: Fuchs Jenő dr. egyéniben, a Fuchs, Gerde, Tóth, Werkner, Földes összeállítású válogatott pedig csapatban szerez aranyérmet. Mi fűződik még 1908-hoz? Első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd ebben az évben tartotta esküvőjét. Ez is sporttörténelem: Mit mondhat egy esküvő az utókor számára? Látszólag semmi többet, mint ami a Nap című politikai napilapban megjelent:

„Hajós Alfréd műépítész holnap, vasárnap délben 12 órakor tartja esküvőjét Blockner Vilma kisasszonnyal, a Dohány utcai templomban.”

Csakhogy Hajós Alfréd felesége, a régi asszonyok jó szokása szerint, a táviratokat, amelyeket az ifjú pár kapott, gondosan megőrizte, majd később beköttette és így helyezte el értékeik között. A sors különös véletlenje, hogy a „kapcsos-könyv” túlélte a két világháborút és túlélte őket magukat is.

A Hajós hagyaték most előkerült darabja valóságos kis történelem. A kor neves embereinek jókívánságait őrzi a több mint kétszáz távirat, amelyet a Teréz krt. 37-be, (ma: Lenin krt.) vagy a Royal szállóba címeztek a jóbarátok. Írók, művészek, politikusok, orvosok, kereskedők, sporttársak ölelték át gondolatban első olimpiai bajnokunkat, aki az athéni olimpián, elsőéves egyetemista korában nyert két aranyérmet. A hivatásválasztás és az első sportsiker tehát egy évre esik, nem lehet véletlen, hogy az esküvőt is olimpiai évhez kötik, jóllehet Hajós Alfréd 1904-ben már visszavonult a versenyzéstől.

A „KAPCSOS-KÖNYV”

Miről is árulkodik a „kapcsoskönyv”, ez a lila fedelű, vastag borítású Hajós dokumentum? A

borítólapon aranyozott betűk jelzik a házasságkötés idejét: május 3., s fölötte a felirat Vilma—Alfréd. S aztán, ahogy a táviratok között olvasgatunk, egyszeriben a szemünkbe ötlik egy név: Krúdy Gyuláé.

Hajós és Krúdy barátságáról szinte semmit sem tudunk. Mindössze hét szó maradt fenn kapcsolatukról:

„Boldogságodban igaz örömmel osztozunk Krúdy és felesége.”

De ez a hét szó mégis útmutatást ad nekünk és kibontja az emlékezés fonalát...

Már az is érdekes, hogy Hajós is, Krúdy is ugyanabban az évben, 1878-ban született. Krúdy a Nyírségben, Hajós Budapesten. 1908-ban mindketten harminc évesek. Az egyre iparosodó Magyarországon megindult a városiasodás és Krúdyt a század végén (1896) már a fővárosban találjuk. Túl van a pályakezdésen, az első sikereken.

Hogy miképp ismerkedtek meg? Erre nincs pontos adatunk, de biztosra vehetjük, hogy Krúdy, aki már gyerekkorában rajongott a sportért, érdeklődéssel kísérte Hajós olimpiai szereplését.

„Tizenhat esztendős koromban nehéz kardokkal, derékig meztelenül párbajoztam a huszárlaktanyában, s nem is csodálkoztam, hogy ép bőrrel megúsztam.” – írta egyhelyütt.

Látszólag ellentmond az előbbinek, hogy nyolcadik osztályos bizonyítványában ezt olvashatjuk:

„Tornászatból felmentve.”

Krúdy Mária, az író lánya feltételezi, hogy apja a tornaórákról elsősorban lustasága s hirtelen növekedése miatt maradt távol.

„Egy jó fejjel kimagaslott az átlag emberek közül” – írta róla fia, Krúdy Péter. (Kilencven egynéhány kiló és 189 centiméter magas volt.) „Alacsony ajtókban, falusi mestergerendákban, víg disznótorokon, hetekig tartó lakodalmakon sokszor bevágta a fejét. Bizony ámulták-bámulták toldias erejét.”

KRÚDY SZERETTE A SPORTOT

Megbízható forrásokból tudjuk, hogy Krúdy Gyula nagyon kedvelte a korában divatos sportokat, például a vadászatot és az agarászatot. Előszeretettel lovagolt. Már gyermekkorában póni lovat kapott az édesapjától. Nyáron úszott, télen korcsolyázott. (Krúdy Mária: „Fogalmam sincs, mikor tanult meg úszni. Nyíregyházán semmiképpen sem volt rá lehetősége. Arra viszont emlékszem, hogy egyszer beszakadt alatta a Poprád jege és csak csákánnyal tudták kimenteni.”) Amikor szerét tehette, fel-feljárogatott a vívótermekbe, leült egy kicsit szemlélődni és elbeszélgetett a híres magyar mesterekkel.

A kor egyik bálványozott alakja a nagy kártyahős, az atyai jóbarát, Szemere Miklós tanította meg vívni, őt mintázta meg Krúdy Alvinczi Eduárd alakjában, A vörös postakocsiban. Szemeréről Írta Kellér Andor Zöld gyep, zöld asztal című könyvében: „Rendkívüli férfi volt; zseniális és tanult. Pallérozott és rendszerező agyvelejében egyformán megfértek a görög és latin autorok tanításai, politikai elméletekkel és a lóverseny handicap-skáláival.”

Hol találkozhatott Hajós és Krúdy?

Krúdy Mária szerint a Dohány utcai Otthonkörben és a Fészek klubban alakult ki közöttük szoros barátság, ahol mindketten gyakran megfordultak. Móricz Zsigmond, Bródy Sándor, Szép Ernő, Csergő Hugó, Lázár Miklós, csupa neves ember járt ide.

„Apám nagyon szerette az érdekes, színes, sokoldalú embereket. Hajós, aki a sportban és a hivatásában is maradandót alkotott nem hiányozhatott a baráti köréből.”

Ha analógiákat keresünk kettőjük életében, akkor Krúdynál is, Hajósnál is sokat mond ez a szó: Margitsziget. Krúdy éveken keresztül József nádor egykori „Kastélyában”, a Margitszigeten lakott, és nagyon szerette „birodalmát”. Remekművek születtek a keze alatt a szilfák és juharfák árnyékában. Szenvedélyesen kutatta, magyarázta a sziget történetét. 1927-ben, egy szigeti múzeum felállításának szükségességét is felvetette. A múzeum helyeül a 140 esztendős kastély egyik tágas szobáját jelölte meg, de a szép terv sohasem valósult meg.

A jóbarát és kortárs, Hajós Alfréd főműve, a sportuszoda azonban ma is áll azon a helyen, ahol Krúdy magányos sétái közben oly gyakran megfordult. A sors furcsa játéka, hogy szinte abban az időben (1930 elején), amikor elkezdődtek a Margitszigeti Sportuszoda építési munkálatai, Krúdy családjával Óbudára költözött. Az a Krúdy, aki mindennapos vendég volt a Margitszigeti Gyógyfürdőben, s aki feleségével együtt sokat úszott a Dunában, súlyos betegsége miatt már nem vehetett részt a Margitszigeti Sportuszoda felavatási ünnepségén.

Egy most előkerült ismeretlen Hajós-dokumentum lehetőséget ad arra, hogy egymás mellé állítsuk a háborúról alkotott véleményüket.

Krúdy így ír 1916-ban: „De jó lett volna akkor tartózkodni a földön, midőn nem volt háború, midőn legfeljebb gutaütés, végelgyengülés, lovagi párbaj vagy szerelmi búbánat szokott véget vetni az életnek ... De jó lett volna akkoriban Pesten járni, amikor valódi krinolinban repült a dáma... senki sem sietett, csak a lóvasút...”

KRÚDY ÉS HAJÓS VALLOMÁSA

1955-ben 75. születésnapján Hajós Alfréd barátai körében így vallott az életről: „Hetvenöt esztendő csúcsáról nézve szinte szédülten tekintek vissza az eseményekre, amelyek történeti időket átélt múltam kísérő jelenségei voltak ... Millió és millió ember halála, felbecsülhetetlen értékek pusztultak el. S mire véglet ért a kataklizma, maga elé meredt az emberiség. Vajon mi történt? Nincs rá felelet! S mi lesz ezután? Nincs ember a földkerekségen, aki erre a kérdésre meggyőző választ tudna adni. Porszemek vagyunk, ebben az egész világot átformáló viharban. S mégis! Minden ember ösztönös hajlama, hogy a földre szálljon, folytassa élethivatását, s újból nekiinduljon az életcéljának.

Krúdy sportszeretete közismert volt. A magyar sportolók győzelmeinek mindig hangot adó író több cikkében foglalkozott a testnevelés fontosságával is.

„A mindenható sport... a mai és legközelebbi társadalmat úgy átalakítja, hogy egy évtized múlva valóban új világot találunk itt” – írta 1922-ben. „A csodálatos sport... amelyet megszeretni és véle ... egész életen át foglalkozni megóvást jegyez a fiatalkor bánataitól, a férfikor csüggedéseitől és az öregség tehetetlenségétől. A testedző sport szenvedéllyé való fokozása a legjobb örökség, amelyet gyermekeinkre hagyhatunk. Nem kerülhet mélyen az élet válságaiba fiatalember, akinek legjobb barátja a diszkosz és a kard... A sportok a lélek jegesfürdői, a test örökös orvosai.”

S írta mindezt Krúdy abban az időben, amikor – s itt Hajós Alfréd egyik leveléből idézünk –: „nemcsak hogy nem becsülték, hanem le is nézték a sportban elért sikereket, s arról, hogy a hatóságok áldozatot hozzanak, még álmodni se mertünk. A mi küldetésünk az úttörők, talán még inkább az apostolok tevékenységére emlékeztet, s ezért a mi szerepünk örökéletű és elévülhetetlen a magyar sport történetében.” (1955. június 11.)

1972 júliusát írjuk. Ismét egy olimpia előtt állunk, s a régiek dicsőségét örömmel idézzük ilyenkor. Hajós Alfréd első olimpiai bajnokunk volt, Krúdy Gyula pedig a sport mecénása. Mindkettőjük emléke előtt tisztelettel hajtunk fejet.

(Sportélet, 1972/7. /július/ 24-25. p.)