Újra
szól a postakürt
Dália Júliának ♦ Tüllszaggató nyár volt
Indul a szezon, a
Vígszínházban újra megszólal induláskor a Vörös postakocsi kürtje.
Szezonnyitás: a ruhatárak
megteltek már felöltőkkel, kabátokkal, az óvatosak esernyőivel, a nyüzsgő
előcsarnokban már nemcsak az augusztusi nap zománca, már az „esti”, a
„színházi” kikészítés, krém, púder ragyog az arcokon. A júniusi záráskor
sietett, szinte nem is köszönt a közönség: a nyár várta az utcákon. Most
valami szorongató, megható izgalom a kezdés előtti percek, mint évnyitókor az
iskolák előtt. Kapás Dezső,
a rendező hét óra 5 perckor szigorú tanárként az iskola előtt állt a
kiskapuban: még két táncosa, s két cigányzenésze nem jött meg. Taxival érkezik
az egyik szőke táncoslány, észrevétlen igyekszik
bejutni a kiskapun. „A tévétől jövök...” Egy perc és a másik is befut: „Elhúzódott a próba, a
tévétől jövök...” A
táncosoknak a „tévé” olyan, mint nekünk a „tanár úr, kérem, az óránk megállt,
sorompót kapott a busz” volt?
A zenészek csak néhány
percig – a füredi Anna-bálon – vannak a színpadon. Ezért nem is saját,
színházi zenészek húzzák, a szomszédos Kassai sörözőből ugranak át a muzsikusok.
De most volt az őszi vásár... Két balassagyarmati úr még hét előtt a Ki
tanyája ez a nyárfást követelte, ezért érkezett csak később a két cigány.
„Tíz percet ráadunk” –
mondja Makrai,
az ügyeletes titkár és Eckmayer Antal, a színpadmester panaszolja a nyár
rongálásait: a pipatórium egyik lába eltört, „és csak délután vettük észre!”
És a tüllfüggöny elszakadt. A tüll, az ábrándok, álmok felhőfüggönye. Hiába, valóságos nyár volt: kánikulával, porral, mollyal – a tüllt, a
nyitás előtt, a postakocsi kürtszava előtt gyorsan össze kellett fércelni.
Mi minden történt a vakáció
óta? Steinné szalonjának négy gavallér vendége közül kettő új színész. Az
egyiket jegyezzük fel: Verebes István.
A tavalyi vendég, a régi színész, Verebes Károly fia. Először szerepel egy jelenetben apjával.
Krúdyhoz illő őszi nyitás: apa vezeti be fiát a finom szalonba, ahol Brescsik szavai szerint „meggyógyulnak azok a férfiak,
akiket megharapott a sors”.
Pethes
Sándor óriási dáliacsokorral
érkezik. Delly Rózsi lányának, Forgács Júliának hozza. Júlia zeneművészeti főiskolás még, de
kis szerepe van a darabban: vidéki szubrett, a füredi vigasságon Unghunbergi úr asztalán gavallérok karéjában énekli a régi
kuplét, hogy „Hogy van a Pali bácsi, jól, jól, jól”-t.
Esküvői ajándékcsokor ez: délután negyed 5-kor adta össze a Baross utcában Júliát
az anyakönyvvezető, ifjú férjével, dr. Vámos Zoltánnal. De a férj is ezen a napon lett doktor: délelőtt avatták orvossá, délután esküvő,
este a színfalak mögül nézte, hogy perdül szubrettfelesége
az asztalra, aztán rohanás a kiskapuhoz, egy kolléga Trabanttal várta a
párt, száguldás a Délibe, egy hét nászút a Balatonon, csak egy hét, mert vasárnap ismét
megérkezik a Vörös postakocsi a városba, ismét rázendítenek a cigányok a füredi parton, Júliának szubrettnek
kell lennie.
Mikor is kezdődik
tulajdonképpen hivatalosan a színházi szezon? Az első társulati üléskor? Az
első próbákon, vagy az első csengőszóval? Én percnyi pontossággal igyekeztem az
eseményeket feljegyezni, s ezek közül nem elhanyagolható szezonkezdő jelnek
tartom a tizennyolcadik percet. Rezeda Kázmér ekkor
találkozik Alvinczi úr házában Estellával. Ekkor nyílt ki a jobboldali nézőtéri ajtó.
Ekkor érkezett az elkésett hölgy. A jegyszedő végigvezette a széksorok mentén
a színpadig. Az első sorban volt a helye. Három néző felállt, ugyanis a numero
négyes szék volt az övé. Nyár volt még, de már nehéz pipacspiros kosztümöt,
fehér műhermelin szőrmegallért viselt...
Kőbányai
György
(Esti Hírlap, 1969/216. /szeptember 16./ 2. p.)