Újra szól a postakürt

Dália Júliának ♦ Tüllszaggató nyár volt

Indul a szezon, a Vígszínházban újra megszólal induláskor a Vörös postakocsi kürtje.

Szezonnyitás: a ruhatárak megteltek már felöltőkkel, kabátokkal, az óvatosak esernyőivel, a nyüzsgő előcsarnokban már nemcsak az augusztusi nap zománca, már az „esti”, a „színházi” kikészítés, krém, púder ragyog az arcokon. A júniusi záráskor sietett, szinte nem is köszönt a közönség: a nyár várta az utcákon. Most valami szorongató, megható izgalom a kezdés előtti percek, mint évnyitókor az iskolák előtt. Kapás Dezső, a rendező hét óra 5 perckor szigorú tanárként az iskola előtt állt a kiskapuban: még két táncosa, s két cigányzenésze nem jött meg. Taxival érkezik az egyik szőke táncoslány, észrevétlen igyekszik bejutni a kiskapun. „A tévétől jövök...” Egy perc és a másik is befut: „Elhúzódott a próba, a tévétől jövök...” A táncosoknak a „tévé” olyan, mint nekünk a „tanár úr, kérem, az óránk megállt, sorompót kapott a busz” volt?

Annabál a színpadon

A zenészek csak néhány percig – a füredi Anna-bálon – vannak a színpadon. Ezért nem is saját, színházi zenészek húzzák, a szomszédos Kassai sörözőből ugranak át a muzsikusok. De most volt az őszi vásár... Két balassagyarmati úr még hét előtt a Ki tanyája ez a nyárfást követelte, ezért érkezett csak később a két cigány.

„Tíz percet ráadunk” – mondja Makrai, az ügyeletes titkár és Eckmayer Antal, a színpadmester panaszolja a nyár rongálásait: a pipatórium egyik lába eltört, „és csak délután vettük észre!” És a tüllfüggöny elszakadt. A tüll, az ábrándok, álmok felhőfüggönye. Hiába, valóságos nyár volt: kánikulával, porral, mollyal – a tüllt, a nyitás előtt, a postakocsi kürtszava előtt gyorsan össze kellett fércelni.

Mi minden történt a vakáció óta? Steinné szalonjának négy gavallér vendége közül kettő új színész. Az egyiket jegyezzük fel: Verebes István. A tavalyi vendég, a régi színész, Verebes Károly fia. Először szerepel egy jelenetben apjával. Krúdyhoz illő őszi nyitás: apa vezeti be fiát a finom szalonba, ahol Brescsik szavai szerint „meggyógyulnak azok a férfiak, akiket megharapott a sors”.

Esküvői ajándék

Pethes Sándor óriási dáliacsokorral érkezik. Delly Rózsi lányának, Forgács Júliának hozza. Júlia zeneművészeti főiskolás még, de kis szerepe van a darabban: vidéki szubrett, a füredi vigasságon Unghunbergi úr asztalán gavallérok karéjában énekli a régi kuplét, hogy „Hogy van a Pali bácsi, jól, jól, jól”-t. Esküvői ajándékcsokor ez: délután negyed 5-kor adta össze a Baross utcában Júliát az anyakönyvvezető, ifjú férjével, dr. Vámos Zoltánnal. De a férj is ezen a napon lett doktor: délelőtt avatták orvossá, délután esküvő, este a színfalak mögül nézte, hogy perdül szubrettfelesége az asztalra, aztán rohanás a kiskapuhoz, egy kolléga Trabanttal várta a párt, száguldás a Délibe, egy hét nászút a Balatonon, csak egy hét, mert vasárnap ismét megérkezik a Vörös postakocsi a városba, ismét rázendítenek a cigányok a füredi parton, Júliának szubrettnek kell lennie.

Bejött a Kázmér...

Mikor is kezdődik tulajdonképpen hivatalosan a színházi szezon? Az első társulati üléskor? Az első próbákon, vagy az első csengőszóval? Én percnyi pontossággal igyekeztem az eseményeket feljegyezni, s ezek közül nem elhanyagolható szezonkezdő jelnek tartom a tizennyolcadik percet. Rezeda Kázmér ekkor találkozik Alvinczi úr házában Estellával. Ekkor nyílt ki a jobboldali nézőtéri ajtó. Ekkor érkezett az elkésett hölgy. A jegyszedő végigvezette a széksorok mentén a színpadig. Az első sorban volt a helye. Három néző felállt, ugyanis a numero négyes szék volt az övé. Nyár volt még, de már nehéz pipacspiros kosztümöt, fehér műhermelin szőrmegallért viselt...

Kőbányai György

(Esti Hírlap, 1969/216. /szeptember 16./ 2. p.)