Újra szól a postakürt

Dália Júliának ♦ Tüllszaggató nyár volt

Indul a szezon, a Vígszín­házban újra megszólal in­duláskor a Vörös postakocsi kürtje.

Szezonnyitás: a ruhatá­rak megteltek már felöl­tőkkel, kabátokkal, az óva­tosak esernyőivel, a nyüzsgő előcsarnokban már nemcsak az augusztusi nap zo­mánca, már az „esti”, a „színházi” kikészítés, krém, púder ragyog az arcokon. A júniusi záráskor sietett, szinte nem is köszönt a kö­zönség: a nyár várta az ut­cákon. Most valami szoron­gató, megható izgalom a kezdés előtti percek, mint évnyitókor az iskolák előtt. Kapás Dezső, a rendező hét óra 5 perckor szigorú ta­nárként az iskola előtt állt a kiskapuban: még két táncosa, s két cigányzené­sze nem jött meg. Taxival érkezik az egyik szőke táncoslány, észrevétlen igyek­szik bejutni a kiskapun. „A tévétől jövök...” Egy perc és a másik is befut: „Elhúzódott a próba, a té­vétől jövök...” A tánco­soknak a „tévé” olyan, mint nekünk a „tanár úr, kérem, az óránk megállt, sorompót kapott a busz” volt?

Annabál a színpadon

A zenészek csak néhány percig – a füredi Anna-bálon – vannak a színpa­don. Ezért nem is saját, színházi zenészek húzzák, a szomszédos Kassai söröző­ből ugranak át a muzsiku­sok. De most volt az őszi vásár... Két balassagyar­mati úr még hét előtt a Ki tanyája ez a nyárfást kö­vetelte, ezért érkezett csak később a két cigány.

„Tíz percet ráadunk” – mondja Makrai, az ügyele­tes titkár és Eckmayer An­tal, a színpadmester pa­naszolja a nyár rongálásait: a pipatórium egyik lá­ba eltört, „és csak délután vettük észre!” És a tüllfüggöny elszakadt. A tüll, az ábrándok, álmok felhő­függönye. Hiába, valóságos nyár volt: kánikulával, porral, mollyal – a tüllt, a nyitás előtt, a postakocsi kürtszava előtt gyorsan össze kellett fércelni.

Mi minden történt a va­káció óta? Steinné szalon­jának négy gavallér vendé­ge közül kettő új színész. Az egyiket jegyezzük fel: Verebes István. A tavalyi vendég, a régi színész, Ve­rebes Károly fia. Először szerepel egy jelenetben ap­jával. Krúdyhoz illő őszi nyitás: apa vezeti be fiát a finom szalonba, ahol Brescsik szavai szerint „meggyógyulnak azok a férfiak, akiket megharapott a sors”.

Esküvői ajándék

Pethes Sándor óriási dá­liacsokorral érkezik. Delly Rózsi lányának, Forgács Júliának hozza. Júlia zeneművészeti főiskolás még, de kis szerepe van a darab­ban: vidéki szubrett, a füredi vigasságon Unghunbergi úr asztalán gavallé­rok karéjában énekli a régi kuplét, hogy „Hogy van a Pali bácsi, jól, jól, jól-t. Esküvői ajándékcsokor ez: délután negyed 5-kor adta össze a Baross utcában Jú­liát az anyakönyvvezető, ifjú férjével, dr. Vámos Zoltánnal. De a férj is ezen a napon lett doktor: dél­előtt avatták orvossá, dél­után esküvő, este a színfa­lak mögül nézte, hogy per­dül szubrettfelesége az asz­talra, aztán rohanás a kis­kapuhoz, egy kolléga Tra­banttal várta a párt, szá­guldás a Délibe, egy hét nászút a Balatonon, csak egy hét, mert vasárnap is­mét megérkezik a Vörös postakocsi a városba, ismét rázendítenek a cigányok a füredi parton, Júliának szubrettnek kell lennie.

Bejött a Kázmér...

Mikor is kezdődik tulaj­donképpen hivatalosan a színházi szezon? Az első társulati üléskor? Az első próbákon, vagy az első csengőszóval? Én percnyi pontossággal igyekeztem az eseményeket feljegyezni, s ezek közül nem elhanya­golható szezonkezdő jelnek tartom a tizennyolcadik percet. Rezeda Kázmér ek­kor találkozik Alvinczi úr házában Estellával. Ekkor nyílt ki a jobboldali néző­téri ajtó. Ekkor érkezett az elkésett hölgy. A jegysze­dő végigvezette a székso­rok mentén a színpadig. Az első sorban volt a helye. Három néző felállt, ugyan­is a numero négyes szék volt az övé. Nyár volt még, de már nehéz pipacspiros kosztümöt, fehér műherme­lin szőrmegallért viselt...

Kőbányai György

 

(Esti Hírlap, 1969/216. /szeptember 16./ 2. p.)