SZINDBÁD

gyermekkorának nyomában

A NYÍRSÉGBEN

 

Nyíregyháza emlékezik nagy fiára: Krúdy Gyulára

 

Nyíregyháza, június hó.

 

Nagyon szép, gondozott sírkert a nyíregyházi Morgó-temető.

Egyszerű, fekete márványsírkő előtt állok meg a temető közepén. Ezeket a szavakat olvasom róla:

 

A széchényi-kovácsi
Krudy-család
sírboltja.
ifj. Krúdy Gyula
ügyvéd,
Krúdy Gyula 1848–49-i honvéd-
kapitány fia.
Élt ötvenöt esztendőt.
Áldott emlékezetének emelték özvegye
és árvái.

 

Aki a Nyírség legnagyobb költő­fiát, a magyar széppróza Ady Endré­jét adta: az pihen a sír alatt De a családi sírboltban nyugszik az egy­kori honvédkapitány, a nagyapa is.

Krúdy Gyula többször hangoztatta, hogy ha meghal, ő is nyírségi föld­ben, apja és nagyapja közelében, a Morgó-temetőben szeretne pihenni. Nem teljesült a kívánsága, Budapes­ten kapott díszsírhelyet. Ám lehet, hogy Szindbád úr hamvai egy napon mégis hazajutnak majd a nyíregy­házi Morgó-temetőbe, a családi sír­boltba. Hiszen mily sokáig volt távol a szülőföldtől, Bessenyei György testőrkapitány még halóporaiban is. A Morgó-temető bejáratától balra az első díszsírhely ma az ő emlékét hir­deti, csupán ily egyszerűen: Bessenyei György 1747–1811. Vagy hat érvel ezelőtt hozták haza hamvait ide a Morgó-temetőbe, mert sírját Puszta­kovácsi község határában, ahol azt a bihari cserkészek gondozták, a Be­rettyó vize már-már kimosta.

Ha tehát Szindbád nem is Morgó-temetőben piheni ki őszi utazásainak fáradalmait: itt a Nyírségben, embe­rekben és tájban egyaránt, mindenütt él emléke. A szél az ő nevét dúdolja, búgja, amikor megcirógatja a nagy­szakállú tölgyeket, megrezegteti a fűzfákat, nyírfákat, akácokat, megremeg­teti a nádasokat, elsáppasztja az utakmenti napraforgókat s idehozza a tokaji hegy illatát. A Nyírség szép­ségeit azóta ismerjük, mióta Krúdy Gyula tette halhatatlanná műveiben ezt a tájat, akárcsak Petőfi valami­kor az Alföld szépségeit vagy Rous­seau a svájci hegyekét.

 

Egy szerelem-gyermek regénye

 

Irodalomtörténelmi adat már, hogy Krúdy Gyula szerelem-gyermekként látta meg a napvilágot Egyik leg­szebb nyírségi írásában, az „N. N.” című kisregényében tulajdonképpen gyermekkoráról írt szülei tiszta szerel­mének állított emléket – egy szere­lemgyermek történetében. A nyíregy­házi katolikus plébánián az 1878 ok­tóber 21-én született Krúdy Gyula szüleiről ezt jegyezték be az anya­könyvbe: édesapja ifj. Krúdy Gyula r. k., édesanyja Csákány Julianna r. k., szobalány. A megjegyzés rovatban egy későbbi feljegyzés: 1895 szeptem­ber 30-án törvényesítve.

Amikor a törvényesítést bevezették az anyakönyvi hivatalba, már több Krúdy-gyermek származott a 48-as honvédkapitány bohémlelkű fiának, a dúsgazdag köz- és váltóügyvédnek, a csinos és csábos külsejű kis szoba­lány iránt érzett vonzalmából. Az elsőszülött Gyulán kívül Erzsébet, Péter, Ödön, János, Ilona törvényesí­tése is megtörtént, azután, hogy ifjabb Krúdy Gyula köz- és váltóügyvéd feleségül vette gyermekei anyját: Csá­kány Juliannát, egy tisztes mészáros-iparos leányát aki tizenötéves korá­ban a Krúdy-kúrián volt szobalány...

A nyíregyházi vasútállomás közelé­ben Völgyi Margit úrhölgy, trafik-tulajdonosnő az egykori Krúdy-gyer­mekek játszótársa, aki együtt nőtt fel velük, beszél a Krúdy-családról:

– Gyula édesapja, ifjabb Krúdy Gyula a legjobb ügyvéd hírében ál­lott Nyíregyházán. Jómódú emberek voltak. A Kállói-út 40-es számú ház­ban laklak, most Szent István-útnak hívják. A házhoz nagy gyümölcsös tartozott. Otthon rudakban volt az arany. Gyula édesanyja, Juliskanéni igen vígkedélyű asszony volt, állan­dóan csacsogott, rátarti, kacér terem­tés hírében állott, még idős korában is sokat adott szépségére és megjele­nésére, saját gyermekei se tudták ké­sőbb, hogy hány éves. Tizenötéves korában lett anya, Gyula volt az első­szülött. Nyolcvanhétéves korában halt meg néhány év előtt. Évek multán az ügyvéd anyjának is már az volt kí­vánsága, hogy fia vegye feleségül Ju­liska nénit, aki rendkívül tanulékony, művelt asszony lett, urával sokat uta­zott külföldön, németül tökéletesen megtanult.

 

A Krúdy-gyerekek

 

– Mi lett a többi Krúdy-gyerek sorsa?

– Péter, a másodszülött előbb hu­szártiszt volt, azután polgáriiskolai tanár lett. Nővéremet, Völgyi Jolánt akarta feleségül venni. Négy év előtt halt meg, gyermekei Pesten élnek. Erzsike itt él Nyíregyházán, özvegy Havasné. Férje Miskolcon volt fű­szerkereskedő. Leánya Havas Ilona zongoratanárnő Nyíregyházán. Ödön kiment Amerikába, talán ma is él. János 1925-ben halt meg, a Morgó-temetőben nyugszik. Az első világhá­ború után súlyos idegbajjal tért vis­sza orosz fogságból. Búskomorságá­ból a nagykállói elmegyógyintézetben sem tudták kigyógyítani. Ilona szin­tén itt él Nyíregyházán, özvegy dr. Votisky Gézáné. Férje tanfelügyelő volt Nyíregyházán. Laci pénzügyi tisztviselő volt, nőtlenül halt meg 1930-ban.

Rengeteg emléket tud Krúdy Gyulá­ról Völgyi Margit, hiszen együtt nőt­tek fel a Völgyi-lányok a Krúdy-gye­rekekkel.

 

Tiszaeszlárról indult...

 

– Szép, sudár férfi volt Gyula – folytatja visszaemlékezéseit. – Utol­jára akkor láttam Nyíregyházán, ami­kor felolvasást tartott a városházán arról, milyen volt Nyíregyháza régen.

Elmondta azon az előadáson azt is, hogyan lett író?

– Tiszaeszláron meghalt hipnoti­zálás közben Salamon Ella. A szív­bajos leányt egy kútfúró hipnotizálta, de mély álmából már nem tudta többé felkelteni. Gyula, aki tizen­nyolcéves volt akkor, elutazott Tisza­eszlárra, helyszíni riportra s megírta a különös történetet a helyi lapnak. Ez volt eljegyzése az írással...

(Érdekes, hogy ennek az álmok ködképében élő írónak első írása is egy nagyon mély álomról szólott...)

Sok érdekes, ismeretlen epizódot tud elmondani Völgyi Margit Szindbád gyermekkoráról. Kár, hogy az óramutató arra figyelmeztet, néhány perc múlva a vonat a Nyírségből Szatmárba viszen – és e sorok írója, sajnos, már nem postakocsival járja a vidéket...

Környei Elek

 

(Kis Újság, 1947/4. /június 29./ 7. p.)