EZ A VÁROS: TÖRTÉNELEM
Megmarad a középkori
szilvamag
Ötven éve Krúdy úgy indult a kora
reggeli vonattal, hogy holt könyvek holt betűin tűnődött. „Nemzeti álommá vált
históriákon. Aranyos, tömjénfüstös, püspökföveges, forgós, sújtásos, lakodalmas
királykoronázásokon. Szomorú szemű Árpádokon, akik itt meggörnyesztették a
Szent István-korona súlya alatt vállukat...”
Krúdy engem is elkísér Fehérvárra.
„Halott királyok feküsznek porráváltan a
kőkoporsókban.” Kell-e itt emlegetni a szót, hogy: történelem? „Egy tűzijáték fénye és hidege ennek a
városnak a múltja.” Lehet-e többet mondani Fehérvárott
a történelemről?
Egy elporzott tűzijáték kései szemlélői
vagyunk mind, akik a zöldcsúcsos templomok, barátságos, roskadt ablakszárnyak,
büszke kőcímerek, egymásba futó, íves és egyenes vonalak között a múltat
keressük. De mennyi másra is rátalálni itt!
[...]
Kósa
Csaba
(Esti Hírlap, 1970/194.
/augusztus 19./ 3. p.)