MÚZEUMOK ÓBUDÁN

Mohos kövű kutak, repedezett torzsa, vén fák, apró házak,, szinte földbe süppedő ablakokkal, a kapuk fölött egy-egy művészhajlamú kőfaragó mester domborműve, a hűs, boltíves bejáratok mögött gondozott kis virágoskertek. A vendéglőkben, ahol egykor Krúdy Gyula mélázott hősei sorsán, még az ételnek is más íze van, mint másutt... A macskaköves utcákon fuvarosok vasalt kerekű szekerei zörögnek tova...

De ez az Óbuda csak az emlékekben él már, helyette toronyházakat sorakoztató, modern városrész fogadja a látogatót. A múltról a múzeumok beszélnek. És még- csak nem is a közelmúltról —, mert egyenesen kétezer év messzeségébe vezetnek el. Nincs még egy kerülete Budapestnek, amely annyit mesélhetne, mint Óbuda. Induljunk el hát a Flórián térről, a római légiók fürdőjétől, hogy a Meggyfa utcai mozaikokat megtekintve, eljussunk a kétezer esztendő előtti nagyvárosba: Aquincumba...

[…]

KÓSA CSABA

(Népszabadság, 1975/169. /július 20./ Vasárnapi melléklet 11. p.)