Kosztolányi Dezső verse Krúdy Gyulához

Előadta Holló Klári nagysikerű szavalóestjén

A héten zsúfolásig megtelt a Zeneakadémia terme. Egy fiatal, kedves, szinte szíves egyszerűségű előadó művésznő, Holló Klára kisasszony gyűjtötte össze rajongó híveit dalaival és előadásaival. Kevesen tudják a versek és dalok lelkét megismertetni a közönséggel, mint Holló kisasszony, akinek hangjából igaz költészet varázsa, regényesség andalgása és a szív-érzelmek bokrétája virágzik elő minden megszólalásakor. Egy nagy művésznőt ünnepelt a Zeneakadémia kipirult arcú, felhevült, a költői extázisban rajongó közönség. Holló kisasszony előadását még az elkényeztetett pesti koncert-publikum is kivételes sikerré avatta meglepetésében és minden várakozását felülmúló művészetében. Az estély egyik nagysikerű száma Kosztolányi Dezső verse volt, amelyet Holló Klára tomboló tapsok jutalmával megrázó közvetlenséggel adott elő. A versnek a címe: Krúdy Gyula és a közönség a nemrégen felépült, kedves írójának nevére áhítatosan felfigyelt. Íme a vers:

Krúdy Gyula

Írta: Kosztolányi Dezső.

Rómában egy éjjel rettenetes erővel láttalak Téged,
Ívlámpák, babérfák közt egy diadalív árnyán remegtél föl,
Deresedő, tékoz’, mámoros, nábobi,
Ábrándozó, részeg, zokogó cimbalmos,
Mindig folytatódó ősi lakodalmon,
Apám lakodalmán, fiam lakodalmán,
Borba és könnybe fúlt régi lakodalmon,
Nagyapám lakodalmán, unokám lakodalmán,
Muzsikálod nekünk cimbalmos bánatod,
Gyantázva a kedvünk, ríkatva a húrunk,
Duhajul és halkan nekikeseredve,
Bortól csorgó arccal, könnytől csorgó arccal,
Szivarhamus arccal nézed a dáridót,
Magyar-bucsuztató testvéri magyar, Te
Süllyedő világban utolsó, legelső
Cigány!

(A Mai Nap, 1929/294. /december 25./ 2. p.)