UTÓSZÓ

ARANYIDŐ

Először a Nyugat 1923-as évfolyama közölte három folytatásban. A regényről ugyanott megjelent egyetlen bírálatban így ír Tersánszky J. Jenő: „Az az érzésem, hogy kár a mai időkbe a múzsáknak ez a kis igazi szülötte”.

Első kiadása Aranyidő – A templárius „két kisregény” címmel 1926-ban Grill Károly Könyvkiadó-vállalatának kiadásában A toll mesterei sorozatban háromféle színű kötésben (sárga, bordó, zöld) jelent még.

A TEMPLÁRIUS

Először a Világ című napilap 1925-ös évfolyama közölte hat folytatásban augusztus 9. és október 7. között. A regény megjelenését követően (november 7.) a következő címmel közölt a lap rendkívül érdekes riportot : Megtalálták a Templárius-rend kolostorát és templomát a Margitszigeten. (Krúdy Gyula magyarázza az ásatások eredményeit.) Egyébként Krúdy a „Templárius”-t álnévként is szokta használni.

Első kiadása 1926-ban az Aranyidővel együtt jelent meg.

Mostani kiadásunk a két kisregény 2. editiója.

[Kozocsa Sándor]

(Aranyidő – A templárius.
Bp. 1960, Szépirodalmi Könyvkiadó. 247. p.)