UTÓSZÓ

NAPRAFORGÓ

Először 1918-ban a Virradat című napilapban folytatásokban (1-37. sz.) jelent meg „Napraforduló” (A „Virradat” eredeti regénye) címmel Pólya Tibor remek rajzaival. Az első közlést megelőzően Krúdy a lapszerkesztőjéhez, Szakács Andorhoz címzett levelében így foglalta össze a regény mondanivalóját: „Mit írok a Virradatnak? – kérdezed, kedves barátom, Andor.

Írok regényt, – amelyet oly régen tervezek, hogy szinte ideálom lett, mint egy különc rögeszméje. Ilyenek lehettek adok a bogaras emberek elképelései, akik sokszor lezuhantak a háztetőről, amíg a repülőgépet mások feltalálták.

Az én regényem egy modern magyar regény óhajt lenni, és tartalma mégis oly régi, mint a magyar föld. A föld regényét tervezem, amelyből a kalászok és a magyarok nőnek. Miért terem e földön a legnemesebb búza és a legjobbfajta ember-anyag? Tavasztól-télig, nyári hőben és ősz borújában hogyan él, lélegzik, dolgozik a föld, és rajta az ember! Mondják, hogy agrár-regény. Pedig dehogy. Emberek regénye lesz ez. Magyarok története. A férfiak és nők, akik a regény lapjain elvonulnak, ismerőseink, testvéreink, magyarok. Ez az ég felettük olyan kék, amilyen felejthetetlennek láttuk gyermekkorunkban, midőn nemzetünk történelmét tanultuk.

Egy régi vágy, egy visszatartott lendület, egy hosszú idő óta elszállt erőmegfeszítés ennek a regénynek az alapja. És azonkívül egy bujkáló kis temetői szél, amely azt kérdi tőlem: mi marad meg utánad, ha már nem leszel? Egy holtig tartó szerelem könyve lesz ez a regény, a szerelemé, amely együtt sarjadt velünk a földből.

A nők, vidámságok, röpke élvek amúgy is elhagyogatják az embert, mint a kopott ruhák. Lássuk mi marad meg az embernek az életből, amikor már bölcsnek, higgadtnak, szenvedélymentesnek véli magát. Gyere, szakállas férfiasság, barázdás homlok és csendesen andalgó szív: lássuk, hogy mi a tied, a részed, a tulajdonod, midőn körülnézel méla elgondolkozással az országúton, amelynek felét már bejártad.

Bölcs, kiadós, jól átgondolt, mély ekevágású regényt szeretnék írni a Virradatnak, hogy benne megtalálja mindenki szíve legtitkosabb érzését, aki Magyarországon született.

A régi írók várták be negyvenedik esztendejüket, mielőtt pennájukat a tintába mártották volna. A temető mellett ellovagolva csendes estéken, halk tűz tücsökdala mellett otthonukban, megelégelve a vásárok zaját, táncosnők lábikráját: nekigyűrkőztek megírni, amit az életben láttak, gondoltak, éreztek.

Ez mind benne lesz a Napraforduló című regényben, ha az Isten kettőnket éltet. Budapest, 1917. december. Krúdy Gyula.”

1918-ban könyvalakban is megjelent a Kultúra kiadónál ugyancsak Pólya illusztrációival, mint A Kultúra Regénytára sorozat 28. száma. Még ez évben a második kiadást is megjelentették.

Az Athenaeum kiadó 1925-ben kihozta harmadik kiadását Krúdy Gyula Munkái tízkötetes sorozatának V. köteteként.

Ezt követően már csak 1944-ben került könyvformában a 4. kiadás az olvasók kezébe a Franklin Társulat Nagy Magyar Elbeszélők sorozatában N. Török stílusos borítéktervével.

Mostani kiadásunk a regénynek immár 5. edíciója.

ASSZONYSÁGOK DÍJA

Először könyvalakban jelent meg 1919-es jelzéssel Dr. Rácz Vilmos könyv- és lapkiadó vállalatának kiadásában Hornyánszky Miklós ízléses borítéktervével. A könyv végéhez a szerző a következő jegyzetet fűzte: „E regény folytatását megtalálja az olvasó a Mindenszentek című regényben”. Ezenkívül kiadtak 50 darab számozott példányt is, eredeti kötésben, az író kézjegyével ellátva.

Egyébként egy különleges példány is készült belőle, melyet Krúdy a borítéktervező Hornyánszky Miklósnak a következő, jellegzetes lila tintával írt dedikációs sorával küldött meg: „Miklósnak, akivel együtt írtuk a könyvet. 1919. karácsony. Gyula.” Nem mindennapi érdekessége még e kötetnek, hogy 14 rézmetszetű képet foglal magában: hetet Hornyánszky Miklós és hetet Szada István (az „Álmoskönyv” illusztrációja) készített. Erről a ritka példányról azonban a könyv nem tesz említést, de nem tudnak róla a Krúdy örökösök sem. Szada István szerint: „egyetlen példányban készült, a levonatok után a kliséket megsemmisítették.”

Második kiadása 1949-ben a Révai könyvkiadónál jelent meg Szántó Piroska színes borítórajzával.

Jelen kiadásunk a harmadik edíció.

Kozocsa Sándor

(Asszonyságok díja – Napraforgó.
Bp. 1958, Magvető. 529-531. p.)