A nagy Krúdy és a kis Kossuth

 

Ennek a sajátosan „krúdys” történelmi korrajznak eddig mindössze az első része jelent meg, az is csak egy liberális napilap hasábjain folytatásokban, a húszas években. Azzal kezdődik, hogy részletesen leírja magyarországi „negyvennyolcas” hölgyeknek és uraknak az öreg Kossuthtal Torinóban tett látogatását. Ez a sajátos mikrorealizmus, mely egy-két vonással szinte mindenkit megelevenít, a ma számára lényegtelen személyek végtelen sorának bemutatása kapcsán is érdekes, emberi s társadalmilag föltétlenül hiteles, annál is inkább, mert nemcsak kellő reverendával kezeli ezeket a hazafiakat, hanem mindig egy csöpp iróniával, magát Kossuthot sem véve ki. A sajátos írói módszer minden másnál közvetlenebb közelségbe képes hozni a több mint nyolcvan év előtti eseményeket. A látogatás után Kossuth haldoklásának leírása következik, majd hazaszállíttatásának, temetésének története, megint szinte az eseményekben részt vevő kortárs hírlapíró fontoskodó aprólékosságával – de hallatlanul frissen és hitelesen. Ezt követőleg a két Kossuth-fiúra tér át az elbeszélés, s minden kommentár nélkül, mégis páratlan lélektani hitellel ábrázolja egyiküknek bölcs visszatérését Olaszországba, s Kossuth Ferencnek a magyar politikába való bele-sodródását; a lelkesedést, mellyel a nagy Kossuth fiát az egész ország fogadja – s azt is, hogy ez a fiú, akiről mindvégig szeretettel, elismeréssel ír Krúdy, miért alkalmatlan erre a szerepre. Voltaképpen politikai pályájának kezdetét, egy országos körútját látjuk, s körülötte megelevenedik az egész századvég Magyarországa. A „függetlenségi és 48-as” politikát az író rokonszenvvel nézi, de hogy hogy nem, az egésznek kisszerűsége, úri korlátoltsága bontakozik ki művében, főként midőn e politika választási győzelmére, s az ezt követő végső megalkuvásra – azaz Kossuth Ferenc erkölcsi bukására – kerül sor. A Kossuth fia párját ritkító történelmi-társadalmi dokumentum, noha nem éri el a Krúdy-főművek, vagy a legjobb kisregények, novellák színvonalát. Nem több, mint elsőrendű művészi korrajz.

– Nem több? A mindig társadalmi töltésű, mindig politizáló magyar irodalomban alig van politikai tárgyú regény. E Krúdy-mű egész műfajok helyett szól egy fontos korról s témaköreiről. És úgy, hogy a nagy író kezenyoma minden sorában föllelhető. A Krúdy-életmű fontos fejezete, az nem lenne teljes nélküle.

– Életmű? Csak azt nem értjük, miért nem sorolták be a majd húsz éve készülgető Magvető–Szépirodalmi életmű-kiadásba? Sok évi szünet után tavaly végre megjelent A tiszaeszlári Solymosi Eszter, mégpedig a sorozat megszokott barna kötésében. Jobb későn mint soha. Ám ez a nyilván legutolsó kötet más mezbe öltözött...

 

(Krúdy Gyula: Kossuth fia. Magvető. 416 oldal, kötve 33 Ft.)

 

 

 

K. N. I.

 

(Könyvvilág, 1976/6. /június/ 8. p.)