MÁSODSZOR

Rezeda Kázmér a Vígszínházban

Játék a régi szép Budapestről

Kapás Dezső elkészítette Krúdy Gyula Rezeda Kázmér szép élete című regényének színpadi változatát.

Maga rendezi is a darabot, a Vígszínház február 4-re tervezett bemutatóját. Néhány éven belül tehát másodszor jelenik meg Rezeda hírlapíró úr ugyanazon a színpadon. Előbb A vörös postakocsiban láthattuk. Akkor még Alvinczyt játszotta Darvas Iván, most a címszerep az övé, a negyvenéves Rezedáé. Kapás Dezső darabja elé mottónak is Krúdy-szöveget választott: „Mit sajnáljak tegnapi életemből? Miért sajnálnám a tegnapi Pestet, a zsebmetsző, sajtszagú, ocsmány Pestet, minden érdemes fiához perfid, bűneiben a kivégzésre megérett régi Magyarországot – amikor csak amolyan mostohagyermek voltam?”

Romantikus ruha

Az első úgynevezett „öltözéses” próbán Rezeda-Darvassal láttuk kezdeni a darabot. Dohánybarna színű zakót viselt, a szerzői instrukció szerint romantikus ruhát. A kezében tollas végű poroló.

– Melyik szerepét érzi közelebb magához? – tette fel a hírlapíró a kérdést Rezeda hírlapírónak, azaz Darvasnak. – Alvinczyt A vörös postakocsiban, vagy Rezeda Kázmér lapirnokot ezen – a darab jelzése szerint – 1914-re virradó Szilveszter éjszakán, amikor a játék kezdődik?

– Rezeda Kázmért – vágta rá habozás nélkül, de nem a színészek szokásos premier előtti szerepmagasztalásával, hanem igazi meggyőződéssel.

Leporolja önmagát

A díszlet, az instrukció szerint, egy nem létező múzeum pincéjére emlékeztet. A századforduló jellegzetes tájait és embereit őrzik ott huzatokkal betakarva. Ha lekerül róluk a huzat, élni kezdenek. De akkor is ódonnak, kopottnak, fakónak tűnnek. A színpad bal oldalán vendéglői asztal, a jobb oldalon a zenekar. Mert zenés darabot látnak majd a színházban. A zeneszerző: Darvas Ferenc!

Tehát kezdetben mindent vászonhuzat borít, még a páholysorok gipsz-stukkóval borított oldalát is – így szól a szerzői, illetve rendezői utasítás. Az első alak, akiről lehull a lepel, éppen Rezeda, aki mindenekelőtt önmagát porolja le, majd bemutatkozik:

– Így festett Rezeda Kázmér hírlapíró úr az 1913-ról 14-re virradó Szilveszter éjszakán.

Johanna, a leánykereskedő-nő

Rezeda akkor kezd új életet, és beleszeret egy negyvenéves, férjes úriasszonyba, Császár Fruzsinába, aki nem tud szerelem nélkül élni. A szerep Ruttkai Éváé. Ő játssza azt a szerelmes asszonyt, aki nem érti az emberekben, hogy jönnek-mennek, rostélyost esznek, krákognak, lefeküsznek anélkül, hogy szenvednének vagy örülnének. Táncra is perdül Rezedával, hiszen ez zenés darab. A zeneszámok szövege nem mindennapi: Ady Endre verseit iktatták a játékba. Elsőnek mindjárt a férfiak és nők éneklik, márpedig Az ősz szerelmei című költeményből az Őszi férgek karát. Rezeda és Fruzsina kettőseként hangzik fel: „Édes boszorkányom, / láttál angyalt holtan? / Láttam szép magamat, / Mikor még nem voltam.” Megismerkedhetünk Johannával, a leánykereskedő-nővel, akit mint vendég, Psota Irén alakít; egy beteges úriemberrel, aki Tomanek Nándor; majd egy regényes fiatalemberrel, aki A vörös postakocsi Rezedája volt: Tahi Tóth László. Schubert Éva, Békés Rita, Tábori Nóra, Bánfalvi Ágnes, Bordán Irén játszanak még, a két utóbbi főiskolai hallgató. És van a színen egy vendég is, egyben temetkezési vállalkozó: Kozák László. Végül a pincér, akinek Fridolin a neve: Szatmári István. Koreográfust az Operaháztól kaptak kölcsön: Fodor Antalt, s a díszlettervező is vendég: Drégely László. „Játék a régi szép Budapestről” – hirdeti a színlap. De a színház nem a múzeum pontosságával, hanem a mai ember iróniájával szeretné életre kelteni ezt a régi játékot.

(Kristóf)

 

((Esti Hírlap, 1976/17. /január 21./ 2. p.)