DRAMATIZÁLT KRÚDY-REGÉNY

»A háromlábú asztalon, amelynek lábai kajlába hajítanak ...« Egy mondatot idéztünk Krúdy Gyula regényéből, »A magyar jakobinusok«-ból. Csak azért, hogy arra emlékeztessünk, ami mindig szinte lehetetlen probléma: Krúdyt színpadra, sőt hangszínpadra átplántálni. Hol és miképpen képes bárki is a nagy író utolérhetetlenül »ízes« leírásait, vizuális, vagy éppen akusztikai változással sértetlenül visszaadni? Ezért hát helyes volt, hogy Bárdos László és Ember György nyersanyagnak tekintették az eredeti regényt s annak nyomán írták meg rádiójátékukat Martinovics Ignácról, mindvégig feszültséget teremtve, korhűen s tiszta, igaz mondanivalóval. Bizonyos figurákat mellőztek, más alakok szerepét kibontották, a cselekményt egyenes vágányon gördítették. Amit Krúdy zamatjával veszítettek a vámon, azt a mai történelemtudással, s beállítással, szélesebbre tágítva a horizontot — »behozták a réven«, s egyben alkalmat adtak néhány, a szokásnál nívósabb hangalakításra. Mindenekelőtt Szakáts Miklósra gondolunk, Martinovics megszemélyesítőjére. Úgy véljük: alapos színészi műgonddal tanulmányozhatta szövegét, mielőtt mikrofon elé lépett volna. Érdekes volt megfigyelni több művészünk feltűnően lassú, szinte »óvatos« beszédét, amiről joggal véli a hallgató: ezt nem az életből lesték el... Mindent egybevéve, nívós, érdekes estét adott »A magyar jakobinusok«-kal az ifjúsági rádiószínház.

(KRISTÓF) [Károly]

(Színház és Mozi, 1956/36. /szeptember 8./ 8. p.)