Krúdy Gyula fia, ifj. Krúdy Gyula kedd reggel 62 éves korában meghalt.

 

Soha nem akart más lenni csak az apja fia. Apja halála után huszonkilenc évvel is úgy írta alá magát: ifjabb Krúdy Gyula.

Semmiféle érvényesülési kedv, ambíció nem fűtötte; nem akart előrejutni a hiva­talban, nem akart szerepelni a közéletben. A könyvtárban íróasztala felett függött apja arcképe, és elvárta, hogy min­denki szóvátegye a valóban feltűnő hasonlatosságot. Baju­szától semmi pénzért nem vált volna meg.

A Barcsay utcai gimná­ziumban érettségizik, beirat­kozik a Jogi Egyetemre, de indexét már a félév végén nem íratja alá a professzorokkal; mire való az ilyesmi? apja se végzett egyetemet. Itt-ott hivatalnokoskodik a család különböző tagjainak igyekeze­téből; A Reggelnél dolgozik, de nem jár be rendszeresen.

Amíg apja élt, semmiféle hivatalban tartósan nem volt maradása. Hogyan láthatta volna el szolgálatát apja mel­lett, ha nem rendelkezik sza­badon az idejével? Őt kísér­ni, mellette üldögélni, ügyei­ben eljárni; — ez volt a hi­vatása. Elkíséri apját Nyír­egyházára 1928 őszén az ötve­nedik év ünneplésére. Hetekig laknak a Korona Szállóban, miközben két ügynök egy újabb Összegyűjtött Műveket terjeszt. A fiú ott van, ahol és amikor szükség van rá. Apja árnyéka.

Az apa erejét, akaratát, te­hetségét, munkabírását nem osztotta meg fiával. Csak egészséges alaptermészetéből juttatott a fiúnak. Az apa minden férfiszenvedélyből két­szeresen, talán háromszorosan kivette részét, a fiú is kipró­bál mindent, amiben apja örömét lelte.

Az apa halála után a fővá­rosnál kapott állást, és végül a Szabó Ervin Könyvtárban megtalálta a helyét. Könyvet szerető, tisztelő emberek köze kellett jutnia, hogy ne mene­küljön el a négy fal közül.

A Fészekben is jól érezte magát, itt is apja emlékével élt, ennél több értékre nem tartott igényt. Nem próbálta ki soha saját erejét, hogy mire lenne képes csak azzal fel­vértezve; bölcs ember volt, megelégedett azzal, amiben nem volt versenytársa. És bol­dog ember volt, mert hírnév, vagyon, kitüntetés helyett csak barátságra, szeretette vágyott, és ezt elérte.

Élete folyamán sok jó ba­rátra tett szert, akik szeret­ték ezt a bohém, könnyelmű, lobbanékony, az igazi tudás és emberi nagyság előtt azon­ban fegyvereit letevő, ragasz­kodó, őszinte embert, az utol­só Krúdy Gyulát.

K[rúdy]. M[ária].

 

(Magyar Nemzet, 1962/284. /október 5./ 4. p.)