Utószó egy fényképhez
A fénykép a Magyar Irodalmi Lexikon első kötetének 715.
oldalán jelent meg, aláírása: Krúdy Gyula lányával és fiával.
Nem mindenkinek a képe jelenik meg lexikonban,
nem ám; a lexikont azok forgatják, akik új, ismeretlen adatra akarnak
bukkanni, és ha már a kép ott van, hadd döntse el az „És” minden olvasója maga,
mennyire érdemelte meg a „lánya és fia” ezt, a megbecsülést, hogy az apa
oldalán őket is megörökítették.
Az apa balján fia áll: Gyula.
Az utolsó Krúdy Gyula,
egyben ő volt az ifjabb még huszonkilenc évvel apja halála után. Ez az állapot
volt élete legfőbb dekóruma, soha nem is akart semmi egyéb lenni. Bajuszát is
megörökítette. a fénykép, a bajuszt, melyet apai örökségként őrzött, s egyetlen
alkalommal vált meg tőle. Egy szép asszonyt kísérgetett, és a férj számára
árulkodóvá vált a jellegzetes dísz. Szindbád fia meghozta az áldozatot.
Később óvakodott hasonlóan fürkésző férj látókörébe kerülni, s az apára
emlékeztető bajuszt bántódás többé nem érte.
Betegségében ágya mellett csatázott a
kérlelhetetlen ellenféllel a nagyszerű ember és orvos, a fiú tisztelte és
szerette őt, hiszen dr. F. J. is „krúdysta” volt.
Az apa jobbján állok szorosan hozzá
húzódva.
Simultam
apámhoz, simultam anyámhoz, szinte minden egyéni vonás nélkül nőve fel,
egyéniségemről lemondva a tőlük kapottakért cserébe. Hogyan sáfárkodtam az
örökséggel? nem jól.
Apám szemeivel nézem a
világot, de mivé lettek, dioptriáról-dioptriára romlanak, mire jó, hogy az én
kezeim is keskenyek, csak hamarább aszalódnak, szép homloka nálam barázdával
telt meg. Szerettem a vígságot – még azok a táncok is kimentek a divatból,
melyeket én már nem is jártam; szerettem a munkámat, s mire vittem, voltam
vezető tanár hosszú évekig – de hivatalos elismerésben én sem részesültem,
kinevezésre már nem találtattam méltónak.
A nagy magányos sírja mellett egyedül
álltam halála harmincadik évfordulóján, az újságok nagybetűvel hozták a nevét,
a kis kőtáblán alig lehetett kibetűzni a megkopott szavakat. Letettem a
szeretet fehér virágait a kopár sírra.
Mindezek azonban már nem tartoznak a
Lexikonra.
Krúdy
Mária
[A szerző cikke nem tartalmazza a fényképet.]
(Élet
és Irodalom, 1964/3. /január 18./ 6. p.)