FERENC KRT 24...

Édesapám 1896-ban érkezett Budapestre, s ettől kezdve a főváros írójának érezte és vallotta magát. — Budapest iránti szerelmében jelentős helyet kapott a Ferencváros is.

Sok minden fűzte ehhez a városrészhez, ahol két helyen is lakott: ifjú korában a Ferenc krt. 8-ban és a születésem előtti hónapokban a Ferenc krt. 24 alatt. Ez utóbbi lakás apósáé, Rózsa nagyapámé volt, aki közel negyven évig élt itt, s temetkezési vállalkozó lévén „mindenkivel” kapcsolatban áll a kerületben. Édesapámat is ő vezette be a kerület titkaiba, s ismertette meg az ottlakókkal. Így találkozott és barátkozott össze Krúdy a Szvetenay utcai hullamosókkal is. Az Arabs Szürkéhez és a Marathoni Futóhoz c. korcsmákban, iddogálás közben számoltak be neki az érdekesebb halálesetekről. Az író a hullaházban is többször megfordult. A Hét bagoly c. regényének egyik részlete ott játszódik.

Barátja Cholnoky Viktor író egy ideig a kilencedik kerületben lakott a Kinizsi és Madách utcákban. Sokat rótták együtt a „franzstadti” utcákat, figyelték eseményeit.

Az Asszonyságok díja c. regénye színhelye a Ferencváros. Főhőseit: Czifra Jánost, a már említett nagyapámról, s Natáliát édesanyámról mintázta. A kerületről többek közt így ír: „De átrobogott a kocsi az Üllői úton is( amelyet a régi pestiek: Ülleinek ejtenek ki), élesztőszaga van itt a városrésznek, mintha a lebontott szeszgyár itt hagyta volna szagát és mint egy idegen, ellenséges, a város többi részeivel megvető viszonyban élő városnegyed kezdődik a Ferencváros. Ez az a hely, ahol a legrosszabb dolga van az adósságcsinálóknak, mert nemcsak megvetik, hanem meg is ütlegelik a becsapott hitelezők... Itt vannak azok a kis mellékutcák, amelyeknek harmadik emeletén nagy szegénységben meghúzódnak a könyvcsináló emberek, akik tehetségüknél fogva nem kaptak helyet Pesten...”

A regénybeli gyermek és én is a Bakáts-téri klinikán láttuk meg a napvilágot. Erről így emlékezik: „A fogat a Bakáts térre érkezett, ahol harangozás vagy gyermeksírás hangzik a nap minden órájában... A szülészeti klinika cifra épülete (mely leginkább egy keresztelői tortához hasonlít) éjjelnappal várja a város különböző részeiből érkező asszonyokat, akik megdagadva és csomagokkal érkeznek erre az állomásra, hogy itt életük legnehezebb óráit átéljék... Azok jönnek itt napvilágra, akik azon a Pesten járnak, amelyet mi már nem látunk.. . Mire ezek a kis vörös testek megnövekednek és lélekkel, érzelemmel megtelnek: akkorára tán megnőnek a fák a Bakáts-téren...”

Krúdy Zsuzsa

(A Ferencváros története. Szerk. Xantus Zoltán.
Bp. 1959, MSZMP IX. ker. Biz. – IX. ker. Tanács VB. 182-183. p.)