AZ OLVASÓ KRÚDY
Édesapámnak nem volt számottevő könyvtára, csak néhány
kötetet őrzött szobájában négylábú könyvespolcán. Saját könyveit sem
gyűjtötte, csak addig törődött velük, míg megírta, s kiadták őket. Kora ifjúságától
kezdve kölcsönkönyveket olvasott,
Nagyanyja, Radics Mária rendkívül művelt, kulturált
asszony lévén, sokféle újságot, folyóiratot járatott. Padlása tele volt régi
lapokkal, s unokája valamennyit átböngészte. (A hatvanas, hetvenes évek
tanulmányozását ekkor kezdte el)
A fiatal Krúdy annyira szeretett olvasni, hogy aludni is
sajnált, s éjszaka lámpáját csak erélyes felszólításra oltatta el. Édesapja
könyvszekrénye, és nagyanyja 12 ládányi könyve után a szomszédok,
iskolatársak könyvei következtek.
Szülővárosa, Nyíregyháza mindkét könyvtárának szorgalmas
olvasója volt. A Kaszinó könyvtárát egy takarékpénztári tisztviselő vezette
kedvtelésből. Ha csak tehette, kedvezett a „kis Krúdynak”, mert meghatotta
óriási érdeklődése, tudásszomja.
A Polgárt Kör könyvtárosa Dálnoki Gaál Gyula, az első
„nyugalmazott magyar vidéki színész”, negyvenévi csavargás,
vándorszínészkedés után tért haza Nyíregyházára. Érdekes, színes egyéniség
volt. Meséi, hatalmas tódításai áhítatott csodálójává tették az ifjú Krúdyt,
aki később számtalan írásban örökítette meg Gaált.
A romantikus, határszéli Podolinban
töltött diákévei alatt, miután a városka valamennyi fellelhető könyvét
kiolvasta, engedélyt kapott arra is, hogy a gimnázium könyvtárában
búvárkodjék. Az értékes 17 000 kötet akkoriban gazdátlanul porosodott, mert a
könyvtáros „szerelem miatt elbújdosott”, – ahogy ezt
az író később megírta. Itt régi misekönyvekben, latin nyelvű kódexekben, Lubomirski herceg dámvadas címerével ellátott krónikás
könyveiben gyönyörködhetett a diák.
Történelmi regényeinek, elbeszéléseinek írása előtt
tanulmányozta, jegyzetelte a forrásmunkákat, főként a korabeli hírlapokat. Szakáts Andor újságírónak 10 000 kötetes gyűjteményét és az
Országos Széchényi Könyvtárat vette leggyakrabban igénybe. Így készült a tiszaeszlári Solymosi Eszterről, Podmaniczky Frigyesről és
a Kossuth fiúkról szóló regénye.
Utolsó éveiben a Fővárosi Könyvtár óbudai, Kórház utcai
fiókjának volt tagja. Fennmaradt olvasófüzetének tanúsága szerint havonként kétszer-háromszor
cseréltem számára könyveket. Tulajdon kezeírásával a
következő írók műveit kérte kölcsön: Heine, Rilke, Hoffmann, Th. Mann, Csehov,
Poe, Galsworthy, Balzac, Turgenyev, Maupassant, Scott, Goethe, Dickens, Vas
Gereben stb.
Életének legfőbb szenvedélye az írás és olvasás volt. Így
alkothatott 54 esztendeje alatt annyit, mint az ugyancsak rendkívül termékeny,
idejét munkában eltöltő Jókai 79 esztendős koráig.
Tisztelte, szerette nagy elődjeit, különösen Petőfit,
Jókait, Adyt, Turgenyevet és Puskint. Hadd idézzem őt: „...ők voltak az írók,
a régiek, manapság semmit sem tudunk. Írom ezt a negyvenedik évem felé, midőn
több, mint húsz esztendeje apró betűkből tengetem-lengetem életemet...”
Krúdy Zsuzsa
(A
könyvtáros, 1962/4. /április/ 226. p.)