AZ OLVASÓ KRÚDY

 

Édesapámnak nem volt számottevő könyvtára, csak néhány kötetet őrzött szobájában négylábú könyvespolcán. Sa­ját könyveit sem gyűjtötte, csak addig törődött velük, míg megírta, s kiadták őket. Kora ifjúságától kezdve kölcsön­könyveket olvasott,

Nagyanyja, Radics Mária rendkívül művelt, kulturált asszony lévén, sokféle újságot, folyóiratot járatott. Padlása tele volt régi lapokkal, s unokája valamennyit átböngészte. (A hatvanas, hetvenes évek tanulmányozását ekkor kezdte el)

A fiatal Krúdy annyira szeretett ol­vasni, hogy aludni is sajnált, s éjszaka lámpáját csak erélyes felszólításra oltatta el. Édesapja könyvszekrénye, és nagy­anyja 12 ládányi könyve után a szomszé­dok, iskolatársak könyvei következtek.

Szülővárosa, Nyíregyháza mindkét könyvtárának szorgalmas olvasója volt. A Kaszinó könyvtárát egy takarékpénz­tári tisztviselő vezette kedvtelésből. Ha csak tehette, kedvezett a „kis Krúdynak”, mert meghatotta óriási érdeklődése, tu­dásszomja.

A Polgárt Kör könyvtárosa Dálnoki Gaál Gyula, az első „nyugalmazott ma­gyar vidéki színész”, negyvenévi csavar­gás, vándorszínészkedés után tért haza Nyíregyházára. Érdekes, színes egyéniség volt. Meséi, hatalmas tódításai áhítatott csodálójává tették az ifjú Krúdyt, aki később számtalan írásban örökítette meg Gaált.

A romantikus, határszéli Podolinban töltött diákévei alatt, miután a városka valamennyi fellelhető könyvét kiolvasta, engedélyt kapott arra is, hogy a gimná­zium könyvtárában búvárkodjék. Az érté­kes 17 000 kötet akkoriban gazdátlanul porosodott, mert a könyvtáros „szerelem miatt elbújdosott”, – ahogy ezt az író később megírta. Itt régi misekönyvekben, latin nyelvű kódexekben, Lubomirski herceg dámvadas címerével ellátott kró­nikás könyveiben gyönyörködhetett a diák.

Történelmi regényeinek, elbeszélései­nek írása előtt tanulmányozta, jegyzetelte a forrásmunkákat, főként a korabeli hír­lapokat. Szakáts Andor újságírónak 10 000 kötetes gyűjteményét és az Orszá­gos Széchényi Könyvtárat vette leggyak­rabban igénybe. Így készült a tiszaesz­lári Solymosi Eszterről, Podmaniczky Frigyesről és a Kossuth fiúkról szóló regénye.

 

 

Utolsó éveiben a Fővárosi Könyvtár óbudai, Kórház utcai fiókjának volt tagja. Fennmaradt olvasófüzetének tanú­sága szerint havonként kétszer-háromszor cseréltem számára könyveket. Tulajdon kezeírásával a következő írók műveit kérte kölcsön: Heine, Rilke, Hoffmann, Th. Mann, Csehov, Poe, Galsworthy, Bal­zac, Turgenyev, Maupassant, Scott, Goethe, Dickens, Vas Gereben stb.

Életének legfőbb szenvedélye az írás és olvasás volt. Így alkothatott 54 esztendeje alatt annyit, mint az ugyancsak rendkívül termékeny, idejét munkában eltöltő Jókai 79 esztendős koráig.

Tisztelte, szerette nagy elődjeit, külö­nösen Petőfit, Jókait, Adyt, Turgenyevet és Puskint. Hadd idézzem őt: „...ők vol­tak az írók, a régiek, manapság semmit sem tudunk. Írom ezt a negyvenedik évem felé, midőn több, mint húsz eszten­deje apró betűkből tengetem-lengetem életemet...”

Krúdy Zsuzsa

 

(A könyvtáros, 1962/4. /április/ 226. p.)